Meglehetősen ritka idehaza, hogy valaki nőként igazgasson egy profi futballklubot, ez még mindig egyfajta kuriózumnak számít. Ön a mindennapok során mit érzékel ebből? Nehezebb érvényesülnie egy ilyen férfiasnak tartott pályán?
– Egyáltalán nem, mert már a kezdetektől támogató légkör vesz körül, továbbá más területen is dolgoznak a klubnál kolléganők, úgyhogy nem egyedül vagyok itt nő. Ugyanúgy viszonyultak hozzám, mint bárki máshoz, úgyhogy semmi hátrányt nem éreztem emiatt. Természetesen az évek során akadtak, akik alighanem ezt a témát érdekesnek gondolták velem kapcsolatosan, már több megkeresésem akadt országos jelentőségű médiumoktól, hogy nyilatkozzak, ám ezeket rendre visszautasítottam. Erre az interjúra is csak hosszas gondolkodás után mondtam igent, mivel nem igazán szeretek szerepelni. A munkám és a családom kiteszi az időm nagy részét, ezekre szeretek inkább összpontosítani a mindennapokban.
Az ön édesapja 1995 és 2012 között volt a BSC elnöke. Rajta keresztül került közel a focihoz?
– Édesapám valóban a több szakosztályt is tömörítő Budaörsi Sport Club elnökeként dolgozott 17 éven keresztül, én a labdarúgó-szakosztályhoz mégis annak az elnöke, Kiss Károly révén kerültem 2003-ban, akivel akkor a magáncégénél dolgoztam együtt. A foci egyáltalán nem állt hozzám közel eleinte, gyakorlatilag csak úgy belecsöppentem ebbe a világba, azóta viszont szívügyemmé vált a budaörsi labdarúgás.
Mi az a terület, amit Ön felügyel, és mi az, amibe nem szól bele?
– A kezdetektől napjainkig is legfőképpen a napi szintű gazdasági és az operatív feladatokat látom el, többek között én intézem a TAO-val, a klublicenc-szel kapcsolatos adminisztrációt is, de az átigazolásokkal kapcsolatos teendőkből is kiveszem a részem.
Nem szól bele a szakmába. Fotó: bsc1924.com
Ügyvezetői szinten természetesen nekem is van ráhatásom az edzők vagy a játékosok szerződtetésére, de szakmailag nem szólok bele, csupán a gazdasági tényezők, a bérek kialakításának az oldaláról közelítem meg a tárgyalásokat.
Több neves edzője is volt már az utóbbi években a klubnak, például ifj. Albert Flórián, Bekő Balázs vagy éppen Bognár György. Milyen szakmai kihívást láthat Budaörsön egy vezetőedző?
– Itt minden edző nyugodtan dolgozhat a saját szakmai értékrendje szerint. Mondhatjuk úgy is, hogy békén hagyjuk őket, hosszú távra tervezünk velük. Az, hogy gyakorlatilag évről évre új csapatot kell építeniük, szintén egyfajta kihívást jelenthet a számukra.
Bognár György például a mostani szezon közben távozott Önöktől Paksra, és nyilatkozataival felkavarta az állóvizet az NB I-ben. Könnyen lehetett vele együtt dolgozni Budaörsön?
– Gyuri egy nagyon erős, karakteres személyiség,
itt is folyamatosan zajlott körülötte az élet, de nagyon jól lehetett vele dolgozni. Tudni kell őt kezelni, de mi elfogadtuk őt olyannak, amilyen, mi így szerettük.
Nagyon érti a szakmáját, kisebb csodát hajtott végre Budaörsön is évről évre azáltal, hogy legtöbbször stabil középcsapatként végeztünk.
Több olyan játékosuk is volt korábban, akik most fontos szerepet töltenek be az NB I-es csapatokban. Jó ugródeszka lehet egy fiatal játékos számára a Budaörs?
– Abszolút! Mi pedig elfogadtuk ezt a szerepet, és büszkék is vagyunk rá. Jelenleg nagyon jól szerepelnek az NB I-ben korábbi játékosaink, például Sajbán Máté, Hegedűs János vagy Medgyes Sinan, de kölcsönben játszott nálunk az U21-es válogatott Demjén Patrik és a Puskás-díjas Zsóri Dániel is, hogy csak néhány nevet említsek. Elégedettek vagyunk, hogy sokat fejlődtek nálunk ezek a játékosok és felkeltették az élvonalbeli csapatok figyelmét. Az már egy következő szintlépés lenne számunkra, ha esetleg a jövőben meg is tudnánk tartani hosszabb távon ezeket a tehetséges fiatalokat. Szerencsére évről évre sikerül 2-3 saját nevelésű játékosunkat stabilan beépíteni a felnőttek közé, amire büszkék vagyunk, szeretnénk, ha ez továbbra is így maradna.
A pénzügyi lehetőségeit tekintve hol szerepel a mezőnyben a Budaörs?
– Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy a legszegényebbek vagyunk, de hogy a lista legalján lévő csapatok között helyezkedünk el ebben a tekintetben, az biztos.
Nyugodtan mondhatom, hogy a pénzügyi lehetőségeink és a tabellán elfoglalt helyezésünk szerencsére nincs összefüggésben egymással.
Zsinórban ez a hatodik szezonjuk az NB II-ben, az előző években stabil középcsapattá váltak (8., 15., 4., 5., 11., jelenleg 9. helyezés). Milyen célokkal vág neki évről évre a csapat a szezonnak?
– Minden idényben az elsődleges cél a bennmaradás kiharcolása, ami szerencsére eddig az összes szezonban magabiztosan sikerült. Az már a célok túlteljesítésének számít, hogy többnyire stabilan a középmezőnyben szoktunk végezni.
Az idei szezonban némileg azért is kerültek reflektorfénybe, mert heteken keresztül a “gazdag riválisokkal” szemben Önök álltak az NB II második helyén. Ha úgy alakulna a jövőben, tudná vállalni az NB I-et a Budaörs akár már a következő idénytől?
– Nagyon jó érzés volt ránézni azokban a hetekben a tabellára, mindannyian nagyon büszkék voltunk. A kérdésére válaszolva, ezen nem igazán szoktunk gondolkodni és jelenleg sem téma, de biztos vagyok benne, hogy
ha reális esélyünk lenne a feljutásra, akkor minden tőlünk telhetőt megtennénk, hogy biztosítsuk az élvonalbeli induláshoz szükséges feltételeket minden tekintetben.
Jelenleg viszont sem a rövid-, sem a középtávú célok között nem szerepel a feljutás. Most az a legfontosabb, hogy minél hamarabb befejezzük a beruházásainkat és haza tudjunk költözni az Árok utcai stadionba.
Ahol legutóbb 2015.05.30-án játszott a Budaörs, azóta albérletben szerepel. Talán nem lövök mellé, ha azt mondom, hogy nem ilyen hosszú távolmaradással számoltak hat évvel ezelőtt…
– Természetesen nem. Finoman szólva is hosszabbra nyúlt ez az időszak, mint amit terveztünk. Nagyon sok összetevős ez a történet: kivitelezőt váltottunk menet közben, a pályázatot is több ütemben hagyta jóvá az MLSZ, az önerőt is elő kellett hozzá teremteni, de ebbe nem is szeretnék ennél hosszabban belemenni. A lényeg, hogy most már látjuk a fényt az alagút végén, és reményeink szerint – a legrosszabb esetben – a következő szezonban már az Árok utcai létesítményben tudjuk játszani a bajnoki mérkőzéseinket.
Az ügyvezető visszafogottan szurkol
Ez nagy előrelépés lesz a klub életében, valamint a szurkolóink is megérdemlik már, hogy a valódi hazai pályán buzdítsák a csapatot. Drukkereinkre egyébként sem lehet panasz, jó néhány törzsszurkoló Tatabányára is rendszeresen elkísérte a csapatot, amit ezúton is köszönünk nekik.
A bajnoki mérkőzéseket Ön is a helyszínen szokta megtekinteni?
– Nem mindet, de előfordul, hogy a helyszínen nézek meg egy-egy találkozót. Az esetek többségében online streamen vagy tv-n keresztül követem a történéseket.
És a helyszínen milyen szurkoló: visszafogott, hangos, feszült?
– A visszafogott vezetők közé tartozom, egyáltalán nem szoktam kiabálni. (nevet)
Taktikai szemmel is követ egy-egy mérkőzést? Szokott véleménye lenni egy-egy taktikai húzásról, cseréről, játékelemről?
– Abszolút nem, ennyire nem sikerült belemélyednem a labdarúgásba. Kizárólag szurkolóként nézek végig egy-egy találkozót, a szakmázást meghagyom azoknak, akiknek ez a feladatuk.
Sőt, őszintén szólva a Budaörs mérkőzésein kívül nem is igazán szoktam focit nézni, engem legfőképp csak a saját csapatunk meccsei kötnek le.
Melyik a legemlékezetesebb meccsélménye?
– Talán a 2017-es Budapest Honvéd elleni Magyar Kupa-mérkőzést emelném ki, ahol nagyon szurkoltam a csapatnak, hogy sikerüljön a továbbjutás egy magasabb osztályban jegyzett ellenféllel szemben, szoros meccs volt, amelyen végül tizenegyespárbajban maradtunk alul. A maga nemében azonban minden találkozó jelentős, így nehéz közülük kiemelni.
Mit tekint a legnagyobb kihívásnak ebben a pozícióban?
– A legnagyobb kihívás az, hogy életbe tudjuk tartani ezt a klubot, mindemellett pedig sikeresen tudjunk szerepelni. Ezt nem úgy értem, hogy napról napra kellene gondolkodnunk az életben maradást illetően, de ahogy említettem, jelenleg csak rövid- és középtávon tudunk előre tervezni. Személy szerint pedig az a célom, hogy lehetőleg minél tovább tudjak dolgozni a Budaörs sikereiért. Munkák sikerességére a felnőtt csapat szereplése mellett fontos visszajelzés volt nemrégiben, hogy Budaörs az utánpótlás nevelés terén Tehetségközpont besorolást kapott, a női labdarúgás terén Női Kiemelt Képzési Központ lehetünk, felnőtt női futsal csapatunkat pedig az NBI-ben való szereplésre kérte fel az MLSZ..
Azt el tudja képzelni, hogy egy másik magyar csapatnál tevékenykedjen ügyvezetőként?
– Semmiképpen sem… Nekem a budaörsi klub szinte már a második családomat jelenti, az engem körülvevő kollégák közül sokakkal már a kezdetektől dolgozom együtt. A férjem is itt dolgozik, sőt ő még az Old Boys csapatban, a lányom pedig a leány utánpótlás csapatunkban játszik, úgyhogy tényleg rengeteg minden köt ide. Ez a klub pedig arról is híres, hogy minden újonnan érkező edzővel vagy játékossal is igyekszünk minél hamarabb közvetlen, baráti kapcsolatot kialakítani. Ezért sem jellemző ránk, hogy gyakran váltanánk vezetőedzőt és a csapat magját is igyekszünk mindig megtartani, ami szintén mind edzői, mind játékos szemmel vonzó dolog klubunknál.
