A magyar válogatott egyik főszereplője volt az Európa-bajnokságon Schäfer András, aki a molcsapat.hu-nak adott interjújában azt még nem fogta fel, milyen hatalmas dolgot értek el így is, egyelőre sokkal erősebb benne a keserűség amiatt, hogy ilyen közel voltak a bravúrhoz, mégsem sikerült.
– Szerintem a legnagyobb dolog az, hogy mi valóban elhittük, hogy tovább tudunk jutni ebből a csoportból is. A csapatunk taktikája persze nem változott, ugyanúgy a biztonságos védekezésből indultunk ki Németországban is, de megvolt a haditervünk a továbbjutásra, és a meccset elnézve működött is a dolog. Egyszerűen balszerencsések voltunk, ezért nem jutottunk tovább – mondta Schäfer.
A magyar válogatott óriásit küzdött a németek ellen, és csak percek választották el a továbbjutástól, és Schäfer szerint ha az Eb előtt nem is, a meccsek alatt már megvolt a respektje a mieinknek.
– Sokan beszélnek arról, hogy az utolsó percekben a németek húzták az időt 2-2-nél, és hogy ez mekkora eredmény tőlünk. Egyetértek velük, de mi már a szünet után megkaptuk a németektől a visszaigazolást, mert amikor jöttünk vissza a pályára, láttuk az ellenfélen, hogy ideges.
Mi mosolyogva jöttünk ki az öltözőből, a németek pedig kimondottan feszülten, látszott rajtuk, hogy óriási a nyomás a játékosokon.
Nézegettük a statisztikákat, amik közül sokban az elsők között vagyunk akár egyénileg, akár csapatként, de én azt mondom, van valami, amiben egészen biztosan mi voltunk az Eb legjobb csapata: mentális erőben és önbizalomban. Mi nem csak hittük, hanem tudtuk is, hogy bennünk van ez a teljesítmény, és ezért a válogatott stábjának jár az elismerés – mondta határozottan a középpályás.
Schäfer a németek elleni góljára visszaemlékezve elmondta, amikor látta, hogy a kapuba kerül a labda, csak üvöltött és rohant.
– Azt sem tudtam, hol vagyok. Olyan érzés volt, mint a felhőkön futottam volna, aztán amikor a többiek utolértek, és letepertek, a földön el is sírtam magam. Mindig felíveljük Szala felé a középkezdést, most azonban annyiból más volt a helyzet, hogy a németek – még talán a gólt ünnepelve – teljesen szétcsúsztak, valahogy mindenki a saját bal oldalukra tolódott át, így Fityóval kettő az egyben tudtuk megtámadni a második labdát. Végül én fejeltem le, és ahogy megláttam magam előtt a folyosót, tudtam, hogy Szala oda fogja tenni elém, és mindent beleadva rohantam tovább.
Szala tökéletes labdát adott, én pedig úgy voltam vele abban a pillanatban, hogy bár láttam Neuert, ha egy páncélajtó lett volna előttem, abba is ugyanígy beleugrottam volna fejjel előre.
Bevallom, a fejes közben már az is eszembe jutott, hogy ha mellé megy, biztosan büntető kapunk, mert oldalról is löktek, és a kapussal is volt kontakt. Ha mellé megy a fejes, talán még ki is állítják a védőt a büntető mellé, de azért nem vagyok szomorú, hogy így alakult – tette hozzá széles mosollyal.
A DAC középpályása Gulácsi Péter hibájával kapcsolatban hangsúlyozta, egy rossz szót sem szólt senki a kapusnak a meccs után, és ez így van rendjén. Hozzátette, Gulácsinak óriási szerepe van abban, hogy kijutottunk az Európa-bajnokságra, és hogy ebben a nehéz csoportban is kiválóan szerepeltünk.
– Lehetetlen védéseket mutatott be, tartotta bennünk a lelket a nehéz pillanatokban, a csapat egyik legjobbja volt az egész Európa-bajnokságon – folytatta a középpályás, aki kitért arra is, hogy a DAC korábbi edzője, Bernd Storck keze alatt Dunaszerdahelyen is rengeteget fejlődött a játéka. – Így, hogy a németek ellen jól játszottunk, és még gólt is tudtam szerezni, még viccesebb visszagondolni, hogy
Bernd Storck mindig azt mondogatta nekem, figyeljem Joshua Kimmichet, és próbáljam azt csinálni, amit és ahogy ő tesz a pályán.
Nagyon sokat köszönhetek a német szakembernek, sokat fejlődtem alatta, elsősorban a rúgótechnikám, de a hatos posztot is neki köszönhetem.
