Berki Krisztián a londoni győztes gyakorlat közben (fotók: jochapress.hu)
A tradíciókban és aranyérmekben (is) gazdag magyar tornasportot a legújabb időkben elsősorban Berki Krisztián neve fémjelzi. A vezetők egyedül tőle várják az olimpiára történő kijutást. Ebben az alaphelyzetben a jochapress.hu inkább minden másról és nem az olimpiai kvótáról beszélgetett London olimpiai bajnokával.
– Mióta számít Ön a lólengés specialistájának?
„2002-ben készültünk az Eb-re mindmáig egyetlen edzőmmel, Kovács Istvánnal, amikor közbejött egy bokasérülés, amelyet követően nem tudtam tovább érdemben talajozni és ugrani. Viszont volt egy olyan anyagerős lólengés gyakorlatom, amellyel úgy éreztük, van értelme kimenni. Megérte, hiszen ezüstérmet szereztem a lovon. Ezen a sikeren felbuzdultunk, így maradtam meg a lólengés mellett. 2002 végén, a debreceni tornász Vb-n a 9. helyen végeztem, mindössze 0.012 ponttal lemaradva a nyolcas döntőről.”
– A magyarokat lovas nemzetként tartják számon…
„Pontosan tudom, mit köszönhetek annak az iskolának, amelyet Vigh László alakított ki, s amelyben Magyar Zoltán kétszeres olimpiai bajnok tudott lenni. Laci bácsi a különféle „vándorok” kitalálása mellett számos segédeszközt is kifejlesztett, amelyek továbbfejlesztett változatai mindmáig segítik a felkészülésünket.”
– Véleménye szerint mekkora az edző felelőssége a rá bízott tanítvány optimális fejlődésében?
„Huszonhárom éve készülünk együtt, s bizony ez az idő még egy házasságban sem csekélység. Közös törekvéssel lehet összecsiszolódni, amihez sok időre van szükség. Talán a gyermekévek során a legnehezebb az edző dolga, hiszen meg kell találnia a megfelelő fegyelmezési módot. Később terelgetnie kell a felnövekvő tanítványt, majd jó pszichológusnak is kell lennie. Közös célért dolgozunk, egymásra vagyunk utalva.”
A sikeres páros: Berki Krisztián és Kovács István
– Önök rendkívül sikeres párost alkotnak. Vannak irigyeik is?
„Amíg vannak sikeres emberek, addig lesznek szép számmal irigyeik is, ez törvényszerű.”
– Milyen perspektívákat lát kedvenc szere, a lólengés előtt?
„Maga a szer már aligha változik jelentősen, a rajta bemutatott gyakorlatok viszont egyre hosszabbak. Az általam bemutatni szándékozott tíz elemet ugyanis úgy kell összekötni, hogy minél jobb összhatás alakuljon ki. Ehhez nekem nagyságrendileg 50 másodpercre van szükségem.”
– A tehetség, a szorgalom és az elegáns előadásmód mellett mi kell még a sikerhez?
„Fontos, hogy amit az ember az edzésen meg tud csinálni, azt a publikum előtt is képes legyen legalább olyan jól előadni. Nekem általában sikerül a maximumot kiadni magamból, ezért szerencsésnek mondhatom magamat.”
– Van-e szerepük a példaképeknek Berki Krisztián életében?
„Számomra feltétlenül! Én például 2000-ben akkor ébredtem rá, hogy vannak lehetőségeim a tornában, amikor a Csollány Szilas megnyerte gyűrűn az ő aranyérmét Sydneyben, az olimpián. Akkor vágott belém, hogy egyszer talán én is elérhetek majd hasonló sikereket. Szilas mellett Magyar Zoltán és Borkai Zsolt voltak azok az emberek, akiket szerettem volna utolérni.”
– Sokakat érdekelhet: miként vélekedik a saját anyagi lehetőségeiről?
„Mára eljutottunk odáig, hogy tornászként is megbecsülnek. Persze nem a labdarúgók szintjén…”
– Nyílt titok, hogy Ön házasságban él és van egy aranyos kislánya is.
„Mindig komoly kapcsolatra vágytam. Szerettem volna, ha találok egy olyan társat magam mellé, akivel kölcsönösen tudjuk egymást támogatni. Hosszú időre volt szükség, amíg megtaláltam a jelenlegi feleségemet, akivel el tudtam képzelni, hogy családot alapíthatok. A „bulis” lányokat soha nem kedveltem, mert számomra mindig a torna volt az első. Feleségem korábban taekwandózott, így sok mindent könnyebben megért. Szerintem minden ember életében kell, hogy legyen egy olyan feleség, aki mindenben társ, akivel mindent együtt élünk meg.”
– Ma még a torna tölti ki az életét, de vajon töri-e a fejét a jövőjét illetően?
„Jelenleg valóban a versenyzés van a középpontban és bárhogy is alakulnak a dolgaim, ha az egészségem engedi, 2018-ig, vagy talán még 2020-ig is folytatni szeretném. Egyébként mindenképpen egy sporttal kapcsolatos diploma megszerzése a célom, hiszen az egész életemet a sport tölti ki. Bízom benne, hogy a majdani visszavonulásomat követően is lesz helyem a magyar sportéletben.”
