Zsúfolásig megtelt az abonyi Gyulai Gaál Miklós általános iskola nagyterme, ahol a Varga János olimpiai-, világ- és Európa-bajnokról elnevezett birkózócsarnok ünnepélyes avatóját tartották. Több mint 50 éves ismeretségünk, majd egyre erősödő barátságunk okán e sorok írója is alkalmat kapott köszöntő sorainak felolvasására. Ezeket érdemi változtatás nélkül olvashatják az érdeklődők.
Tisztelt, kedves, szeretett egybegyűltek – remélem, mindenki megtalálja a neki leginkább elfogadható megszólítást! Szeretettel köszöntöm mindannyiukat! Engem gyerekkorom óta csak és kizárólag a sport érdekel. Így kötöttem ki végül az újságírásnál: önerőből öt olimpián jártam és ugyancsak önerőből hét, olimpiai tárgyú könyvet adtam ki.
Mivel már erősen középkorú vagyok, ezért elmondhatom, évtizedek óta járom a sportversenyeket. Itt kapcsolódik az én történetem a mai ünnepelttel, Varga Jánossal, akit annak idején nem is egyszer láttam a birkózószőnyegen „intézkedni”. Ez a fáradozása legtöbbször sikerrel járt, hiszen olimpiai-, világ- és Európa-bajnoki címet is begyűjtött az 1973-ig tartott, eredményekben valóban nagyon gazdag pályafutása során.
Akik látták őt, leginkább csak bólogattak és gyakran mondogatták: könnyű annak a szerencsésnek, aki így tud birkózni! Akik így gondolkodtak, azoknak csak részigazságaik voltak. Varga János valóban nagyon tudott birkózni, de nem azért, mert szerencséje volt! A szerencse legfeljebb odaáll a jók mellé, de előbb azért produkálni is kell valamit. Tehát nem a szerencse, hanem a tehetség és a szorgalom a döntő abban, hogy ki mire viszi. A mi emberünk ehhez kapott egy adagnyi talentumot a jó Istentől azért, hogy azzal – miként a Bibliában is olvashatjuk – élete során gazdálkodjon, hogy azokkal majd egyszer el tudjon számolni.
Nos, a mi erős emberünk ugyancsak megforgatta a kapott talentumokat: volt lelki és testi ereje kiküzdenie magát a szegény sorsú családból és sok éves, szívós munkával eljutni egészen a világhírnévre. Bár éremkollekciója így is teljes, de a második olimpiai aranyérmét, az 1972-es müncheni játékokon formálisan ellopták tőle. Ez a szégyenteljes bírói manőver is benne volt a döntésében, amellyel 34 évesen 1973-ban lezárta fényes pályafutását.
Sorsom újabb ajándékaként itt, Abonyban részt is vehettem az ő búcsúztatásán, ahová az akkoriban nagy kincsnek számított Trabantomon egy kivételes díszvendéget is hozhattam: Keresztes Lajost, az 1928-as, amszterdami olimpia birkózó bajnokát,aki edzőként a később kétszeres olimpiai győztes Kozma Istvánt felfedezte és a kosárlabdázástól elcsábítva a birkózásnak megszerezte.
Kis hazánkban – ritka kivételektől eltekintve – nem divat a visszavonult élsportolókkal foglalkozni. Jómagam viszont továbbra is vonalban maradtam, így apránként mind jobban megismerhettem János bátyám családját és az évtizedek során komoly barátság alakult ki közöttünk. Így velük ünnepelhettem – megint csak itt, Abonyban! – az ő 1989-ben volt 60. születésnapját is. Fényképeim is vannak az emelkedett hangulatú ünneplés eseményeiről, még az ünnepi tortával megesett balesetről is…
Most pedig újra Vargáékkal és a birkózók nagy családjával ünnepelhetek, a megépült Varga János Birkózócsarnok felavatásának alkalmából. Mi mást kívánhatnék az abonyiak és a magyar birkózósport legújabb objektumával kapcsolatosan, mint azt, hogy ebben az igényes létesítményben minél több fiatal kapjon kedvet a birkózáshoz attól függetlenül, hogy eljut-e a nemzetközi sikerekig, vagy csak a sport szeretete marad meg számára. A lényeg, hogy minél többen használják ki ezt a minőségi lehetőséget, úgy, hogy közben legyen egy-egy köszönő gondolatuk is azok felé, akiknek különösen sok munkájuk van a csarnok elkészültében. Itt és most is köszönet illeti az EMMI, az olimpiai bizottság és a birkózó szövetség vezetőit, országgyűlési képviselőjét, Abony város polgármesterét és minden támogatót, közreműködőt!
Ami pedig a névadót, a város büszkeségét illeti, Varga Jánosnak, a Nemzet Sportolójának azt kívánom, hogy minél tovább követhesse a nevét viselő csarnokban nevelkedő birkózók pályafutását és minél több hazai és nemzetközi sikernek örülhessen. Annak a Varga Jánosnak, aki Kossuth Lajos után másodikként lett Abony város díszpolgára.
(Magyar Edzők Társasága / Jocha Károly)
Post Views: 15
