A Magyar Ökölvívó Szakszövetségben is megválasztották az év legjobb női és férfi versenyzőjét. A hölgyeknél az egri Oláh Eszterre, míg a férfiaknál a kőszegi Hámori Ádámra esett a választás. Nézzük milyen volt 2019 Oláh Eszter számára.
Kérdés: Milyen versenyeid voltak idén?
Oláh Eszter: Az év első felében első sorban nemzetközi mérkőzéseim voltak, hazai versenyzővel először májusban találkoztam a Varga Viktor emlékversenyen, a tavalyi 69 kg-os magyar bajnokkal, Papp Nikolettel.
A nyár szinte csak edzőtáborokról szólt, előbb Németországban, majd az Európa Bajnokság előtt a házigazda spanyoloknál edzőtáboroztunk két hetet. Ez volt számunkra a fő verseny idén.
Mivel sajnos a női szakág világbajnoksága kimaradt, így ott nem tudtuk magunkat megmutatni. Az év végére maradtak a kisebb hazai versenyek, illetve oroszországi edzőtáborral készültünk a magyar bajnokságra, mely lépcsőfok az Olimpiai kvalifikációs versenyhez.
Eredményesítve:
– január: Női Nemzetek kupája 2 nyert meccs, 2. hely,
– február: Bocskai István Emlékverseny 3. hely
– március: Bosznia – Euro cup 3. hely
– április: Belgrád Winner 3. hely
– május: Boxam Tourneo Spanyolország 3. hely
– augusztus: Európa Bajnokság 5. hely
– december: magyar bajnokság 1. hely.
Kérdés: Milyen volt ez az éved? Mennyire vagy elégedett?
Oláh Eszter: Nem érzem magam elégedettnek, nagy hiány bennem a világbajnokság, illetve úgy gondolom a januári Nemzetek Kupáján ott lett volna a helyem a dobogó legfelső fokán… A többi eredményemmel elégedett tudok lenni, és hálás vagyok értük.
Kérdés: Melyik volt az idei kedvenc versenyed és miért?
Oláh Eszter: A januári Nemzetek Kupáját emelném ki, ahol első körben egy komoly nemzetközi tapasztalattal rendelkező litván lányt sikerült legyőznöm, második körben pedig a Főiskolai Világbajnok orosz lányt. Számomra ez volt életem mérkőzése, örök élmény marad. Sajnos a döntőben igen vitatható vereséget szenvedtem, de csak a szépet hoztam haza, a rossz emlék ott maradt.
Kérdés: Hogy néz ki az év vége? Mennyi edzés lesz az ünnepek alatt/után?
Oláh Eszter: A magyar bajnokság után volt egy pihenőnek nem nevezhető lazább hét, de az ünnepek alatt már edzeni kell. Ez nem szokatlan számomra, az utóbbi esztendőkben az évet az edzőteremben fejezem be, és az újév első napját ugyanott én köszöntöm először.
Kérdés: Mi az idei év tanulsága?
Oláh Eszter: Hogy most már elkezdhetnék hinni magamban?!
Kérdés: Mi lesz jövőre?
Oláh Eszter: Olimpia. Nyilván minden ekörül forog. Neki megyünk, meglátjuk, lesz aminek lennie kell.
Kérdés: Mik a jövő évi célok?
Oláh Eszter: Érdekes, nekem soha nem voltak olimpiai reményeim, talán csak elrejtve nagyon mélyen, és magamnak sem mertem hangosan kimondani. Nem olyan családból származom, ahol a sport szeretete belénk lett volna nevelve, nem én vagyok az akinek úgy kezdődik a bemutatkozása, hogy a sportolás gyerekkorom óta életem meghatározó része, persze mozogtam, sportolgattam, de egészen addig amíg az ökölvívást meg nem találtam nem voltak versenyzői ambícióim. Most, hogy itt vagyunk, a lehetőség kapujában – ami csak egy kis rés és nekem kell kivésni a bejáratot – nem szabad veszni hagyni. Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy büszkén, emelt fővel jöjjek le a szorítóból, ez az ami rajtam múlik, a többi a szerencsén.
Fotó: Ezüstszegi Kristóf
