Három aranyérem született a két viharszünettel tarkított napon: Milák Kristóf (200 pillangó) és Senánszky Petra (50m gyors) győzelmével indult a szombat este a belgrádi Eb-n, aztán viszont beérkeztek az első viharfelhők, és innentől nem csak az ég borult (be), hanem az utolsó előtti este programja is. Végül még egy arany érkezett a szaggatott nap végén: a 4×200-as mixed gyorsváltó nyert fölényesen.
Ahogy közeledett az szombat esti finálék időpontja, úgy vált egyre nyomasztóbbá az időjárás Belgrádban. Iszonyúan párás forróság fojtogatta a várost, a hőmérő úgy mutatott 37 fokot, hogy az eget masszív felhők takarták, és az uszodában egymást érték a hírek a különféle verziókról, az ugyanis érezhető volt, hogy ebből bármi lehet, csak zavartalan este nem.
Végül a kezdés előtt nem sokkal jött a döntés: egyben lezavarják a számokat, bemutatás nélkül, és az eredményhirdetéseket sem tartják meg, maximum a szeánsz végén – ha addig nem szakad le az ég, mert 20.10-re jósolták az armageddont (eredetileg negyed tízkor ért véget a program).
Ehhez képest az első komolyabb eső már Senánszky Petrát elkezdte áztatni, amint friss Európa-bajnokként, mosolyogva andalgott a parton. Öt perc alatt ez volt a második aranyérmünk: az elsőt Milák Kristóf szállította 200 pillangón.
Örömteli, hogy 2018, 2021 és 2022 után zsinórban negyedszer nyerte meg a számot (erre kevesen voltak képesek az Eb-k történetében – és már csak egy győzelemre áll attól, hogy utolérje az abszolút rekordnak számító ötös szériát összehozó Cseh Lászlót és Hosszú Katinkát –, miként az is, hogy immár tripla-duplánál tart, három Eb-n vitte el a 100-200 pillangó aranyérmét). Az azonban kevésbé ad jókedvre okot, hogy mindenféle mércével mérve is erősen közepes, 1:54.43-as idővel nyert (ennél még Monte Carlóban is fél másodperccel tudott jobbat három hete). Persze, a potenciális riválisok szintén 1:54-ekkel húzogatják be a címeket (Leon Marchand a franciáknál, a US Trials-on sem lett jobb az eredmény, és a Sette Collin sem), ám Kristóf az előző Eb-ken ennél csak minőségibb produkciókkal sokkolta az úszóvilágot, a legfélelmetesebbel épp a tokiói játékok évében, amikor 1:51.40-nél állította meg az órát (ráadásul reggel, igaz, májusban).
Az elmúlt években a távon a junior Eb-ken rendszeresen 1-2-t hozó lengyel Chmielewski ikrek próbálták szorongatni két oldalról bajnokunkat, elsősorban névrokona, Krzysztof, ám ő sem bizonyult igazán gyorsnak. Michal mindenesetre megelőzte a Milákhoz hasonlóan önmagához képest gyengén húzó Márton Richárdot, így a lengyel-magyar párharc kábé döntetlen lett, hiszen miénk az arany, de övék a másik két érem.
Annál komolyabbat repesztett Senánszky Petra, aki szintén Monte-Carlóban vágta ki a rezet, ahol két nap alatt kétszer úszott 24.57-et, amivel meglett a szint és az új országos csúcs is. És most, amikor a legjobban számított, megint kihozta magából a legjobbat, még egy apró századot faragott is belőle, így a váltóérmek után rekorddöntéssel nyerte élete első egyéni Eb-aranyát is. Már medencés úszásban, elvégre ugyanebben a medencében az uszonyos világbajnokságon anno gyűjtött már egy szekérderéknyi medáliát.
A debreceni kiválóság elárulta, a mai nap kezdett picit besokallni, elvégre komoly megterhelést jelentett a teljes Mare Nostrum, és egy kevés otthoni edzés után már kezdődött is az Eb. „Ilyen állapotban a terhet is sokkal súlyosabbnak érzékeled, mint amilyen valójában – így azt is, hogy esélyes vagy, hogy győzhetsz. Annak örülök a legjobban, hogy ezt tudtam kezelni, és hogy megint sikerült kihozni magamból a maximumot” – értékelt Petra.
A gondok ezután kezdődtek, hamarosan elrendelték az első szünetet, miután az eső mellett megdörrent az ég is – bár a villámlás azért bőven nem az uszoda környékén zajlott. A negyedórás pauzát követően jött gyorsan a 200 vegyes, ahol Sebestyén Dalma a hetedik helyre tudott beérni – hamarosan győri klubtársa, Szabó Szebasztián ötödikként zúdult az 50 gyors döntőjébe.
Kisvártatva érkeztek az 1500-as fiúk, ám amint felálltak a rajtkőre, ismét rákezdett az eső és a távolból újból jöttek a villámok villanásai. Némi hezitálás után leparancsolták Sárkány Zalánékat, újból felfüggesztették a viadalt, majd a színfalak mögötti egyeztetés eredményeként azt eldöntötték, hogy a leghosszabb táv fináléját átrakják vasárnapra. A versenyzőknek felkínálták a napon belüli halasztást, igaz, azzal, hogy ellentétben a programban lévő többi számmal, amelyek egy-két perc alatt lemennek, az ő negyedórás tempózásuknál megvan a veszély, hogy egy hirtelen erre felé forduló viharnál akár a verseny kellős közepén is kiszedhetik őket a vízből. Ezért a srácok 8-0-lal megszavazták a másnapi finálét – jobb híján, elvégre Sárkány Zalán így tán egy éremtől esik el, ő ugyanis vasárnap 400 gyorson is villantani akart. „Mindegy, délelőtt rámegyek a szintre az előfutamban, aztán meglátom, de este valószínűleg az ezerötöt úszom inkább” – mondta, míg Gálicz Laci csak a fejét ingatta, hogy életében először Eb-döntőzne, és akkor ilyen történik…
Mindenesetre ez az intermezzo hosszabb ideig tartott, ami a versenyzők számára maga a rettenet: az úszók ilyenkor programozott kis robotok, mindannyian már úgy kelnek fel délután, hogy percre pontosan tudják, mikor mennek az uszodába, és ott mikor kezdenek szárazföldön melegíteni, aztán a medencében, és így tovább. Ehhez képest most kaotikussá vált a helyzet, Kós Hubert például igyekezett megőrizni a vidámságát, de azért látszott, hogy az egyetlen igazán fontos egyéni számát, a 200 vegyest szeretné normálisan leúszni. „Ez az egész egyedül Bobnak tetszik, aki imádja, ha egy versenyzőnek a legkülönlegesebb kihívásokat kell lereagálnia, mert szerinte ez készít fel az igazán fontos viadalra” – jelezte Hubi, hogy amerikai edzője, Bowman nem győzött üzengetni neki, hogy csak szépen oldja meg az állandó készenlétet, aztán produkáljon valami jobb időt.
Ez végül is sikerült, 1:58.12-vel jött ki a vízből – a helyzetet kissé túldramatizálva, mondván, „örülök, hogy élve megúsztam, hiszen még közben is láttuk a villámokat…” –, és második idővel ment be a döntőbe. Nem kis bravúr, hogy Török Dominik a másik középdöntőt megnyerve, negyedikként szintén finalista; ő pihenten vasárnap rákanyarodik az olimpiai szintre.
Ugyanezt kell tennie Jakabos Zsuzsannának, aki Kapás Bogival vívott gyönyörű párharcot 200 pillangón, végül a saját középdöntőjük első két helyén, összesítésben pedig második-harmadikként végeztek; ám míg Boginak megvan a szint az ob óta, addig Zsu reggel sokkal közelebb járt (egy tizednyire), este őket rángatták ki a rajthoz legelőször úgy, hogy az újrakezdést nem jelentették be sokkal korábban, azaz a körülmények messze nem tűntek ideálisnak.
Száz háton a lányok döntőjében a két szélső pályán úszó magyar nem tudott érdemben beleszólni a belül zajló csatákba, Komoróczy Lora végül a 6., Molnár Dóra pedig a 8. helyen ért a falhoz. A férfiak még a középdöntőnél tartottak, és Jászó Ádám a hetedik idővel kvalifikált a vasárnapi végjátékba.
A napot végül a mixed 4×200-as gyorsváltó zárta – immár teljesen nyugodt időben. Az összkép is nyugalmat árasztott: a férfiszakasz, Márton Richárd és Holló Balázs tartotta a frontot – előbbi azért a 200 pille után egy órával, ami derűs terhelést jelentett –, hogy aztán a hölgyek döntésre vigyék a dolgot. Az egyértelmű volt, hogy a 200 gyorson ezüstérmes Ábrahám Minnát itt nem nagyon fogják lehagyni; és mivel ő első helyen adta át a váltót, biztosra vehettük a győzelmet, elvégre Pádár Nikit ebben a mezőnyben garantáltan nem foghatta meg senki. Nos, Kiki a 4×100-as női és mixed gyorsváltó után ezt a kvartettet is behozta az első helyre, derűs ötmásodperces előnnyel…
Az már csak az eredményhirdetésre várakozás közben derült ki, hogy az edzők közben véresre karmolták magukat, míg végül kiderült, hogy Holló Balázs váltása még a türelmi zónán belül volt (–0.02…); ez nem az a verseny volt, ahol bármennyit is kockáztatni illett a siker érdekében, elvégre sejtettük, hogy meglesz a győzelem, végül persze a happy end okán pár szúrós pillantással elintéződött az egész. A 7:30.11 egyébként új országos csúcs, bár tény, ez a szám kizárólag az Eb-k programjában szerepel.
Így vagy úgy, ez volt a 22. érmünk itt Belgrádban – már kizárólag medencés úszásban –, ami aranyban eddig a harmadik legjobb London 2016 (10) és Debrecen 2012 (9) után, és holtversenyes Torinóval (1954), összmennyiséget tekintve pedig már csak a 12 évvel ezelőtti hazai Eb előzi meg (Debrecenben 26 éremnél állt meg a számláló).
Mivel az utolsó napon is van bőven éremesély, akár mindenféle rekord megdőlhet ezen az Eb-n, és még azt is elérhetjük, amit eddig még soha: miénk lehet a csapatverseny győztesének járó ún. Team Trophy.
A Aranyeső, meg egy kis igazi is bejegyzés először Hírpláza-én jelent meg.
