Hosszú évtizedek után az első hazai gyorsúszó, aki a klasszikus távon, 100 méteren folyamatosan a világ elitjében szerepel: 1964 után első magyarként jutott olimpiai döntőbe Tokióban, ahol megint csak elsőként úszta a távot 48 másodperc alatt. Az idén pedig vb-történeti bronzérmet szerzett Dohában, majd lett Eb-ezüstérmes.
Az új rakéta emelkedő pályára áll
A 2010-es évek második felében színrelépő generáció egyik legtehetségesebb sprintere, aki főszerepet játszott abban, hogy hosszú évtizedek után „újraéledtek” a magyar százas gyorsúszó-hagyományok. Juniorévei csúcspontján döntő szerepet játszott abban, hogy sportágtörténeti mérföldkő gyanánt a magyar fiúk a 4×100-as és a 4×200-as gyorsváltót is megnyerték a 2017-es juniorvilágbajnokságon, ráadásul a számok koronázatlan királyainak számító amerikaiak otthonában, Indianapolisban. Nándi mindkétszer a kvartett utolsó embereként úszott s hozta be első helyre a csapatokat (egyébként nem először és nem utoljára szinte a szó szoros értelmében ájulásig hajtotta magát – olyannyira, hogy a 4×200-as eredményhirdetésre nem is tudott felállni a többiekkel a dobogóra). Emellett egyéniben is dobogón végzett, 100-on és 200-on is ezüstérmes lett – korábban, a junior Eb-n, Netanyában 100-on győzni tudott.
Tokiótól Tokióig: végre újra magyar olimpiai döntős
2017 igazán emlékezetes nyár volt számára, hiszen 18 évesen világbajnoki bronzérmet ünnepelhetett a budapesti vb-n fantasztikusan teljesító 4×100-as gyorsváltó legfiatalabb tagjaként. A következő években, immár a felnőttmezőnybe beleizmosodva, három fő cél lebegett a szeme előtt: száz gyorson is dobogóra állni egy világversenyen; olimpiai döntőt úszni; és első magyarként áttörni a 48 másodperces határt (egyéni versenyben). Azok után, hogy először úszhatott Eb-finálét 2018-ban, majd vb-döntőt 2019-ben, a három célból kettőt 2021 nyarán ki is pipált: Dobay Gyula 1964-es, szintén tokiói fináléját követően eljutott a legjobb nyolcig százon, köszönhetően az elődöntőben elért, 47.81-es sistergő országos rekordjának (a fináléban aztán nem tudta ezt megismételni, s lett 8.); ugyanitt a váltóval elért 5. helyben is komoly szerepe volt. Ugyanakkor az egyéni érem egy ideig nem jött össze, bár a 2022-es budapesti vb-n kalandos úton állított fel új országos csúcsot: szétúszásban vívta ki a döntőt, ahol élete addigi legjobbját produkálta (47.69), ennek azonban ára volt, negyedszerre már nem tudott 48 alá menni s lett végül hatodik. Egy hónappal később, Rómában Milák Kristóf elévágott, s lett a 2022-es Eb-n második, ráadásul immár ő volt az új csúcstartó. Ellentételezés gyanánt az újra összeálló indianapolisi 4×200-as váltó immár a felnőttek között lett Európa-bajnok, 4×100-on pedig ezüstérem sikeredett, ráadásul Milák mellett Németh számított állandó és nélkülözhetetlen tagnak mindkét négyesben.
2024: amikor a munka termőre fordul
2023 az átmenet évének számított – az, hogy 2018 óta a hetedik világversenyén is döntőt úszhatott, remek hírnek számított, pláne úgy, hogy a fukuokai világbajnokság középdöntőjében ismét egyéni rekordot jött és az olimpiai szintet is teljesítette (47.62). Itt azonban újfent kijött az, ami az Eb-k kivételével rendre problémának számított: a fináléban megint nem sikerült javulnia, mi több, súlyos tizedekkel úszott lassabban (48.17) – így a vége Tokióhoz hasonlóan a 8. hely lett.
Hogy azért ezt képes lesz rendbetenni, az már a rövidpályás Eb-n is érződött, Otopeniben ugyanis megdöntötte az országos csúcsot (46.08) – hogy aztán Dohában, a februári világbajnokságon végre úgy zsilipeljen fordulóról fordulóra, ahogy egy ilyen eseményen kell. Folyamatosan javított az időeredményein (előfutam: 48.03 – ennyire jót egyszer sem jött korábban – középdöntő: 47.96 – döntő: 47.78), a vége pedig egy gyönyörűen csillogó bronzérem. Két szempontból volt ez fontos: a kissé csonka medencés csapatnak ez volt az egyetlen medáliája, amivel folytatódott az 1973 óta íródó sorozat (mindössze három ország tudott érmet szerezni az összes vb-n), másrészt Németh lett az első magyar, aki a királykategóriában világbajnoki dobogóra állhatott.
“Az utolsó tíz méteren szinte becsukott szemmel vártam a végét, és már csak arra figyeltem, hogy a tempókat végigtoljam – mondta később egy interjúban. – A legvégén már olyan érzése van az embernek, mintha az izmai összezuhannának, de közben tudja, hogy a másik hét úszó is pont ugyanezt éli át mellette, ami némileg megnyugtató a szenvedés közepette. Amikor becsaptam a célba, és megláttam, hogy a LED-ek világítanak a rajtkövön, már nem is néztem, hogy milyen időt úsztam, mert akkor tudatosult bennem, hogy dobogós lettem. Vicces egyébként, hogy 25 leszek idén, egy jó ideje már benne vagyok a sportágban, de a mostani vébén esett le, hogy a rajtkőre helyezett LED-ek közül épp annyi világít, mint amilyen helyezést elértél. A mostani érem és a 2017-es, szintén budapesti vébén a váltóval elért harmadik hely vetekszik azzal az élménnyel. A 2017-es bronz idején még ifi korú voltam, ha arra az úszásra gondolok, a mai napig libabőrös leszek. A dohai érem pedig azért különleges, mert már évek óta hajszoltam egy dobogós helyezést, és némileg bosszantott is, hogy mostanáig nem jött össze. A 2019-es volt az első olyan vb, amelyen indultam egyéniben, és akkor úgy lettem hatodik, hogy mindössze 28 századra voltam a dobogótól. Akkor indult az a sorozat, amit most végre le tudtam zárni. Ezt az érmet már nem veszik el tőlem, és ez ad egy plusz motivációt, bár úgy érzem, az idei évnek amúgy is motiváltabban vágtam neki, mint a korábbiaknak.”
Az ob-n, ahol 2017 és 2020 között négyszer nyert zsinórban, egymás után negyedszer is legyőzte Milák Kristóf 100 gyorson (egyébként Nándi nyolc év alatt minden alkalommal dobogón végzett 50-100-200 gyorson, plusz a váltókkal nyert 22 aranyat eddig) – ám ez cseppet sem szegte kedvét. Az olimpiai felkészülés – melynek fókuszában a második ötven még komolyabb felgyorsítása volt – már a júniusi, belgrádi Eb-n nem várt sikert hozott. Hogy a román zseni, David Popovici mögött ezüstérmes lett, az afféle bónusznak hatott, merthogy elsősorban az időeredmény volt elképesztő: 47.49 – ami önmagában felért egy “Németh Nándor-fehérvári Diadallal.” Akárcsak Dohában, ismét brutális tempóban kezdett (22.6-os első ötven), ám míg februárban 25.02 alatt “ért vissza”, Belgrádban már 24.86-os második ötvenre volt képes úgy, hogy saját bevallása szerint az edzések előzőleg nem úgy mentek, ahogy szerette volna, ráadásul a formába hozással sem álltak még sehogy. Ezek után legalábbis minimum érdeklődve várjuk, csúcsra járatva mire lesz képes Párizsban.
A Bemutatjuk olimpikonjainkat: Németh Nándor bejegyzés először Hírpláza-én jelent meg.
