Június 9-én szombaton került sor a mountain bike maraton szakág bajnoki címeinek eldöntésére. A férfiak között a sokszoros bajnok és háromszoros olimpikon Parti András (Waberer’s Trek Team), a hölgyek között az új generációt képviselő Schmidel Regina (Focus Team Hungary) volt a leggyorsabb a Nagykovácsi környékén kijelölt pályán, melynek talaját éjszaka óta áztatta – szinte folyamatosan – az eső.
A maraton (MTB XCM) bajnokságot tavalyhoz hasonlóan Mátyus Attila csapata rendezte, a Crosskovácsi évek óta etalon a hazai versenyek között. Bár lehet, hogy sárosan nem a legkellemesebb pálya, de sok versenyző kedvence ez a maraton, főleg a kiszámítható európai körülmények miatt. Valószínűleg a borítékolhatóan rossz idő miatt az indulói létszám ma nem volt túl magas, de ami mindenkinek feltűnt, hogy a 71,5 kilométeres hosszútáv, a 49 kilométeres középtáv és a 29 kilométeres rövidtáv startja után a gyerekfutamban Magyarországon ritkán látható tömött sorokban sorakoztak a legfiatalabbak, s ez bíztató a sportág jövője szempontjából.
Közzétette: BringaSport – 2018. június 9.
A nők között a 49 kilométeres középtávon dőlt el a bajnoki cím, a címvédő Benkó Barbara több válogatott versenyzőtársával egyetemben szerbiai UCI-versenyen gyűjti az olimpiai kvalifikációs pontokat, így az itthon maradók jobb eséllyel táplálhattak bajnoki reményeket. A folyós, helyenként agyagos sár azonban rendkívül kiszámíthatatlanná tesz egy ilyen több órás maratonversenyt, mely során 1650 m szintkülönbséget kell leküzdeni, így senki nem mehetett biztosra. Az első éves felnőtt (illetve még U23-as) Schmidel Regina mégis mondhatjuk, hogy magabiztosan nyert 19 éves kora ellenére, ahogy nyilatkozatából is kiderül, elsősorban a sár volt ma a legnagyobb ellenfél:
„Úgy éreztem a versenyt megelőzően, hogy Balázs Bea lesz a potenciális ellenfél, de már az elején sikerült elmenni Buzsáki Virággal (az U19 junior női győztes). Úgymond jól szórakoztunk, húztuk egymást, majd jött egy nagyon sáros, agyagos lefelé, ahol kénytelenek voltunk tolni a biciklit. Olyan szintű sár volt, hogy a kerekek beragadtak, nem forogtak, de még a hajtókarunk sem igazán. Itt elhagytam Virágot és sikerült az első helyen végigtekernem a versenyt.
Nem mondanám, hogy eddig szerettem a sarat, de ma valahogy különösen jól ment, éreztem a kerékpárt, sokszor voltam közel hozzá, hogy elessek, de valamilyen csoda folytán mégis a bringán tudtam maradni. Nagyon örülök a bajnoki címnek, idén a fő célom az érettségi volt, de jövő héten végzek, és innentől a hangsúly a bringán, az Európa-bajnokságon és a világbajnokságon lesz U23-as korosztályban.”
A férfiak hosszútávján teljesíteni kellett a középtáv nagyobb köre után a rövidtáv kisebb körét is, a 71,5 kilométeres penzum 2350 m szintkülönbséget tartalmazott. Ráadásul tovább kellett kint maradni a sárban, tovább gyilkolták az elemek a bringát, nem véletlen, hogy rengeteg technikai probléma adódott és megszaporodtak a kiállások is.
A győztes Parti Andrásnak is többször meg kellett állni szerelni, eközben mai legfőbb ellenfele, Szatmáry András (Cube-Csömör) kétszer is meg tudta előzni. Parti azonban nem hagyta magát ellentmondást nem tűrő tempóban előzött vissza, még akkor is, ha közben szenvedett a szemét elvakító sárszemcsék miatt. A Waberer’s Trek Team versenyzője így foglalta össze a ma történteket:
„A rajttól kezdve jól haladtam, de ésszerűen beosztva az erőt. Adódott pár technikai malőr, a dropperem nem oldott rendesen, lecsúszott (valószínű nem húztam meg eléggé a bowdent, ami kicsúszott). Miután először megálltam szerelni, elkezdődött a vesszőfutás… Le kellett venni a szemüveget is, mert nem láttam semmit az összegyűlt sártól. Ettől kezdve azonban egyre jobban telement a szemem sárral, az életemért küzdöttem lefelé, hogy ne essek el, mert alig láttam. A vége felé már teljesen „no kontroll”-ban mentem, begyűlt a sár a szemembe, szó szerint fájt nyitva tartani… Mellesleg még egyszer meg kellett állni húzni a bowdenen, miközben kétszer meg is előzött Szatmáry Andris, de mindig visszaküzdöttem magam.
Nem mondom, hogy ez volt életem legkönnyebb versenye, ezért most nagyon meg kellett dolgozni és a körülmények is elég kemények voltak. Ennek ellenére örülök, mert a maraton bajnoki cím, presztízs, szeretek itthon versenyezni. Nyilván az első számú cél az olimpiai kvótafutás, azért is akarok még holnap elmenni egy olyan versenyre Szlovákiába, ahol tudok világranglista pontokat szerezni, de ez után a kemény verseny után meggondolom még az indulást, először használható állapotba kell hozni magam…”
