Buzsáky Ákos, az angol másodosztályt vezető Queens Park Rangers légiósa jelenleg nem tagja a válogatottnak, de persze figyeli az Európa-bajnoki selejtezőket. A középpályás nagyon nagy tehetségnek tartja Szalai Ádámot, aki végre megoldhatja a nemzeti tizenegy befejező csatár problémáját. Ahogy mondja, „külső-belsősként” látszik, mennyire együtt van a csapat, minden mozdulaton és passzon érződik az összhang.
Nézte a meccset?
Igen, otthon láttam tévében.
És, mi a véleménye?
Nagyon fontos volt, hogy behúzzuk a kötelezőt, hiszen azért San Marinónál sokkal jobb csapat vagyunk, papíron is. De hát voltak nekünk korábban is nehézségeink olyan ellenfelek ellen, akiket simán kellett volna vernünk, és nyolc gólt rúgni válogatott mérkőzésen mindenképpen nagy teljesítmény. Azonban ez a győzelem csak akkor lesz értékes, ha kedden is helyt áll a csapat, és jó eredményt ér el Finnországban.
Mit tippel, mi lesz kint az eredmény?
Erre csak szerdán tudnék választ adni, a meccs után. Mindig meggyűlt a bajunk az északi csapatokkal, svédekkel, dánokkal, idegenben pláne nagyon nehéz lesz. Biztos emlékeznek a magyarok, hogy csak egy öngóllal tudtuk megverni a finneket még egy jó tíz éve, az egyik selejtezősorozatban (1997. október 11-én, Helsinkiben ezzel a nevezetes öngóllal egyenlített a Csank János vezette válogatott, és ért el második helyet a világbajnoki selejtezős csoportban. Más kérdés, hogy a rájátszásban Jugoszlávia mérhetetlenül megkeserítette az szépreményű lehetőséget, 12-1-es összesítéssel jutottak ki Franciaországba – a szerk.).
Pénteken brillíroztak a légiósok, akiknek mostanság klubjukban is jól megy a játék. Szalai Ádám különlegesen szép gólt lőtt.
Nyilván kell egy önbizalom, ami attól van, hogy sokat és jól szerepel a külföldi klubcsapatában. Ádámon látszott, hogy tele van önbizalommal, boldog, jól érzi magát, egyáltalán nem volt megilletődve, pedig nem hiszem, hogy akár öt válogatott meccs lenne a háta mögött (négy összecsapáson szerepelt eddig, háromszor talált be – a szerk.). Ilyen játékosok kellenek, a fiatalokat játszatni kell és beépíteni a válogatottba. Eddig sokan hiányolták, hogy nincs a válogatottnak olyan befejező csatára, aki képes mérkőzéseket lenne eldönteni. Szalai nagyon-nagy reménység, reméljük, hogy így ível majd felfelé a tehetsége és a pályafutása is, és akkor lesz végre egy európai szintű csatárunk, akire komolyabban is számíthatunk
És mikor lesznek Önök társak a nemzeti tizenegyben?
Mint játékos, nem tudok más tenni, mint végzem a dolgom a klubcsapatomban, és várom, hogy meghívjanak. Volt egy, igazán nem is komoly sérülésem, ami miatt két hetet kellett kihagynom, de ez pont abban az időszakban történt, amikor játszottunk az angolok ellen. Akkor benne is voltam a keretben, éppen a sérülés miatt kerültem ki. Azóta a QPR-ben lejátszottunk tíz meccset, abból nyolcon szerepeltem, az utóbbi időben kezdőként, ráadásul elsők vagyunk a bajnokságban. Én a magam módján megteszek mindent azért, hogy meghívjanak, már csak a kapitányon múlik, hogy hogyan képzeli el a keretet, számít-e rám vagy sem.
Nos, már pedig QPR-szel fut a szekér. Mi lehet még ebből?
Nálunk célok vannak, semmint elvárások. Mindenképpen szeretnénk kiharcolni az első hat hely egyikét. Ebből kettő jut fel automatikusan, utána rájátszás következik. Most annyira jól megy a csapatnak, hogy hat ponttal vezetjük a bajnokságot, és hát persze olyan az ember, hogy ahhoz képest, amit az elején mondtunk, most már a harmadik hely is csalódás lenne. Nagyon sok van még hátra, 35-36 meccset le kell játszani, bármikor jöhetnek sérülések vagy egy rosszabb széria
Visszatérve kicsit a válogatottra, hogy látta jelenleg külsősként a Huszti Szabolcs levele után kialakult mizériát?
Nem voltam ott, nem tudom mi történt a háttérben, így inkább nem fűznék hozzá semmit. Minden játékosnak a saját joga megítélni, hogy hogyan bánnak vele. Viszont egy-két dolog látszik a csapaton. Az élre kívánkozik, hogy mennyire egységesek. Kitűnik a passzokból, ahogy odamennek egymás gólöröménél, hogy nagyon együtt vannak. Ebben egyértelműen Sanyi bácsi keze nyoma látszik. Másrészt belülről elülről nézve azért tudom, hogy ha van egy nagyon megnyert meccs, akkor a sokadik gólt már nem is ünnepli annyira a játékos. Itt viszont például Dzsudzsák Balázs is nagyon boldog volt, amikor a végén eredményes tudott lenni. Remélem ez az „egymásért játszás” sikerre vezet Finnországban is.
