A tokiói olimpiára készülő négyszeres magyar bajnok kalapácsvetőnő, Gyurátz Réka felnőtt fejjel már másképp tekint az utánpótláskorúként elért világraszóló sikereire.
Az utánpótlásévei alatt, ahogyan manapság is, számos örömet szerzett a magyar szurkolóknak a Szombathelyi Dobó SE még mindig nagyon fiatal, 24 éves kalapácsvetője, Gyurátz Réka. Legkiemelkedőbb eredményei között szerepel a 2013-as donyecki ifjúsági világbajnokság megnyerése, a 2014-ben Eugene-ben szerzett junior-vb-ezüst, na, és persze a 3 kg-os szerrel szintén 2013-ban felállított 76,04 méteres, máig őrzött ifjúsági világcsúcs. Az U18-ban, U20-ban és U23-ban is országos csúcstartó versenyző 2016 óta nyeri zsinórban a magyar női bajnokságot, a tavalyin elért 72.70 méteres egyéni csúcsával egyben belépőt váltott a tokiói olimpiára is. A Németh László és Németh Zsolt edzette atlétanő mai fejjel már némileg másképp tekint tinédzserkori sikereire, de szívesen eleveníti fel a nem is olyan rég történteket.
„Az ifjúsági vb-győzelemnek nagyon örültem. Az akkori edzőtársammal, a velem egyidős Völgyi Helgával végig csatáztuk az évet. Plusz még ott volt a nálunk egy évvel fiatalabb Bácskay Zsófi, aki igen közel járt az eredményeinkhez. Szóval itthon voltak a legnagyobb ellenfeleim, de egy világversenyre kijutni, és ott szerepelni teljesen más érzés. Meg akartam mutatni, milyen eredményre vagyok képes, és boldog voltam, hogy sikerült. De emlékszem, nem volt idő örülni, mert ahogyan Ukrajnából hazajöttünk, másnap indultunk Rietibe a junior Eb-re, amelyen második lettem. Az idősebbek között nem számítottam ilyen sikerre. Teljes eufóriában versenyeztem, abban az évben minden összejött, amit szerettem volna. Próbáltam helyén kezelni a dolgokat, de az edzőim se hagyták, hogy elszaladjon velem a ló. A 2013-ban elért ifi világcsúcsot a zalaegerszegi ifjúsági országos bajnokságon dobtam. Azon a versenyen Helga is 74 méter fölött dobott, ez mindenképp kellett az én eredményemhez, hiszen már az övé is jobb volt az aktuális rekordnál. Abban az évben még nem jutott eszembe, hogy én vagyok a legjobb a korosztályban.”
A következő évben Réka a juniorok korosztályába lépett, a szer súlya pedig 4 kg-ra változott. A zamatos sikert megízlelő lány 2014-ben ott folytatta volna, ahol az előző esztendőben abbahagyta. És ott is folytatta. Bár ezt akkor ő nem pontosan így látta.
„Úgy éreztem, hogy megkaptam az első pofont. Vagy nem is pofonnak mondanám, de nagyon elkeseredtem, amikor a junior-világbajnokságon csak második lettem. Visszagondolva teljesen érthetetlen, hogy akkor miért kenődtem el annyira. Abban az évben télen 67 métert dobtam, de a szezonban meg sem tudtam közelíteni ezt. A vb-n így is közel jártam a 65 méterhez, ami nagyon jónak számított, és sokkal jobban kellett volna örüljek. Talán azért is, mert utána már közel sem úgy sikerültek az utánpótlás-világversenyek, ahogyan terveztem. Onnantól kezdve nem tudtam felállni a dobogóra. Pedig a 2015-ös junior Eb-re toronymagas esélyesként érkeztem. Ötödik lettem. Elizgultam. Túl sokat foglalkoztam azzal, hogy egy méterrel vezetem az európai ranglistát a többiek előtt. Pedig egyedül csak én tudtam 70 méter fölött dobni a mezőnyben.”
A bravúros sikerek után némileg kudarcként megélt szereplések folyamatosan formálták a kalapácsvetőnő szemléletét. Mára úgy van vele, ez az egész együtt kellett ahhoz, hogy értékes tanulságokat szűrjön le az utánpótláséveiből.
„Annak a junior-vb ezüstnek ma már sokkal jobban örülök. Igyekszem a lehető legkevesebb nyomást gyakorolni magamra, figyelek arra, hogy ne tegyek felesleges terheket a vállamra. Ugyanilyen fontos, hogy ne sérüljek meg elkerülhető butaságok miatt. Az U23-as Eb előtt két héttel például edzésen kifordult a bokám. Ez nagyban befolyásolta a szereplésem. Persze, a fejlődésemre nem mondhatom, hogy ne lett volna folyamatos, mert minden évben egyéni csúcsot dobtam, de a fő versenyeimen nem tudtam hozni azt, ami várható lett volna tőlem, és ennek minden esetben megvolt a ma már ismert oka. Arra talán csak ezen beszélgetés alkalmával gondolok először, hogy mi lett volna, ha ifiként nem nyerek vb-t vagy érek el világcsúcsot. Akkor nem éreztem volna kényszerű nyomást, hogy már pedig én világbajnokként versenyzem? Nem tudom. Az is lehet, hogy sokkal rosszabb lett volna. Azt viszont tudom, hogy ha nyersz egy korosztályos világversenyt, bár megmutatja, hogy van a versenyszámhoz érzéked, azonban ahhoz, hogy élsportoló legyél, netán olimpiát nyerj, nem szükséges ennyire kimagaslani az utánpótláséveid során.”
Gyurátz Réka éppen ezért gondolja úgy, hogy a koronavírus-járvány miatt törölt idei ifjúsági Eb és a még bizonytalan sorsú junior-vb kihagyásának nem kell maradandó sebet okoznia a fiatalok pályafutásában.
„Nyilván most nem mindenkit az érdekel, mi lesz tíz év múlva. Sokan úgy látják a dolgot, hogy amire az idén készültek az elmarad. Valóban dicséretes, ha valaki jól szerepel az utánpótlás-világeseményen, de be kell látni, a leglényegesebb korosztály a felnőtt. Ahhoz pedig rengeteg munkát lehet és kell is elvégezni, hogy valaki akkor is odaérjen a legjobbak közé. Meg kell próbálni túlélni ezt a helyzetet. A fiatalság sosem lehet hátrány. Én is így tekintek az olimpia egyéves halasztására. Egy évvel idősebb leszek, és ez csak előnyömre válik. Ezzel szemben a legnagyobb nevek korait elnézve a mezőnyben már nem biztos, hogy pluszt rejt magában az eltolt időpont.”
A fiatal bajnoknő rendszeresen figyelemmel követi a hazai utánpótláskorú versenyzők teljesítményeit. Talán már csak azért is, hogy első kézből értesüljön arról, ha valakinek sikerül megdöntenie valamelyik korosztályos országos csúcsát. Természetesen, azért ezen túlmutat az érdeklődés oka.
„A rekordok azért vannak, hogy megdöntsék őket. Kicsit talán vérezne a szívem, de utána biztos, hogy örülnék, ha valaki túlszárnyalna az egyiket is. Úgy látom, Magyarországon minden korosztályban vannak kimagasló lányversenyzők. Az egyesületemben a serdülő Viszkeleti Villő hozzáállása példaértékű, Németh Zsanett pedig a tavalyi junior Eb-bronzérmével bizonyította, hogy téthelyzetben is oda tud figyelni. Itthon leginkább Székesfehérváron és Veszprémben vannak ígéretes kalapácsvetők. Utóbbi városban készül Gombás Petra, vagy Csatári Jázmin, akiben rendkívül tetszik, hogy magas és vékony testalkatával ilyen remek eredményekre képes az ifik között. Szóval nem mondhatni, hogy biztonságban vannak a csúcsaim, de előttem is akad még kihívás. A magyar női rekord elérhető, 74 centis közelségbe került, de ahhoz, hogy ezt meg lehessen dönteni, kellenek versenyek is. Az idén elég kevés lesz, és az a néhány is igen szorosan követi egymást. Kíváncsian várom, mire leszek képes. A lényeg, hogy minden helyzetből meg kell próbálni kihozni a legtöbbet.”
Forrás, fotó: utanpotlassport.hu
