A klub történetének egyik legkiemelkedőbb alakja, Silvio Berlusconi nyilatkozott a Milan 120. születésnapja előtt. Az olasz üzletember beszélt a kezdetekről, a sikerekről, az érzéseiről és a szurkolókról.
A klub kevesebb mint egy hét múlva, december 16-án ünnepli fennállásának 120. évfordulóját. Ez alkalomból a Milan korábbi tulajdonosa, Berlusconi exkluzív interjút adott a Milan TV-nek. A 83 éves üzletember 1986 és 2017 között számtalan sikert ért el a klubbal és többször is a világ csúcsára emelte a Rossonerit.
“Milanistának születtem.” – kezdte Berlusconi a nyilatkozatot, majd rátért a kezdetekre. “Éveken keresztül gyakran édesapámmal jártam a stadionba. A Milan különleges helyet foglalt el a szívemben. Mint minden gyerek, akkoriban én is példaképként tekintettem a Milan játékosokra az odaadásuk és a kitartásuk miatt, amellyel jelentős és nehéz eredményeket értek el. Amikor láttam, hogy a dolgok rosszul mennek a Milan háza táján, úgy döntöttem, hogy beszállok a játékba. Itt kezdődött a történetem a Milannal, amely csodálatos fordulatot vett. Nem csak egy szikra volt, hanem tűz.”
“Az első évben azzal kellett boldogulnunk, amit örököltünk az előző tulajdonostól. Liedholmmal menedzserként és azokkal a játékosokkal, akiket az előző vezetők igazoltak. Ezután egy egészen lenyűgöző átigazolási kampányt hajtottunk végre, aztán megkezdődtek a tárgyalások Arrigo Sacchival. Sacchiban egy olyan edzőt láttunk, akinek egyértelmű elképzelése volt a labdarúgásról, aki képes volt átadni a gondolkodásmódját és a csapatmunkát a játékosoknak, valamint konkrét célokat tűzött ki.”
“Mellette ültem és együtt kidolgoztunk egy ütemtervet, amelyet sokan túlságosan ambiciózusnak tartottak és nevettek a céljainkon. Sőt a játékosok is azt gondolták, hogy őrültek vagyunk, de végül teljesítettük az ütemtervünket, mivel elhódítottuk a Scudettót és a Bajnokcsapatok Európa-kupáját (BEK), amelyet az Interkontinentális kupa megnyerése követett Tokióban. Spirituális gyakorlatokat végeztünk és ezekhez hozzá voltam szokva, mert a szalézi rend ifjúsági központjában nőttem fel, ahol minden évben spirituális tevékenységen mentünk keresztül. Ekkor csak magunkra, a fő céljainkra és a jövőnkre összpontosítottunk. Ugyanezt tettem a Milannál, amikor a klub összes alkalmazottja összegyűlt a Pomerio kastélyban. Olyan légkör vett minket körül, amelyet a sikerek elérése érdekében hoztunk létre és az eredmény abszolút pozitív volt.”
“Ez nagyon tetszett Sacchinak, mert tisztelettudó és alázatos volt. Minden kérdésre nagyon pontosan válaszolt és meghallgatta, amit nekem és Gallianinak mélységes tisztelettel mondanunk kellett neki. Ezért voltam teljesen meggyőződve arról, hogy ő a megfelelő személy a Milan számára. Akkoriban Olaszországban a védekező futball dominált és az összes csapat – főként idegenben játszva – a védekezésre és az ellentámadásokra összpontosított. Forradalmasítottuk ezt a filozófiát és a Milan lett az a csapat, amely mindig azzal a szándékkal lépett pályára, hogy domináljon, győzzön, gólhelyzeteket alakítson ki, rengeteg gólt szerezzen és mindig minőségi illetve szórakoztató futballt játsszon, miközben mindig tiszteli az ellenfelét.”
“Olvastam Van Basten hőstetteit az újságokban és láttam a televízióban. Azonnal meg voltam győződve arról, hogy le kell igazolnom. Mivel nem akart volna Olaszországba jönni, így minden erőmmel meg kellett győznöm és rá kellett beszélnem, hogy fogadja el az ajánlatunkat. Mindannyian tudjuk, hogy mentek a dolgok, amikor a Milanba jött.”
Berlusconit arról a levélről is kérdezték, amit anno az elhunyt édesapjának írt. “Még mindig magamban hordozom azokat az értékeket és az apám iránt érzett szeretetet. Szerencsés voltam, hogy ő volt nekem. Egyszer írtam egy levelet, mert az érzéseim szavakká változtak és a nagyszerű győzelmet az imádott édesapámnak szenteltem.”
“Sacchi, Capello és Ancelotti volt az a három edző, akikkel teljes harmóniában dolgozhattam, mind a Milan filozófiáját, mind a játékstílusát tekintve. Minden vasárnap összeállították a kezdőcsapatot, amit előtte megbeszéltek velem minden meccs előtt.”
“Senki sem hitt abban, hogy elérjük ezeket az eredményeket és teljes mértékben elégedett vagyok, örülök. A Milan győzelmeinek köszönhetően én vagyok a legsikeresebb elnök a világ labdarúgásának történelmében.”
“Bárhová is megyek, mindig van valaki, aki kezet akar fogni velem, meg akar ölelni, csókolni és elmondani nekem, hogy ő Milan szurkoló és köszönetet mond azért a Milanért, amit sikerült felépítenünk. Ez nem csak Olaszországban van így, hanem külföldön is. Nagyon sok Rossoneri rajongó van, még nem olasz emberek is, akik felismernek, odajönnek hozzám, gratulálnak és meg akarnak ölelni.”
