Rióban és Tokióban is tagja volt a magyar úszóválogatottnak a női szakág egyik legmegbízhatóbban teljesítő versenyzője, aki 2013 és 2024 között 27 alkalommal nyert magyar bajnokságot.
Első aranyak már 14 évesen
Székesfehérvárott kezdődött a pályafutása, tizennégy esztendősen két aranyéremmel tért haza a 2011-es Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválról, ahol 200 vegyesen és 200 pillangón győzött. A rövidebbik vegyesúszó táv aztán végigkísérte karrierje során – a következő két esztendőben kettővegyesen lett junior Európa-bajnok, előbb Antwerpenben, majd 2013-ban Poznanban. Ugyanebben az évben megszerezte első felnőtt országos bajnoki címét is, 100 méteres mellúszásban, míg vegyesen ezüstérmet szerzett.
Ezekben az esztendőkben főleg mellen ért el komolyabb eredményeket, legalábbis a felnőtt ob-ken rendszeresen szállította az érmeket, de vegyesen és pillangón is olyan szintre ért, hogy már 2012-ben tagja lett a felnőtt rövidpályás Eb-re utazó keretnek.
A 2024-es ob legjobbja
Sokoldalúságát folyamatosan bizonyította: a 2014-es ifjúsági olimpián például ötből öt egyéni számban sikerült döntőbe jurnia (mellen, pillangón és vegyesen), 2015-ben, a rövidpályás Eb-n 200 mellen – akárcsak 2012-ben – odaért a fináléba. 2016-ban ott lehetett élete első nagypályás Eb-jén, majd bekerült a riói olimpiai csapatba – ekkor 200 mellen tudta kiharcolni a részvételt, igaz, a középdöntő csak a londoni kontinensviadalon jött össze.
2017-ben ő is életre szóló élményt szerezhetett a budapesti világbajnokságon, bár 200 mellen nem tudott továbblépni. Ekkor már Győrött úszott, ahová az olimpiát követően igazolt, és ahol új dimenzióba került a pályafutása. Egyre komolyabb időket ért el 200 vegyesen (magyar bajnok lett 2018-ban, majd 2020-ban), 2020-ban már 100 pillangón is győzött, és persze halmozta az érmeket – főként aranyakat – a győriek remek váltóival.
A 2018-as Eb-n végre kétszáz vegyesen is úszhatott Glasgow-ban (itt járt a legközelebb az elődöntőhöz a 100 pillangóhoz és a 100 mellhez képest).
A világjárvány miatt 2021-re halasztott Eb-n jött az áttörés: vegyesen végre döntőig nyomakodott a Duna Arénában (7. lett) – aztán Tokióban egyetlen hellyel (17.) maradt le a középdöntőről, megint csak 200 vegyesen. Egy évre rá ezt már sikerült megugrania a budapesti világbajnokságon, de a középdöntő a végállomást jelentette (14. hely), a római Eb-n viszont ugyanúgy meglett a finálé és a 7. hely, mint egy esztendővel korábban. Dalma egyébként ekkoriban már elsősorban a pillangóra és a vegyesre koncentrált – utóbbiban a kétszázat három egymást követő ob-n is megnyerte (2022-24) –, de azért 50 mellen is magyar bajnok lett 2022-ben és 2023-ban.
Bár a fukuokai világbajnokság még mindig nem sikerült “kitörni” az előfutamokból, fél évvel később, a 2024-es dohai vb-n valahára összeállt a kép: igaz, nem vegyesen lett finalista (ott egy kört azért ment), hanem 200 pillangón, s ért végül hetedikként a falhoz. Időközben kivívta a párizsi részvételt, így felszabadultan érkezhetett a Duna Arénába, ahol négy arannyal, két ezüsttel és egy bronzzal a 2024-es felnőtt ob legeredményesebb versenyzője lett, majd júniusban, a belgrádi Eb-n, 200 vegyesen 7. hellyel melegített Párizsra.
A Bemutatjuk olimpikonjainkat: Sebestyén Dalma bejegyzés először Hírpláza-én jelent meg.
