A friss AusOpen-bajnok a meglepően simán megnyert döntő után elmondta, jól kezelték a nehéz helyzeteket, és a tavalyi bánatkönnyek után jól esik örömükben sírni.
„Nem könnyű az, csak kívülről könnyűnek tűnhet” – szokták mondani, és ez pontosan így volt Babos Timi és Kiki Mladenovic második Australian Open-győzelmének esetében is. Az ellenfél nem akárki volt, a Hszie Szu-vej/Barbora Strýcová párost első helyen emelték ki a szervezők, és nem is véletlenül: a cseh lány vezeti a páros világranglistát, tajvani partnere pedig a harmadik helyen áll. Stychováék – Timiékhez hasonlóan – szettveszteség nélkül meneteltek a döntőig, így még meglepőbb lehet a magyar-francia páros tükörsima győzelme.
„Érdekes, mert ha csak a számokat nézzük, ez volt a legsimább meccsünk a verseny alatt. Az első szettben volt egy kisebb megtorpanásunk, 2-2 után, de szerencsére jól jöttünk ki belőle és onnan már nem volt megállás.”
Úgy érzem, hogy megint megmutattuk, mitől vagyunk jók Kikivel, hiszen csapatként működtünk együtt. Amikor nekem volt kis megingásom, Kiki reagált rá és ez fordítva is igaz természetesen. Tudtuk, hogy ha a saját játékunk hozzuk, lehet esélyünk, így nagyon örülök, hogy sikerült.
„Sokat dolgoztunk az elmúlt két hétben, rengeteget edzettünk, gyakoroltunk együtt és mindketten boldogok vagyunk, hogy újabb Grand Slamet nyertünk” – mondta a MOL Csapatnak Timi.
KULCS A GYŐZELEMHEZ
A második AusOpen-trófeáját begyűjtő soproni klasszis szerint a győzelem kulcsa az volt, hogy nem engedték az ellenfelet saját játékát játszani, Timiék viszont hozták a saját erősségeiket, és szinte tökéletesen betartották a taktikát.
„Lehetne azt mondani, hogy sima meccs volt és a legkönnyebb a tornán, de azért azt ne felejtsük el, hogy a háló túloldalán mégiscsak az első kiemelt állt, akik szintén szettveszteség nélkül jutottak el a döntőig. Igyekeztünk csak magunkra figyelni. A mi párosjátékunk viszonylag egyszerű képletre épül, stabil alapjáték mellé agresszív hálójáték társul. Nem szeretünk belemenni a nagy alapvonalas adok-kapokba, ezért kulcsfontosságú, hogy alapvonalról hogyan készítünk elő. Hszie unortodox stílusú játékos és szereti a nem várt megoldásokat, de szerencsére ma nem igazán hagytuk szóhoz jutni.”
Felvetettük, hogy mióta újra összeálltak Kiki Mladenoviccsal, egészen elképesztő mérlegük van. Két AusOpen-győzelem mellé van két világbajnoki címük, és egy Roland Garros-trófeájuk tavalyról. A kérdésre, hogy hova lehet még emelni a lécet, Timi higgadtan válaszolt: „Köszönjük szépen, de azért a wimbledoni trófea még nagyon hiányzik…”
Az egész tornán érezhető volt, hogy a magyar-francia páros mentálisan is topon van, hiszen – ha szettet nem is veszítettek – nehéz helyzetek azért bőven akadtak a melbourne-i versenyen. A döntőben is volt egy kisebb megingás, de megnyugtató volt látni, hogy az első szett közepén érkező hullámvölgy sem tudta kizökkenteni Timiéket.
„Párosban jellemző rám, ami sajnos egyéniben nem, hiszek magamban, tudom kezelni a nehéz helyzeteket, továbbá természetesen bízom Kikiben. Sokszor megmutattuk már, hogy minket nem lehet leírni, rengeteg nehéz csatát éltünk át együtt, hagytuk el boldogan és könnyek között is a pályát. Elég csak a tavalyi AusOpen-döntőnkre gondolni, ahol bizony nem sikerült a legjobbunkat nyújtani, így kicsordult pár könnycsepp az eredményhirdetés alatt (is).”
Olyan szépen indult ez az év, hogy nem álltuk meg, és óvatosan feltettük a kérdést Timinek: mi a helyzet a minden teniszező álmának számító szent grállal, a naptári Grand Slammel?
„Álmodni lehet és kell is, nem ?”- kérdezett vissza széles mosollyal Timi.
A MOL Csapat klasszisa melbourne-i győzelmével elmondhatja magáról, hogy zsinórban harmadik szezonjában sikerül Grand Slamet nyernie, miközben háromszoros világbajnok is lett társával, Kiki Mladenoviccsal. Érdekesség, hogy Timi első páros győzelmét pont mostani ellenfele, Hszie oldalán szerezte még 2012-ben.
MOL Sajtó
