Noha a ralibajnok a tavalyi szezont kihagyta, az idén pedig új szakágban, a terepraliban teszi próbára gyorsaságát, az elmúlt időszakban is szoros kapcsolatot ápolt a drukkereivel.
Egyiküknek, a hegyikerékpáros Németh Balázsnak például a pályafutását is egyengeti – amennyire tőle telik. Mindig mondja ugyanis, hogy fontos az utánpótlás, legyen szó gokartról (a legújabb szuper tehetséget, a nyolcéves Havasi Jocit például ő fedezte fel), vagy éppen kerékpárról.
„Balázs és a családja időtlen idők óta szurkol nekem, ott voltak a bajnoki címeim megszerzésekor, s akadtak olyan évek, amikor az összes versenyemre eljöttek – kezdte a történetet Benik Balázs. – Nemrég arra kértek, segítsek elkészíteni a kerékpáros egyesületük támogatóknak szóló anyagát, s én is elkezdtem gondolkodni, miként tudnék ezen felül is segíteni. Végül a saját cégem, és a navigátorom, Lukács József cége szállt be a kerékpársportba – nem kell horror összegre gondolni, de ennek is nagyon örültek, néhány verseny kijön belőle. Úgy tudom, Balázs nagyon tehetséges downhill-es, remélem, ez megkönnyíti egy kicsit a dolgát.”
„Kicsit??? – kérdez vissza Németh Balázs édesanyja, Edit, amikor a támogatásról kérdezzük. – Dehogy kicsit! Nagyon is sokat! Drága a nevezési díj és hát el is kell utazni a versenyekre, ami nem könnyű, mivel elveszítettem a munkámat, és nem is igen találok másikat. Szóval nagyon köszönjük Balázsnak a támogatást. Sajnos az idén még nem jutottunk el a versenyeire, de ami késik, nem múlik, mert nagyon nagy élményeket szerzett nekünk. Ott voltunk, amikor bajnok lett, most is feláll a szőr a hátamon, ha eszembe jut, amikor jött be a szervizsátorba és szólt a „We are the champions…” S hiába nagy bajnok – az én szememben a legnagyobb –, megmaradt embernek, méghozzá remek embernek, ami mindennél többet ér.”
