Franco Baresi, a klub legendája beszélt a Milannál töltött hosszú évtizedeiről, Silvio Berlusconiról, a Juventus érdeklődéséről, a csapatkapitányi karszalagról, az Aranylabdáról és kiemelt öt személyt, akik a legnagyobb hatással voltak rá.
Baresi a múlt héten ünnepelte a 60. születésnapját és a MilanNews-nak adott exkluzív interjújában számos téma szóba került.
“Sok fiatal látott engem a televízióban, ám nem élték át a pályafutásomat. Gondolok itt a gyerekkoromra vagy az életem azon szakaszaira, amelyekkel szembe kellett néznem. Nekem az AC Milan az életem. Tinédzserként csatlakoztam a klubhoz és most 60 évesen egy kicsit érettebb és bölcsebb vagyok. Más szemszögekből láttam a Milant, mind játékosként a pályán, mind a klub dolgozójaként. Az utam során nagyon sok emberrel találkoztam, akik felneveltek, formáltak és nagyon sokat adtak nekem.”
“Öt nevet szeretnék megemlíteni, akik a legnagyobb hatással voltak rám: Rivera, Rocco, Liedholm, Berlusconi és Sacchi. Ők olyan emberek, akik nagyon sokat adtak nekem. Rivera volt a kapitányom és rengeteget tanultam tőle annak ellenére, hogy csak egy közös évünk volt, mert ő már a pályafutása végén járt. Sokat segített abban a szezonban, mert egy olyan csapattal nyertük meg a 10. Scudettót és a vele járó csillagot, amely minden bizonnyal nem a favoritok közé tartozott a bajnoki címért folyó versenyben. Liedholm és Rocco két ikon volt. Ha rájuk gondolok, akkor libabőrös vagyok.”
“Rocco magabiztosságot adott nekem és nagyon jól bánt a fiatalokkal. Nehéz helyzetbe hozott, bedobott a mélyvízbe és a Verona ellen debütáltam a Bentegodi stadionban, ahol 2-1-re nyertünk. A teljesítményem nem volt a legjobb, de a győzelem segít. A csapattársaim kivételesek voltak. Az edző viccelődött velem az öltözőben és azt mondta: »Ó, hát Te is játszottál. Már nem vagy annyira sápadt. Kipirult az arcod!«”
“Szerencsés és kiváltságos voltam, hogy 30 évig Berlusconi volt az elnököm. Az érkezése előretekintő és alapvető fontosságú volt. Ő elhozta a győztes mentalitását egy futballklubhoz. Sacchi irányítása alatt sok szempontból fejlődtem és kész játékossá váltam. Bemutatott egy teljesen más munkamorált és más volt az egyes mérkőzésekre való felkészülés, mint korábban.”
“Sok gyönyörű pillanatot tapasztaltam meg a Milannál. Kevés rossz periódus volt, bár a legrosszabb a második kiesés volt. Fertőzést kaptam és októbertől februárig nem játszhattam. A klub megvásárolta Venturit, hogy helyettesítsen engem. Őrült év volt. A legfájóbb vesztes döntő a Marseille elleni volt. Fizikálisan nagyon erős csapat volt, de a Milan többet érdemelt. Egy fináléban mindent jól kell csinálni. Ha így történt, akkor ennek így kellett lennie. A legszebb időszak a Sacchi-korszak két éve volt. 1988-ban a mérkőzések tele voltak meglepetésekkel és akkoriban egy teljesen új futballt játszottunk. A következő évben visszatértünk a Bajnokcsapatok Európa-kupájába, amit meg is nyertünk. Röviden: felértünk a világ tetejére. Nagyszerű idők voltak.”
“Nem lehet összehasonlítani a jelenlegi Milant bármelyik múltbelivel. Minden klubnál vannak ciklusok és változások. A tulaj is változott. Berlusconi 30 esztendőn keresztül volt a Milan tulajdonosa. Jelenleg nagy a verseny a futballban és nem olyan egyszerű, mint régen, mert különböző szabályoknak kell megfelelni, mint például a Pénzügyi Fair Play.”
“Ugyanakkor azt gondolom, hogy a Milan vissza fog térni a csúcsra.”
Állítólag 1982-ben a Juventus érdeklődést mutatott Baresi iránt, azonban a klubikon elmondása szerint csak pletykák voltak és soha nem fordult meg a fejében a távozás.
“Csak pletykák voltak, soha nem érkezett ajánlat. Azt hiszem, hogy a Milan soha nem akart eladni. Ebben a klubban nőttem fel és még a távozás gondolata sem merült fel bennem. Abban az évben lettem csapatkapitány. Bár nem tudom, hogy készen álltam-e akkor a kapitányságra, azonban az út során megtanultam. A választásom viszonozva volt. A csapatkapitányi karszalag nagy megtiszteltetés és ösztönzés volt számomra.”
“Nem könnyű tanácsot adni a mai fiatalok szívének, azonban az emberség mindig alapvető fontosságú. A sportolást csak szenvedéllyel és szeretettel lehet csinálni. Azt hiszem, hogy azok az emberek nagyon fontosak, akik ezekkel a fiatalokkal foglalkoznak. Ők azok, akiknek olyan értékeket kell átadniuk a srácoknak, amelyek túlmutatnak a labdarúgáson.”
“Csapatkapitányként kezdetben soha senkivel sem kiabáltam, mert nem számítottam semmire. Biztosítanom kellett a megfelelő pozíciómat a pályán és a viselkedésemnek köszönhetően idővel referenciaponttá váltam mások számára. Mindig arra törekedtem, hogy őszinte legyek és inspiráljam a csapattársaimat. Ez a siker titka.”
“Emlékszem arra a nyárra, amikor Berlusconi úgy döntött, hogy visszavonultatja a 6-os mezszámot. Egészen csodálatos érzés volt. A tulajdonosoktól függetlenül a klub vezetősége mindig támogatott engem. Berlusconi szeretett előre cselekedni és mindenkit meglepett.”
Baresi minden idők egyik legjobb védőjeként soha nem nyert Aranylabdát, azonban 1989-ben a második helyen végzett a szavazáson Marco Van Basten mögött.
“Nagyon közel kerültem az Aranylabda megnyeréséhez, de Van Basten előttem végzett, tehát nincs bennem sajnálat.”
“Álomcsapat? Elég szerencsés vagyok, hogy nagyon sok összeállításban játszottam a pályafutásom alatt. Nem szeretném megnevezni az álomcsapatomat, mert nem akarok senkit sem kifelejteni és ezzel megsérteni. Nagyszerű játékosokkal és valódi bajnokokkal volt lehetőségem együtt játszani.”
“Mindannyiunk számára hiányzik a nagy Milan és azt szeretnénk, hogy visszatérjenek a dicsőséges évek. A klubot a megfelelő emberek irányítják, akiknek el kell dönteniük, hogy mi a legjobb a klub számára. Minden együttesnél szükség van egy megfelelő alapra. Nem egyénekben kell gondolkoznunk, hanem összhangra van szükség, természetesen szem előtt tartva a Milan történetét és filozófiáját.”
“Romagnoli? Mindannyian tisztában vagyunk Alessio képességeivel. Ő az egyik legjobb játékos Olaszországban. Évek óta a Milanban játszik és azt gondolom, hogy maximálisan megértette a Rossoneri mez jelentőségét. Ugyan a csapatkapitányi karszalag csupán egy szövetdarab, azonban hihetetlen hatással van arra, aki viseli.”
“Maldini jövője? Nehéz úgy véleményt alkotni, ha nem tudod, hogy mit gondol Paolo. Szeretnék elkerülni bizonyos médiafeltevéseket és javaslatokat. Nagyon jól ismerem Paolót és mindannyian tudjuk, hogy mit tett a Milanért.”
Baresit arról is kérdezték, hogy véleménye szerint Donnarummának maradnia kellene-e.
“Manapság a lehetőségek különböznek és mndig nagyon nehéz tanácsot adni. Ha Donnarumma helyében lennék, egy pillanatig sem hezitálnék, hogy maradjak-e a Milanban.”
