Bicsák Bence a tokiói olimpián a 7.helyen végzett, majd a játékokat követően Abu Djabiban bronzérmes lett a világkupán. Idén az emírségben rendezett versenyen viszont csak a 43. helyet szerezte meg.
Bicsák Bence
– Vajon mi az oka a várakozáson aluli szezonnyitónak, mik a tervei, célkitűzései erre az esztendőre? Többek között ezt kérdeztük a PSN (Pécsi Sport Nonprofit Zrt.) 27 éves triatlonosától.
– Az idei első világkupa eseményen már túlvagyok, de ezúttal nem ment jól a versenyzés – emlékezik vissza Bicsák Bence. – Nagyon jól úsztam, a hatvan emberből a mezőny elejéhez közel, a későbbi győztes brit Alex Yee előtt öt másodperccel jöttem ki a vízből. Ettől vérszemet kaptam. Gondoltam, az ötkörös kerékpározásban az élre állok. Annyira maximumot mentem, hogy az első két körben kihajtottam magam. Ekkor kiszakadtam a mezőnyből, és utána kedvező pozícióba már nem tudtam visszaküzdeni magam. Most már belátom, sokkal okosabban, jobb erőbeosztással kellett volna versenyeznem.
– Lehetséges, hogy a szezonra történő téli felkészülésben is gyökerezik a gyengébb szereplés oka?
– Egész januárban beteg voltam. Emiatt nem úgy végeztem a munkát, ahogy kellett volna. Március 3-án számomra nagyon korán volt az első Grand Prix. A betegség miatt másfél hónap felkészüléssel meg egy kis alapozással nem jutottam el odáig, hogy versenyszerű állapotban lettem volna egy ilyen komoly világbajnoki futamra.
– Köztudottan Spanyolországban él. Miért költözött külföldre?
– Otthon, amikor volt edzőtársam, akkor mindig én voltam az erősebb. Amikor csoportosan futottunk, akkor általában én haladtam az élen. Sokszor pedig egyedül edzettem, amit nagyon nem élveztem. Belefásultam ebbe. További fejlődésem érdekében meg kellett tennem ezt a lépést. Bár külföldön készülök, de továbbra is a pécsi klubot és a magyar színeket képviselem.
– Miben különböznek a külföldi edzések a hazaiaktól?
– Spanyolországban edzek, Gironában élek. Hatalmas megkönnyebbülést jelent, hogy versenyzőtársakkal edzhetek. Ez egy teljes mértékben nemzetközi csapat. Világklasszisokkal vagyok körülvéve. Többek között itt sportol a kétszeres világbajnok, francia Vincent Luis-is. Az egyik edző ausztrál, a másik kanadai. Ők a triatlon legendái. Ott nem rám van az edzés kitalálva. Egyelőre szokatlan számomra az ekkora terheléssel járó munka.
– Pályafutása derekán kitört a COVID-19 járvány. Ez mennyire hátráltatta a további fejlődését?
– Brutálisan kevés verseny volt koronavírus idején. Mi tagadás, jó volt leállni egy kicsit. Viszont azóta sem tudom elérni azt a konstans teljesítményt, mint amit előtte nyújtottam. Csak egyszer-kétszer sikerült megtalálnom régi önmagamat. Nagyon sok verseny kell a folyamatos jó teljesítményhez.
– Másoknál mentális problémákat is okozott a vírus. Ez Önt mennyire érintette?
– Valóban, a vírus mentálisan engem különösen hátráltatott. Külföldön még jó ideig sok apró kötöttséggel találkoztunk, sőt találkozunk még manapság is. Elmaradt versenyek, maszkviselés, a sok kézmosás, a szociális távolságtartás zavartak engem. Én előtte egy nagyon társasági ember voltam. Jelenleg a kötöttségeket igyekszem levenni magamról, hogy teljesen szabadon, jól érezzem magam az emberek között.
– Miként alakul a 2023-as szezonja?
– Sajnos csak 10 hét múlva lesz a következő verseny, amit Japánban, Yokohamában rendeznek. Viszont ez alatt a hosszú idő alatt jó alapozást lehet végezni, be tudom pótolni azt, ami a betegségem miatt elmaradt. Yokohama után már sűrűn következnek az események. Olaszországban Cagliariban, majd egy olimpiai távú futamon Montreálban, és immár július közepén a hamburgi nagydíjon szeretnék rajthoz állni. A német WTCS futam után ismét egy edzésblokk kezdődik, majd augusztusban a tesztverseny Párizsban, az olimpiai pályán.
– Mekkora esélyt lát arra, hogy a jövőre Párizsban élete immár második olimpián is részt tudjon venni?
– Egyelőre nem állok valami nagyon fényesen, de kvalifikációs helyen vagyok. A világranglistán a harminchetediknek rangsorolnak, de három magyar is megelőz, aminek egyébként örülök. Még nagyon sok idő hátravan a kvalifikációs időszakból. Addig is fontos, hogy fejlődjek, erősödjek a versenyzéshez.
-A világranglistán idén hányadik hely elérése a célkitűzése?
– Az első 20 között lennék elégedett önmagammal. Még nagyon fiatalnak érzem magamat. Kicsit későn kaptam lehetőséget a külföldre költözéshez. A világklasszisok között néha még küszködök az edzéseken, meg kell szoknom az újfajta munkát, de bizakodó vagyok. Pillanatnyilag a párizsi olimpiára tekintek előre, de még ennél is hosszabb távra gondolkozom.
(Kassai János)
Post Views: 3
