Egy szimultán a sok közül. Sinka Brigitta 8,5 órát is játszott, leülés nélkül (Fotók: jochapress.hu)
Világszám lehet a következő hónapokban a Bici néni művésznevet felvett Sinka Brigitta, aki június 28-án elérte a kitűzött célt: tizenháromezer hatszáz szimultán sakkpartit játszott. A jochapress.hu hétfőn este elérte az új világrekordert.
„Tulajdonképpen túl is teljesítettem a 13.600 partit, de ennyit vállaltam, így csak ennyit fogunk beadni a rekordok könyvébe, hitelesítésre” – közölte Sinka Brigitta sakkmesternő, aki több fórumon is nagymesterként emlegettek. „Ugyan fárasztó volt, de rettenetesen élveztem, így a végleges visszavonulásról hallani sem akarok. Még csak 87 és fél éves vagyok…”
– Az utóbbi hetekben egymást érték a cikkek Önről, prognosztizálva a várható világcsúcsot, amely az exvilágbajnok, kubai Raul Capablanca nevéhez fűződött. Arról viszont alig esett szó, hogy ez a sorozat miként is kezdődött?
„Amikor a hollandiai sakkolimpiára elsőre nem kaptam útlevelet, csak egy héttel később sikerült azt kiverekednem, ez nem szegte kedvemet, hanem a csapat után utaztam. Bár hivatalosan bejelentett magyar válogatott csapattag voltam, a korábbi, sikeres nagymesterből lett főbíró, a belga O’Kelly nem engedett asztalhoz ülni. A helyiek amolyan vigaszdíjként szerveztek nekem egy szimultánt, ahol hat ellenféllel kellett megküzdenem. Ez 1957-ben történt.”
Az ötperces “villámpartikat” ma is szívesen vállalja
– Ez a hat parti is szerepel az összesítésben?
„Természetesen. Nagy szerencsére mindvégig igen pontos statisztikát készítettem, így a dolog hitelességét aligha lehet megkérdőjelezni. Az utóbbi három hónapban egyébként rendkívül felgyorsultak az események, mivel a T-COM rengeteg partit szervezett nekem – alig győztem „ledolgozni” őket. Közben nagyon érdekes helyeken játszhattam. Így például a Deák téren, a Gödörben is, ahol a terem fölött éppen a vízzel telt medence hullámzott…”
– Mikor fogja kipihenni ezeket a fárasztó szerepléseket?
„Hát éppen lenne miért lazítanom, hiszen csak júniusban 1089 játszmát fejeztem be. Békésszentandráson, a rokonaimnál teljes lazítás várna, koszt-kvártély, de mégsem megyek el. Túl sok szép növényem-virágom van, amelyeket nincs kire hagynom. Így a fővárosban maradok, és naponta locsolgatom őket…”
