A labdarúgó mérkőzések a kezdeti időszaktól vonzották a nézőket, mai szóhasználattal a szurkolókat. Így volt ez az 1900-as évek elején az FTC, a -Franzstadt- meccsein is.
A zöld-fehérek nem csak a IX. kerület munkásait, kispolgárait, tisztviselőit vonzották meccseikre, hanem előbb a szomszédos kerületek – elsősorban a Józsefváros – társadalmát, majd a Fradizmus fokozatosan átterjedt az egész fővárosra. Méretileg csak az MTK szurkolótábora közelítette meg a Fradi-drukkerek számát. (A későbbi nagy csapatok – az Újpest, a Kispest – bázisa akkor még a fővároson -kívüli- volt, a Vasas pedig csak jóval később lett – elsősorban az angyalföldi – munkásság népszerű első osztályú csapata.)
A Fradi-drukkerek kisebb csoportjai alkalmanként összejöttek egy-egy ferencvárosi kisvendéglőben sportbaráti beszélgetésekre, iddogálásra. Az akkor már Fradinak becézett profi Ferencváros szurkolóinak első -hivatalos- tömörülését a -B- tribün előtti állóhely drukkereiből Radványi Pál alapította meg 1928-ban. Ez volt a legendás -B-közép-, amelynek tagjai a felezővonalnál, a Radványi Pál által tartott zászló közelében álltak minden hazai meccsen. A mérkőzések kezdetén, a játékvezetői sípszóval egyidőben mindig felhangzott a zászlótartó érces hangján: –Fiúk, háromszoros éljen a Fradinak!-. Erre mindig több száz torok reagált: –Éljen, éljen, éljen!–
Radványi Pál egyébként a szurkolók szóvivője is volt, majd később az amatőr FTC titkára, még később az igazgatója lett. Miután 1933-ban, tragikus hirtelenséggel, hashártyagyulladásban elhunyt, emlékét a szurkolók a -B- tribün mellvédjén elhelyezett bronz mellképes márvány emléktáblával (képünkön), valamint a Radványi-díjjal ápolták, amelyet öt éven át adtak át az év legjobb ferencvárosi sportolójának. Az öt Radványi-díjas sportoló sorrendben: dr. Sárosi György, Szigeti Lajos, Toldi Géza, Tánczos Mihály és Korányi Lajos.
1937-ben a KK-diadal római döntőjéről Sárosi dr. egy bambusz zászlórúddal tért haza, amelyet a -B-középnek- adományozott. Ettől kezdve – egészen 1950-ig – ezen az összeszerelhető zászlórúdon lobogott a -B-közép- zöld-fehér zászlaja.
A -B- tribünnek az 1970-es években történt lebontásakor a Radványi Pál emléktáblát is eltávolították. Az FTC Baráti Kör 2009-es közgyűlésén Hélisz József főtitkár hivatalosan is kérte az FTC vezetését, hogy a megépítendő új stadionban ezt az emléktáblát állítsák helyre és helyezzék el.
A -B-közép- mintájára a profizmus évei alatt az -A- lelátó oldalánál levő játékoskijáró melletti állóhelyen is -működött- egy szurkolói csoport, az ún. -Budai B-közép-.
Amikor az 1930-as években ifj. Springer Ferenc dr., az alapító elnök fia vezető szerephez jutott a Ferencvárosban, megalapította az FTC Baráti Társaságot. Ez a -B-középnél- szervezettebb volt, elsősorban szintén a B-oldali szurkolókból verbuválódott, nem csak az álló, hanem már az ülőhelyi részekről is. Vezetői Koromczay Lajos és Zsilka Sándor voltak. Ezen Baráti Társaságnak két tag ajánlása mellett csak az lehetett a tagja, aki egy évig már rendszeresen járt a mérkőzésekre és magatartása ellen kifogás nem merült fel. A Társaság tagjai az idegenbeli mérkőzésekre is elkísérték a csapatot. A Társaság kibővített vezetősége minden péntek délután a József körúti Bandl étterem különtermében együtt volt a labdarúgócsapat tagjaival. A Társaság tagja volt Woggenhuber Oszkár, az első Fradi-induló szerzője, a Ferencváros -igrice-.
Folytatás következik
XLsport – Forrás: http://www.ftcbaratikor.hu
