Sztanyiszlav Csercseszov néhány napja adott hosszabb interjút az orosz sport-express.ru újságírójának, Igor Rabinernek. Ebből idézünk az alábbiakban, témakörök szerint.
Az EL-csoportkörről és annak konkrét céljairól
– Amikor az egyik sajtótájékoztatón erről kérdeztek, azt válaszoltam: “Mi van, ha nincs konkrét feladat, akkor nem lehet semmit sem csinálni?”. Nem volt olyan beszélgetésünk a klubelnökkel, ami szó szerint úgy hangzott volna: “nekünk ez és ez kell”. Egyértelmű, hogy mi vagyunk Magyarország bajnokai és maximálisan el kell végeznünk a feladatunkat. Tulajdonképpen egy bajnoki csoportunk van, hiszen a Trabzonspor, a Monaco, a Crvena Zvezda és mi is játszottunk BL selejtezőjében. Ilyen riválisok mellett is meg kell azonban mutatnunk, hogy hol is tartunk valójában. Meccsről meccsre haladunk és nem csak alaptalanul kijelentjük, hogy ezt vagy azt akarjuk. A sportban nyilván az eredmény a legfontosabb, a mi helyzetünkben is, de vannak más árnyalatok is, amelyek meghatározzák, hogy jó úton járunk-e. Hogyan néz ki a csapat, hogyan reagál egy-egy helyzetre, hogyan tesz hozzá egy-egy szituációhoz. Lehet, hogy nem nyerünk, de láthatjuk, hogy a csapat fejlődik. És fordítva. Célokat tűzünk ki magunk elé. Az első a Trabzonspor volt. A második a Monaco. És így tovább a naptárban.
Az Európa Liga csoportkörébe is be kell jutni. Bajnokként még a Konferencia Ligába sem kvalifikálod magad automatikusan, a Bajnokok Ligájába csoportkörhöz pedig nyolc meccset kell lejátszanod. Nyolcat!
Civic büntetéséről a Trabzonspor elleni piros lapja után
– Egyáltalán nem kapott pénzbüntetést. Nálunk nincs ilyen szankció. Nem is beszéltem vele erről. És nem is szándékosan csinálta, ez benne van a futballban.
A Qarabag elleni BL-kiesésről
– Egyetlen melléfogás, egyetlen rossz nap vagy rossz passz, egy rossz sípszó, és mindennek vége lehet. Így történt ez otthon a Qarabag ellen is, amikor a meccs legelején, mondhatni, magunktól kaptunk gólt – adtunk egy visszapasszt a támadónak, aki egy az egyben mehetett a kapu felé – 0-1 is lett az 5. percben. Pedig egy jó azerbajdzsáni csapat ellen, idegenben 1-1-et játszottunk. Itthon viszont így kezdődött a meccs és utána nem tudtunk fordítani. Egyébként a Qarabag jobb volt, mint a Viktoria Plzen a Bajnokok Ligája utolsó selejtezőkörében, de az azeriek kapusa ellenünk mindent megfogott, ott viszont másképp alakult. (…) Egyáltalán nem beszéltünk erről aztán az elnökkel. A sajtó részéről sem voltak támadások. Ugyanakkor tökéletesen megértem, hogy vannak kérdések – és elsősorban nekünk magunknak vannak kérdéseink. Az első mérkőzésen, idegenben úgy játszottunk, ahogyan kellett. A második meccs pedig úgy alakult, ahogy alakult. Egy buta hibával kezdtünk, és nem sikerült megfordítanunk a meccs menetét. Először magunktól kérdezzük meg, hol rontottuk el.
A BL-selejtezők visszásságáról
– Eléggé meglepő, hogy egy ország bajnokának, vagyis a Ferencvárosnak – és nem csak neki – nyolc meccset kell lejátszania ahhoz, hogy bejusson a BL-csoportkörbe. A topligák negyedik, sőt, néha az ötödik, hatodik helyezettjei pedig rögtön oda jutnak.
Ez már nem Bajnokok Ligája, máshogy kellene hívni.
(…) A Ferencváros pár éve ott volt a főtáblán, de ott öt meccs volt a covid-járvány miatt: a Djurgårdennel, a Celtickel és a Dinamo Zagrebbel egy-egy meccset játszott a csapat, és csak a rájátszásban a Moldéval játszott kettőt. Ez is egy komoly út, de majdnem csak fele olyan hosszú, mint most lett volna.
Kubatov Gábor FTC-elnök elvárásairól
– Folyamatosan kommunikálunk az elnökkel és nem fogjuk a feketét fehérnek nevezni. Szeretnénk fejlődni és jobban dolgozni. Eladtak néhány játékost, mivel azt akarták, hogy legyen mozgás mindkét irányban, mind az értékesítés, mind a vásárlás terén. Felhúzzuk a fiatalokat is, egy 17 éves fiú már be is mutatkozott. Egy játékost a második ligából hoztak el, ő már szinte alapember. Több ajánlat is érkezett a kulcsjátékosainkért, de nem engedtük el őket. Egyrészt, mert az Európa Liga előtt ez nem lett volna helyes, másrészt pedig nincsenek olcsó játékosaink.
Ki volt az eddigi legdrágább Fradi-igazolása?
– Adama Traoré a Sherifftől, kétmillió euróba került. Minden dolgot mérlegelünk, hogy megértsük, milyen gyorsan alkalmazkodik a játékos a csapathoz. Traore kapcsán úgy ítéltük meg, hogy egyből játszani fog. És így is lett.
Hogyan sikerült elérnie, hogy Tokmac ne távozzon a Ferencvárostól?
– A játékossal lezajlott beszélgetés egyszerű volt. Nem kértem, nem győzködtem, csak annyit mondtam: négy hónapig dolgoztunk, mindent láttál és értékelhettél. Szóval gondolkodj és mérlegelj. Nem akarunk nyomást gyakorolni, ez a te döntésed, amit tiszteletben kell és tiszteletben is tartunk. Tokmac profi labdarúgó, és össze tudja hasonlítani, mi volt és mi lett. Ennek eredményeként úgy döntött, hogy marad, aminek nagyon örülünk. Pedig európai klubok hívták és arab megkeresése is volt. Nemrég egy barátom hívott egy európai klubtól, aki érdeklődött iránta. Ő is meglepődött: “Mit tettél, hogy ott maradjon?!”
Az állítólagos orosz válogatott kiszemeltekről, Artem Dzjubáról és Magomed Ozdoevről
– Nem kerültek szóba, mert nem tudnánk nekik azt nyújtani, amit megszoktak. Miért kell összezavarni az embereket? Vannak vágyak és vannak lehetőségek.
Az Újpest elleni 6-0-ról
– A Slovan kiejtését követően, nemrég törlesztettünk egy másik régi adósságot is. Tizenkét évvel ezelőtt az Újpest 6-0-ra verte a Fradit, mi pedig most egy ugyanilyen győzelemmel válaszoltunk nekik, és örültünk együtt a szurkolóinkkal. De ezt csak a meccs közben tudtam meg. Előszörre talán úgy tűnhet, hogy ehhez semmi közöm nem volt, mert nem éltem ezzel együtt 30 (mint a Slovan-meccs esetében) vagy akár 12 évig. De amikor egy-egy szurkoló minden edzésen emlékeztet erre és látod, hogy az emberek ez mennyire fontos, az azt jelenti, hogy a csapatnak mindent meg kell tennie, hogy a kedvükben járjon.
A Rebrovval történő összehasonlításról
– Lehet, hogy valaki összehasonlít vele, de én még nem találkoztam ilyennel. Amikor Rebrov címeket nyert, gratuláltam neki, mindig tartottuk a kapcsolatot.
Rebrovnak állítólag volt olyan problémája, hogy anélkül vittek az FTC-hez játékost, hogy vele egyeztettek volna
– Velem ilyen itt nem fordult elő. Mindannyian egyeztetünk egymással: leülünk – az elnök, a sportigazgató, én – és megnézzük, mi a helyzet. Előfordul, hogy nem jön össze az igazolás, nem passzolnak az összegek, vagy valami más. De mindent meg kell indokolni. Minden oldalról kell a bizalom. A sportigazgató (Hajnal Tamás – a szerk.) annak idején a Bundesligában játszott, a Dortmundban és a Schalkéban többek között. Így ő is beszél németül és minden nap tartjuk a kapcsolatot. Mondtam neki, hogy ne szégyenlősködjön, legyen ott az edzéseken, a megbeszéléseken. Azért, hogy ne csak valakitől halljon valamit, hanem hogy mindent a saját szemével lásson.
A magyarok és légiósok arányáról a Fradiban
– A Legiánál egy összeszedettebb csapat volt, vagy valami ilyesmi. Itt, a Ferencvárosnál pedig tehetségesebb. És ahol tehetség van, ott több a beképzeltség. A Legiában télen volt lehetőségem négy-öt lengyelt vinni, és gyorsan lengyellé tettük az öltözőt. Ebből a szempontból könnyebb volt azt a csapatot vezetni.
Az első kérdésem az elnökhöz itt ugyanaz volt: “Hol vannak a magyarok?”.
Nos, egyet elhoztak nekem a másodosztályból. “És ki az?” A fiókcsapattól jött, már 26 éves. Megnéztem, dolgozott. Ekkor volt egy horvát balhátvédünk is, de én azt mondtam, hogy “adjuk a horvátot és hozzuk ide ezt a srácot”. Egy légiósnak mindig jobban kellene játszania. Hogy segít-e, hogy a kapus és a csapatkapitány a magyar Dibusz? Nos, segít, ha a kapus jó. De nem számít, hogy magyar vagy indiai.
Az orosz, a lengyel és a magyar bajnokság közötti különbségekről
– Természetesen van különbség. Például az oroszországi játékosokat drágábban veszik meg. Össze tudjuk hasonlítani őket, ha egymás ellen játszunk, de nem csak egy meccsen, hanem folyamatosan. Mert lehet, hogy a Ferencváros megverte a CSZKA-t, a Rakow pedig a Rubint, de ez nem jelenti azt, hogy a lengyel és a magyar bajnokság erősebb az orosznál. Sportolóként tudom, hogy nem egy meccsen, hanem távlatokban mérettetik meg minden.
Besic rögtön büntetéssel kezdett Csercseszovnál
– Besicet és a képességeit 2014 óta ismerem. A Dinamónál is képbe került lehetséges erősítésként. De amikor most újra láttam a játékost, nem ismertem rá. Két évig nem játszott – az Evertonban volt, aztán jöttek a sérülések, majd az edző bizalmatlansága. És láttam, hogy nem állt készen. De abban a pillanatban nem volt kit bevetni. Kiment a pályára és piros lapot kapott.
Ezután beszélgettünk. Besic úgy érezte, hogy cserbenhagytam őt. Én azt mondtam: “Dolgozzunk! Tudjuk, hogy miért vagy itt”. Mindent megértett és most már tényleg az egyik kulcsjátékosunk. Egyébként az egyik BL-körre nem neveztük és ez ösztönzőleg hatott rá. A játékosok látják, hogy nincs bérelt helyük a csapatban és hogy dolgozniuk kell.
A Fradi keménymagjáról
– Találkoztam már a szurkolói csoportok néhány tagjával. Két-három hónappal az érkezésünk után másfél órát beszélgettünkk a stadionban, az elnöki páholyban, hatan voltak. Kérdéseket tettek fel, mi válaszoltunk. A szurkoló az szurkoló. A Legia vagy a Szpartak drukkerei ugyanilyen igényesek. Semmi baj nincs ezzel, ők is nyerni akarnak.
A jövőjéről
– Az edzőnek mindig a következő meccsig van szerződése. Most ezen gondolkodunk. És ha valamit csinálsz, akkor tudnod kell, hogyan és kivel. Nem az a legfontosabb, hogy hol és mennyiért, hanem az, hogy kivel. Nem gondolkodom a hazatérésen. Van egy munkánk, amit végzünk, és az egész stábunk teljesen erre koncentrál. Magyarország egy barátságos ország számunkra. Nem mondtam le arról, hogy egyszer orosz bajnok legyek. De nem egy étteremben vagyunk, ahol előttünk van az étlap. Elfogadjuk a helyzetet úgy, ahogy van.
Soha nem terveztem, hogy Lengyelország vagy Magyarország bajnoka legyek. De ez van, ez történt. A Ferencvárosnál dolgozunk, és még csak röviden sem beszéltünk arról, hogy mi lesz ezután. A jövőnk a következő mérkőzés.
Az más kérdés, hogy az ember folyamatosan többet akar. És itt a legfontosabb, hogy ne vidd túlzásba a vágyaidat, mert nem biztos, hogy egybeesnek a lehetőségekkel. A csapatnak, a játékosoknak is van egy objektív plafonja. És itt kell megtalálni az arany középutat: egyrészt azért, hogy ez a plafon megemelkedhessen, másrészt azért, hogy ne érezzenek csalódást, ha nem tudnak még többet elérni.
