BringaSport – 2016.02.18 – Lelkileg és fizikailag is kőkeménynek bizonyult a kaland azoknak, akik vasárnap arra vállalkoztak, hogy megszelídítik az alföldi homokot. A hatvan kilométeres út során olyan helyeket szántottak két kerékkel, ahol még a madár is lovon jár. Vagy épp sehogy. Az I. Vad Kunság Kerékpáros Élménytúráról gyorsan kiderült, hogy nem csak a nevében vad. És valóban rendkívül élménydús!
Csenki Csaba újságíró beszámolója – forrás: Hiros.hu / fotók: Csete Sándor
Közel hatvan kerékpáros és két futó gyülekezett a Veloroom Kerékpárboltnál, hogy teszteljék teljesítő- és tűrőképességük határát. Előbbiek két-két keréken, utóbbiak két-két lábon vágtak neki a 60km-es, aszfalt, homok, szántás, sár, gödör, erdei ösvény kombónak.
A két futó, Vajda Zoltán és Veres Szilárd indult először, majd nyeregbe pattant a csapat, hogy rendőri felvezetés mellett átszeljék a várost. Kiváló volt a biztosítás, akadálytalan a haladás az arborétumig. A társaság ettől kezdve felvezetés nélkül, de együtt dagasztotta a sarat Hetényegyháza túlsó végéig. Ez volt az a pont, ahol mindenki megkapta az utolsó eligazítást, és felvette a saját tempóját.
A hetényi sárdagasztó által meglepett lábizmok megnyugtatására ezután kiváló minőségű aszfaltút következett Kerekegyházáig, ahol már ott is volt az első ellenőrző és pecsételő pont. Ez volt az a pont, amikor még minden bicajos mosolygott. A legkisebb önbizalommal rendelkezők is azt gondolták, bőven a hatórás szintidőn belül teljesítenek.
Aztán Kerekegyháza után elszabadult a pokol. A mezőny kis csoportokra szakadt, mindenki a kunadacsi úton lévő piros túraútvonal jelzését kereste, majd, kb. 30-35 kilométer után következett az, amire még a legelvetemültebb terepbringások sem biztos, hogy számítottak. Ettől kezdve úttalan utak és ösvények következtek. A piros túraútvonal jelzése adott volt (csak nem lehetett tudni egy idő után, hogy a jó irányba áll-e az első kerék), a GPS gyakran visított, a tájékozódást gyakran megnehezítette, hogy a szervezők által előzetesen kirakott sárga szalagokat több helyről leszedték valakik. A tekerés szenvedős, volt. Furcsa érzés volt viszont, hogy ahogy fogytak a kilométerek, úgy tűnt egyre távolabbinak a cél. Ám ez nem csak a fáradtságnak volt köszönhető, hanem annak is, hogy egyre keményebb volt a terep.
Az utolsó előtti (második) állomáson mindenki megnyugodott. Pecsételt, frissített. Itt összetalálkozott két nagyobb csoport, mire befejezték a frissítést, felbukkant néhány hírvivő, akik beszámoltak arról, kikkel, merre találkoztak, melyik utakon taposnak még az errefelé igyekvők. Körülbelül hét kilométer volt ekkor hátra.
De az a hét kilométer majdnem annyinak tűnt, mint az előző ötvenhárom. Homokba tengelyig süllyedő kerekek, lápszerű szántók, kutyák, feszülő izmok, megnyúlt, elgyötört arcok… És amikor úgy tűnt, mindennek vége, az ember felnézett, és mosolygó arcokat látott maga előtt, akik a ballószögi Lambada Presszó teraszán, parkolójában, már túl voltak a megérkezés örömén. Gratulációk, kézfogások, zsíroskenyér és forró tea, no meg az oklevél!
Majd az elgyötört az mosolygósra váltott, és az átélt élmények megbeszélése közben jöhetett az új befutók fogadása.
Eddig az élménybeszámoló.
A hivatalos rész jön:
Sáfár Tamás főszervező, a Kecskeméti Első Sor SE elnöke elmondta, egyesületük folyamatosan szervez kerékpáros eseményeket annak érdekében, hogy minél szélesebb körben népszerűsítsék a kerékpározást és a régiót. Veloroom kupasorozatok, a részvétel az országos SuperCross bajnokságban (szervezőség, versenyzők egyaránt), részvétel az Autómentes Nap lebonyolításában, korosztályos válogatottak képzése, mind hozzájárul a célok eléréséhez. A mostani rendezvény is arról szólt, hogy mindenkit megszólítsanak, aki szeret kerékpározni, és felhívják a figyelmet arra, a bringázás nem csak tavasszal és nyáron lehetséges. Minden csak akarat és kitartás kérdése.
Kecskeméten az utóbbi időben látványosan fejlődött a kerékpárosok megítélése, és úgy érzem, ebben a Kecskeméti Első Sor Egyesületnek is nagy szerepe van. Természetesen folytatjuk a jól bevált dolgokat, de emellett folyamatosan azon dolgozunk, hogy minél szélesebb kört érjünk el. Sok tervet már megvalósítottunk, de jó néhány – köztük egy-két nagyobb volumenű – még hátra van – mondta az egyesület elnöke.
Barna Imre, a Kecskeméti Kerékpáros Klub elnöke sokat segített a tavalyi Szép Kihíváson szerzett tapasztalataival. A teljesítménytúra kapcsán elmondta, nagyon kevés fizikai kihívás van előttünk, a hétköznapokban nagyon kevés ilyen dologgal találkozunk, de nagyon sokan vannak, akik kíváncsiak a határaikra, arra, mit bír, mire képes a szervezete. Az ilyen – szervezett – kerékpáros teljesítménytúrák pedig nagyon alkalmasak arra, hogy kipróbáljuk, lemérjük, mit bír a szervezetünk. Ami fontos: lelkileg és fizikálisan is készen kell állni egy-egy ilyen megmérettetésre. Ha nem is aktív sportoló valaki, akkor is ki tudja magát próbálni. Ilyen lesz a Szép Kihívás is május 8-án. A több mint 200km-es táv nem terepen, hanem aszfalton zajlik, 12 órás szintidővel.
Vajda Zoltán, a Kiskunsági Nemzeti Park biológusa, aki másodmagával futotta le a 60 kilométeres távot, nagyon jól érezte magát: – Ilyen fantasztikus időben nagyon jó volt futni. Nagyon szép volt az útvonal. Még aki eltévedt, az is jókedvűen érkezett be, szerintem mindenki nagyon jól érezte magát. Nagyon jó rendezvény volt, melyet mindenképp meg kell ismételni!
A 10 órakor induló, közel hatvan indulóból negyvenhatan értek célba a limitidőn belül. Az első kerékpáros, Duzmath Csaba 12:49-kor, az utolsó két bringás, 16:02-kor vette át oklevelét. A két futó 15:15-or „szakította át a célszalagot”.
