Szeptember elején ért véget a GP3 idei szezonja; a versenysorozatban ebben az esztendőben egy magyar pilóta is részt vett: a 20 éves Kiss Pál Tamás. A Right Guard Racing versenyzője első évadjában a 12. helyen végzett.
– Hogyan értékeled első GP3-as szezonodat?
– Kezdem az elején: az első futamom, mintha nem is lett volna. Nagyon izgultam, még csak ismerkedtem ezzel a világgal. Barcelonában már egy remek hétvégét teljesítettem, sikerült is pole pozíciót szereznem. Valenciában az egyéni hibáimnak köszönhetően elszállt a viadal. Silverstone-ban a csapat tette meg ugyanezt, műszakilag és taktikailag és rossz döntések sorát produkálta. A Nürburgringen megint én hibáztam, ennek ellenére az esős futamon jól sikerült mennem. Sajnos, a Hungaroringen rendezett hazai verseny problémás volt. Belgiumtól mondhatom el, hogy éreztem magamon a fejlődést: már egy szabadedzés után fel tudtam venni egész hétvégére a ritmust. Az utolsó hétvégén volt egy nagy áttörés. Én is magabiztos voltam, a mérnökcsapatom is kiegészült két új emberrel, így az autó nagyon kezelhető volt. Vasárnap nem volt szerencsém, a bokszból kellett indulnom, pedig az első háromban is benne lehettem volna. Nem vagyok teljesen elégedett a szezonommal, de azért produkáltam jó dolgokat.
– Melyik volt a kedvenc versenyed?
– Talán a nürburgringi, és az utolsó, a monzai. Ezek kicsit extrémebbek voltak a többinél. Monzában 200 km/h a végsebesség, ezért sokkal izgalmasabb, mint a többi futam.
– Már nyolc éves korod óta versenyzel, mennyi lemondással járt a karrier?
– Rengeteggel. Bulizni nem járok sohasem, az teljesen ki van zárva, csupán egy-két rendezvényre megyek el évente. Nekem mindig is a gokartozás volt a szórakozás. Az iskolából is rengeteget hiányoztam, így nehéz volt teljesíteni. Nem voltam ott a ballagásomon, és az érettségimre is annak napján hajnalban estem haza. Nehéz volt, de végül bementem négy óra alvás után. Hál’ istennek olyan iskolákba jártam, ahol teljes mellszélességgel mögöttem álltak. Barátnőm már van három éve, de sajnos nagyon kevés időm jut rá, miként a családom többi tagjára és a barátaimra is.
– A szülők részéről mekkora támogatásra volt szükség, hogy mindezt véghez tud vinni?
– Nagyon fontos volt, hogy támogassanak. Viszont a gokartozás óta komolyabb szponzoraim vannak, így azóta szerencsére nincsen túl sok teher rajtuk.
A cikk folytatódik a www.utanpotlassport.hu weboldalon. Kattintson ide!
