Lélegzetvisszafojtva vártuk a 2012-es WTCC szezon nyitófutamát. Idén Monzában álltak először rajthoz a Zengő Motorsport versenyzői.
A magyar szíveket megdobogtató eredményeket produkáltak az időmérőn majd a vasárnapi futamokon. Majd jött az a fránya galamb, alias Angry Bird, akinek ”hála” a hétvége végére inkább „Angry Micheliszt” láthattunk… Ütközésük története az egész világsajtót bejárta. Norbi az elsők között értékelte a monzai futamot a Rally Cafénak.
– Hogy indult a monzai hétvégéd?
– A hétvégi eredményünkhöz nagyban hozzájárult az a tény, hogy a futam előtti tréningen egy minőségi lépést tudtunk tenni a jó irányba. Csütörtökön egy egész napos tesztlehetőségünk volt, amikor is én különböző beállításokat próbálgattam az autón, Gábor pedig a technikával barátkozott. Az alatt az egy nap alatt rengeteget tanultam a BMW-ről – olyan dolgokra is rájöttünk, ami a tavalyi évben hiányzott ahhoz, hogy teljesebbé tegyük a képet. Ezt tükrözte a Q1-ben nyújtott teljesítményünk is. Az időmérő második felében is, úgy gondolom, képesek lettünk volna az első ötbe kerülni, de a körülmények, a forgalom ezt nem tette akkor lehetővé. Utólag belegondolva, talán jobban is jártam így, hogy a Q2-ben csak a 10. lettem, hiszen ez azt jelentette, hogy vasárnap a második futamon a pole pozícióból indulhattam.
– Milyen célokkal vágtál neki a futamoknak?
– Az első futamon az volt a cél, hogy az autót sértetlenül behozzam a célba, s gyűjtsek néhány pontot az összesített valamint a privát értékelésben is. A második körre viszont tudtam, hogy nagyon nehéz dolgom lesz, s őszintén bevallom, nem hittem abban, hogy képes lennék megnyerni a versenyt.
– Ahhoz képest 7 és fél körön keresztül magad mögött tudtad tartani a mezőnyt…
– A galambig minden úgy is alakult, ahogy elterveztük… A SEAT és a Chevrolet-ek is nagyon erősek, biztos voltam benne, hogy gyorsan át fogják vágni magukat a középmezőnyön. Ennek fényében az lebegett célként a szemem előtt, hogy felérjek a dobogóra. Sikerült rejt helyeken figyelnem, kivédekeztem a támadásokat, nem követtem el hibákat, és így őrizni tudtam a pozíciómat. Ha nem lett volna ott a galamb, akkor most már azt mondom, hogy meg is nyerhettem volna a futamot… De a dobogós hely 100%-osan meglett volna…
– Milyen kárt okozott közvetlenül a kocsidban ez a „karambol”? Elállítódott a futómű, hogy így lelassult a BMW?
– A verseny után közvetlenül parc fermé volt, így nem tudtuk megnézni, mi történhetett az autó belsejében. Annyi biztos, hogy valamelyik elem eltört a futóműben, de ez lehet a rugó vagy a felfüggesztés bármelyik része… Pontosat majd akkor fogunk tudni, ha hazaérkezett a kocsi. (Azóta a csapat már feltárta a hiba okát. Videó ITT – szerk.) Az ütközés után én rádión szóltam is a csapatnak, hogy valószínűleg ki kell állnom, mert úgy viselkedett a BMW, mintha sokszor csak három keréken járna. A boxban akkor mondták, hogy folytassam, látták a hiba okát – nyilván ez is volt a jó döntés, hiszen így legalább a 8. helyen be tudtam hozni az autót.
– Összességében meg vagy elégedve a hétvégi szerepléseddel?
– Nagyon termékeny hétvégét tudhatunk a hátunk mögött, de volt már jobb szezonkezdetem is… Ha belegondolok abba, hogy mi lett volna, ha elkerül minket ez a balszerencse, fáj a szívem, hiszen sokkal többet ki tudtunk volna hozni a monzai szereplésünkből. De a legfontosabb most az, hogy az autóval, a technikával kapcsolatban tovább tisztult a kép. Ez pedig megerősítés számunkra arra, hogy – még akkor is, ha legközelebb is összetalálkozok egy galambbal – a folytatásban sikeresen zárjuk a versenyeket.
