Horváth Zoltán olimpiai bajnok kardvívó március 12-én ünnepli 70. születésnapját.
Sokan a reményteljes balkezes kardvívóban látták a visszavonulni készülô muskétások (Gerevich, Kárpáti, Kovács) utódát, hiszen rendkívül finom technika és fantasztikus tempóérzék jellemezte vívását. A melbourne-i olimpia után került a csapatba. Elôbb Párizsban, majd Philadelphiában tagja volt a világbajnokságot nyert együttesnek. Az egyéni gyôzelem azonban mindkétszer elmaradt. A római olimpián ismét csillogott, kettős győzelmet aratott a magyar kard. A csapat sikere mellett az ifjú alig 23 éves Horváth Zoltán Kárpáti Rudolf mögött második lett. Két év múlva Buenos Airesben egyéni világbajnokságot nyert, ám 1964 elején elszenvedett súlyos autóbalesete nyomán csaknem teljesen megszakadt pályafutása. Tokióban csak a csapatban vállalta a szereplést, de váratlanul az ötödik helyre szorultak. Ezt követően az újabb világbajnokságok közül csak 1966, Moszkva hozott sikert számára, a csapat világbajnok lett, az egyéniben a harmadik helyen végzett. Ezt követően vonult vissza, 1971-ben egyetlen versenyen még ismét pástra lépett, majd be is fejezte versenyzői pályafutását. Eredménylistája – olimpián egy-egy arany és ezüst, világbajnokságon négy arany, két ezüst, három bronz – mindenképpen elismerésre méltó. Szókimondó, nehezen alkalmazkodó sportember volt. Az életben rögös utat járt be.
Külföldi edzôi munkája – Chilében, Olaszországban és Görögországban – balszerencsés körülmények miatt nem hozott igazi sikert. Üzleti vállalkozásai sem voltak eredményesek. Szárligetre költözött, visszavonultan él, az olimpiai rendezvényeken is nagyon ritkán vesz részt. (www.mob.hu)
