Ha van meglepő hír, akkor mindenképpen annak számít, hogy tizenhét évnyi, folyamatos munkavégzést követően a BEAC női kosarasainak edzőjét, Balogh Juditot március 13-án, minden érdemi előzmény és indoklás nélkül felmentették. Az egykor Európa legjobbjai közé tartozott „Bubu” – aki játékosként is eltöltött tizenvalahány évet a BEAC-ban – szerződése lejártáig, június 30-ig nem nyilatkozhatott. Július 1-től viszont „szabad a gazda”…
Balogh Judit
– Mivel előzőleg nekem senki semmilyen jelzést nem adott a tevékenységemmel kapcsolatosan, így mindmáig értetlenül állok a dolgok előtt – szögezte le előjáróban Balogh Judit, aki a nagytétényi Bartók Béla általános iskola tanulójaként, tizenegy éves korában kezdett kosárlabdázni és került kiválasztásos alapon a BEAC-ba. – Ha valami feltűnhetett, hát legfeljebb az, hogy az utolsó, a 2021/22-es bajnoki idényben teljesen megszűnt az a korábbi gyakorlat, mely szerint a szakosztály vezetői és a vezetőedző között minden héten rendszeres megbeszélések voltak. És éppen az utóbbi évadban történt ez az „elhidegülés”, ez a gazdátlanná válás, amikor az abszolút legjobb évünket éltük meg.
– Ha kihangsúlyozzuk, hogy Ön 17 szezont töltött el a BEAC felnőtt női csapatának kispadján, akkor ez az előzmény és érdemi indoklás nélküli felmentése első közelítésben tényleg érthetetlen. Nem is gyanakszik semmire?
– Sok mindent megértem a BEAC-nál, túléltem alapvető működésbeli változásokat is. Előbb csupa fiatal egyetemista alkotta a csapat játékosállományát, akik tiszteltek és hallgattak rám. Lassú változási folyamatot követően úgy 4-5 éve már hozzánk is rendszeresen jöttek a légiósok. Az ő jövetelükkel alapvetően sok minden megváltozott. Korábban elképzelhetetlen módon megnőtt a pénz szerepe, ami azután egyre inkább meghatározó erőt képviselt. A BEAC-nak is több lett a pénze, mint korábban, de természetesen a „nagy” klubokkal egy pillanatig sem tudtunk versenyben maradni.
– A BEAC vezetőivel a felmondás óta van bármilyen kapcsolata?
– Öt olyan illetékes van a szakosztályban, akikkel különböző szintű kapcsolatban álltam – közülük egyik sem keresett. Elért viszont egy úr, aki a BEAC klubvezetését képviselte egy bizonyos, még rendezetlen üggyel kapcsolatosan. Ennyi történt, egy betűvel sem több.
– Arról tudna valamit mondani, miként reagáltak a volt játékosai a felmentése hírét követően?
– Három játékos kivételével mindenki megköszönte a munkámat, és közöttük voltak olyanok is, akik azt tudatták velem, hogy amennyiben én maradtam volna az edző, eszük ágában sem lett volna a távozás gondolatával foglalkozni.
– Van már elképzelése arról, mihez fog kezdeni?
– Amint egyértelműen tisztázódik a munkajogi helyzetem, nyilvánvalóan elszegődöm valahova. Ma úgy gondolom, nem a kosárlabdázással kapcsolatos területen helyezkedem el.
Eddig jutottunk Balogh Judittal,
amikor némiképp váratlanul és meglehetős gyorsan, de csak összejött egy érdemi beszélgetés a BEAC két vezetőjével, Simon Gábor ügyvezető igazgatóval és Szabari Jánossal.
– Mennyivel lett okosabb?
– Némi magyarázkodás volt, hogy talán nem így kellett volna, de érdemi indoklásra nem került sor. Ez azért is sajnálatos, mert jó lenne tudni, mivel nem voltak elégedettek, enélkül nehéz változtatni. Mivel a velem kapcsolatos munkaügyi helyzet számomra pozitív és végleges megoldást nyert, így nem is erőltettem a hosszabb eszmecserét. Még jobban megerősödtem korábbi elhatározásomban, mely szerint a következő munkahelyem biztosan nem a konkrét kosárlabdázással lesz kapcsolatos. A BEAC-nak továbbra is szurkolója leszek. Azok a lányok, akikkel az elmúlt években együtt dolgozhattam, nagyon a szívemhez nőttek és hát 30 évet nem lehet csak úgy kitörölni.
(magyarnemzet.hu / jochapress)
