Bő két és fél éve, amikor eljöttél a Vasastól még fásultságról beszéltél, valamint arról, hogy nem érzed jól magad a bőrödben. Mi változott azóta?
– Leginkább az, hogy folyamatosan játszom és szerencsére rúgom a gólokat – kezdte Ádám Martin a csakfoci.hu-nak. – Akkor úgy éreztem, váltanom kell ahhoz, hogy új impulzusok érjenek, hogy újra lendületet vegyen a karrierem. Eligazoltam a szintén NB II-es Kaposvárhoz, amiben volt némi kockázat, mivel egyáltalán nem garantálta azt senki, hogy az új csapatommal feljutunk. Pedig legbelül tudtam akkor is, hogy NB I-es játékos vagyok.
Némi szereped neked is volt benne, hogy a Kaposvár meglepetésre feljutott az NB I-be…
– Waltner Róbertnek nagyon sokat köszönhetek, rengeteget dolgoztunk nála Kaposváron, összefogta nemcsak a csapatot, de a teljes klubot. Folyamatosan centert játszottam, nagyon bízott bennem, sikerült is tavasszal nyolc gólt szereznem és feljutottunk. Az NB I azonban már sok volt nekünk, hiszen szinte egyáltalán nem erősítettünk. Nagyon örültem a Paks megkeresésének.
Évek óta az új Böde Daninak tartanak. Van alapja az összehasonlításnak?
– Sok közös van bennünk, például mindketten parasztgyerekek vagyunk. Ezen kívül a fizikai adottságunk, a fejjátékunk is hasonlít. Büszkeséggel tölt el, hogy hozzá hasonlítanak, de azért én szeretnék Ádám Martin maradni.
Szembetűnő a mérkőzéseken a fizikai fölényed a védőkkel szemben. Van olyan hátvéd, aki ellen nem szeretsz játszani?
A kicsi, mozgékony védőket kevésbé szeretem, a nagy darab, erőseket annál inkább. Szerencsére ritkán kerülök a földre a meccseken, nem nagyon tudnak felborítani.
Mennyi a versenysúlyod?
– Böde Dani szokta viccesen azt mondani, hogy ő 100 kiló, ezt én is mondhatnám, persze, ennél azért kevesebbek vagyunk, de a valós számot megtartanám magamnak.
Titok?
– Nem titok, de nem akarom, hogy az én súlyom legyen a téma a sajtóban vagy éppen a szurkolók között.
Azt mondják rólad, hogy hihetetlenül nyugodt ember vagy, az ellenfelek számára már-már dühítően nyugodt.
– Ez igaz. Nem szoktam nekiugrani az ellenfél torkának, dumálni sem szoktam feleslegesen a pályán. A magánéletben is nyugodt vagyok, nem nagyon lehet felidegesíteni. Egyébként izgulni sem szoktam, ami jó, mert nem parázom túl a meccseket.
A gólörömeiden sem fedezhető fel túl sok érzelem…
– Belül örülök. Talán egyszer jött ki belőlem az „állat”. Még a Kaposvár játékosaként a 93. percben lőtt gólommal győztük le a Vácot, amivel tulajdonképpen eldőlt, hogy feljutunk. Na, akkor ott volt egy kis ünneplés a pályán.
Hány gólörömöt tervezel még ebben a szezonban?
– A bajnokság előtt eldöntöttem, hogy legalább 15 gólig el akarok jutni. Most ebből már nyolc megvan.
A gólkirályi címhez lehet, hogy ennél több kell…
– Ha már az első helyen állok a góllövőlistán, jó lenne ott is maradni. Csatárként, akinek a góllövés az élete, ez nagy tett lenne. Bognár Györggyel támadófocit játszunk, nekem is megvan meccsenként két, három, de akár négy helyzetem is. Ha ezeket jó százalékban értékesítem, akkor a szezon végén nem lesz gond.
Marco Rossi folyamatosan keresi Szalai Ádám alternatíváját a válogatottban, hogyha rá nem számíthat különböző okok miatt, legyen helyettese. Ez adott esetben lehet akár majd Ádám Martin is?
– Nem szoktam azon gondolkodni, hogy lehetek-e én az új Szalai Ádám. Ő hosszú évek óta bizonyít a Bundesligában és a válogatottban is. Az igaz, hogy a termetünkből adódóan hasonló típusú centerek vagyunk, de nekem még több jó meccs kell ahhoz, hogy bekerüljek a válogatottba.
Azt hallottam, hogy figyelnek engem is, ami megtisztelő, de nem görcsölök rá a témára. Az mindenesetre bizakodásra adhat okot, hogy nyáron Hahn János is Paksról került be a válogatottba, igaz, ő gólkirály lett. Akkor lehet, hogy nekem sem lesz más választásom….
Légiósként el tudod magad képzelni?
– Gyerekkoromtól az angol foci a nagy kedvencem. Sok a párharc, pörgősek a meccsek, kemények a védők, el tudnám magam képzelni Angliában. Nem tettem még le erről a tervemről. Viszont nagyon jól érzem magam Pakson, akkor sem lennék szomorú, ha itt fejezném be a pályafutásom. Természetesen szeretnék fokozatosan feljebb lépni, de én még a régi vágású futballisták közé tartozom, aki sokkal inkább a játék szeretete miatt űzi ezt a sportágat, mintsem a pénzért.
PRIVACSEK ANDRÁS
