Az ősi rivális felett aratott 4-1-es, KO-értékű győzelemmel ünnepelte szerda éjjel 31. spanyol futballbajnoki címét a Real Madrid.
A királyi gárda, amely az elmúlt hét végén biztosította be véglegesen az elsőségét, teljesen megérdemelten jutott az újabb titulushoz, és szerda este valódi örömfocival ajándékozta meg a Santiago Bernabéu Stadiont megtöltő csaknem 80 ezer hívét. A futballfiesztához ráadásul tökéletesen "megértő" partnerre leltek a hazaiak a Barcelona játékosaiban, akik "odaadóan" asszisztáltak a hazaiak diadalmenetéhez.
A kellemetlen próbatétel – katalán szemszögből – már akkor megkezdődött, amikor a friss bajnok köszöntésére az íratlan hagyományoknak megfelelően díszsorfalat álltak a "realisták" bevonulásakor a vendégek, akik aztán gyakorlatilag ellenállás nélkül adták meg magukat, s engedték át mindhárom pontot a fővárosi élcsapatnak, amely zuhogó esőben is pompás játékot adott elő. Végig elszántan és tudatosan, lelkesen, ugyanakkor fegyelmezetten futballozott, míg a Barca teljesen széteső csapat képét mutatta, érdemi akciót alig vezetve minimális veszélyt jelentettek a katalánok akciói Iker Casillas kapujára.
Ugyanakkor a hazaiaknál a spanyol válogatottba mind erőteljesebben visszakövetelt csapatkapitány, a Reallal immár hatszoros bajnok Raúl szezonbéli 18. góljával az "el clásico" 13. percében vezetéshez juttatta a "blancókat", nem sokkal később fejjel a holland Arjen Robben is betalált, majd a második félidőben jöttek a nagyszerű cserék: az argentin Gonzalo Higuaínnak gyakorlatilag első labdaérintése gólt ért, majd afféle kegyelemdöfés gyanánt a hetek óta először pályára lépő holland csatár, Ruud van Nistelrooy alakította büntetőből 4-0-ra az állást. Az egész meccsen szinte semmit se mutató francia sztárcsatár, Thierry Henry szépítése az örökrangadó hajráperceiben már nem sokat számított: a kozmetikázással együtt is feketenappá lényegült a szerda a Barcelona számára. A Bernabéuban eddig vívott párharcok közül korábban 14 lett döntetlen, 14-et nyertek a katalánok, míg a madridiak ezúttal éppen 50. sikerüket könyvelhették el.
"A Madrid jobban játszott, megérdemelte a győzelmet" – vonta meg tárgyilagosan az összecsapás mérlegét Frank Rijkaard, a Barcelonának a szezon végén alighanem távozni kényszerülő holland vezetőedzője."Végigszenvedtük a meccset, senki se szeret így kikapni, de akadt egy kirívóan nagy különbség a két együttes között: ők hittel, nagyobb meggyőződéssel játszottak, mint mi, és tényleg csapatként futballoztak elöl és hátul egyaránt. Mi a bajnokság egyik leggyengébb alakítását nyújtottuk ezen a mérkőzésen. Roppant szomorúak vagyunk."
Az újságírói felvetésre, mit szól ahhoz, hogy a kiszivárgott hírek szerint a Barcelona korábbi játékosa, Pep Guardiola veszi át tőle a vezetőedzői posztot, Rijkaard nem kívánt válaszolni.
"Pillanatnyilag csakis a mérkőzésről akarok beszélni" – tért ki a kérdés elől.
A Real háza táján értelemszerűen ragyogott, boldogan nyilatkozott mindenki, egymást, a csapatot, a drukkereket éltetve.
Gabriel Heinze, az argentin válogatott védő szerint például Raúl gólja alapvető fontosságú volt, "tönkrevágta az ellenfél lelkiállapotát". Iker Casillas, a spanyol válogatott első számú hálóőre, aki mint a bajnokságban legkevesebb gólt kapott kapus Zamora-díjas lett, azt hangoztatta, hogy a trófea az egész csapat érdeme, a közös munka elismerése. Bernd Schuster, a madridiak német vezetőedzője, akinek ez volt az első szezonja a kispadon a királyi együttesnél, elsősorban a csapategységet méltatta, s kiváltképp a gárda "példamutató magatartását" dicsérte.
"Az volt a cél, hogy a vasárnap megszerzett bajnoki címünket méltóképpen ünnepeljük meg a pályán is. Azt akartuk, hogy teljessé tegyük örömünket, méghozzá szép játékkal, mert nem csak a három pont begyűjtése volt a feladat. A Barca hamar nehéz helyzetbe került, hatékony támadásainknak köszönhetően született gyors első két gólunk megfogta őket. A szezon elején azt gondoltam, hogy végig nagy harcban leszünk majd a bajnoki elsőségért, nem hittem volna, hogy végül ekkora előnnyel végzünk az élen."
MTI
