Dirk Nowitzki az utolsó fellépésén
Amikor a már elég sokat bizonyító Nowitzki szabadon igazolható vált, maga Kobe Bryant kereste meg, hogy elvigye a Los Angeles Lakershez. Az erőcsatár viszont elutasította, azt mondta, hogy ő életfogytig elkötelezte magát, hiába próbálkozik.
A játékos 2007-ben a Spiegelnek azt mondta, hogy a klubtulajdonos Marc Cubannal való jó kapcsolata miatt kötelezte el magát a Dallasszal, de később már az emlékek is odaláncolták. 2011-ben a Miami Heat legyőzősével lett csapata az NBA bajnoka. „Ezután tudtam, hogy Dallasban fejezem be a karrieremet. Csak az lett volna az egyetlen ok a távozásra, ha abban az évben nem nyerjük meg a bajnokságot.”
Mindezért elég komoly áldozatokat is hozott, abba is belement, hogy 25 millióról 5 millió dollárra csökkentsék a fizetését, hogy a klub tudja tartani a fizetési sapkát, miközben nagy neveket is igazolt.
Nowitzki sportcsaládból származott, tudhatta, hogy mi az elhivatottság, de karrierjének talán legmeghatározóbb mozzanata az volt, amikor Holger Geschwindnerrel találkozott. Az edző hamar felmérte a 15 éves játékos tehetségét, és felajánlotta neki, hogy külön tréningeket tart neki. A dobásokat és a passzokat gyakoroltatta vele, sokkal fontosabbnak tartotta a technikai képzettséget, mint a fizikumot vagy a taktikát. Geschwindner ugyanakkor arra is ügyelt, hogy Nowitzki ne csak egy sportoló, hanem kiforrott, sokoldalú személyiség legyen, ezért arra biztatta játékosát, hogy tanuljon zenét is, és olvasson szépirodalmat.
Tizenhat évesen már a Bundesliga másodosztályában játszott a DJK Würzburg kosarasaként, de első szezonjában még nem volt átütő. Három év alatt viszont sokat lépett előre, már 28,2 pontot átlagolt meccsenként. Németországban az év kosarasának is megválasztották, de nemzetközi karrierjét egy gálameccs indította be 1998-ban, amikor olyan NBA-sztárok ellen játszhatott, mint Charles Barkley vagy Scottie Pippen. Barkley-t meggyőzte.
Ez a fiú egy zseni, ha az NBA-be akar jönni, felhívhat – mondta.
Az útja persze nem így vezetett az amerikai kosárligába, az 1998-as draftra ment Nowitzki, ahol kilencedik pickként a Milwaukee vitte el, ami gyorsan el is cserélte a Dallasszal a játékjogát. Így lett az NBA negyedik német kosárlabdázója egy az 1990-es években pocsékul szereplő csapatnál.
Amikor Dallasba érkezett, egy játékos volt a sok közül, nem fogadták túl lelkesen, nem sokat vártak a német sráctól. Az első évében rendszeresen kifütyülték szurkolók, és nem is kapott sok játékpercet „Dirk olyan keveset izzad a meccsek alatt, hogy még zuhanyoznia sem kell” – írták róla akkor egy dallasi újságban. Ő is elismerte, hogy a Bundesliga 2-ből túl nagy ugrás volt az NBA.
Évről évre fejlődött, a 2002/03-as szezonban már 25,1 volt a pontátlaga, és továbbra is elég jól lepattanózott, közben a Dallas is egyre erősebbé vált. 2006-ban már a döntőig is eljutottak, de akkor a Miami Heat nyerte a párharcot. A következő éve nem volt ilyen erős a csapatnak, Nowitzki viszont pazar formát mutatott, a liga MVP-jének, legértékesebb játékosává választották. A következő három évben nem volt nagyon sikeres a Dallas a rájátszásban, 2011-ben azonban újra eljutott a döntőig, ahol megint a Miami volt az ellenfele, amit LeBron James vezetett. A Miami 2-1-re vezetett, a negyedik meccsen Nowitzki úgy szerezte a győztes kosarat, hogy 38 fokos láza volt. Az egyenlítés után már nem hibázott a Mavericks, behúzta a következő két meccset, és története során először és utoljára megnyerte az NBA-t.
Ekkor különös párhuzamot vontak az amerikai médiában: Barack Obamához hasonlították a német játékost. Obama lett az első fekete elnök, míg Nowitzki a fekete kosarasok által meghatározott bajnokságban tudott a győztes csapat vezéregyénisége lenni.
Nowitzki nem nagyon szerette ezt az összehasonlítást, már csak azért sem, mert hiába az NBA sztárkultusza, nem nagyon szeret a középpontban maradni, félénkségét elég nehezen vetkőzi le.
A bajnoki cím után romlani kezdett Nowitzki teljesítménye, de még mindig a Dallas egyik legmegbízhatóbb játékosa volt, a két évtized alatt megszerzett rutinjával még mindig volt egy-egy olyan megmozdulása, ami miatt felkapták a szurkolók a fejüket.
Karrierje végén új becenevet is kapott, néhányan a Nagy Múmiának kezdték el hívni. Az évek és az összeszedett sérülések azért nem múltak el nyomtalanul, a merevvé vált mozgása miatt aggatta rá a múmia nevet korábbi csapattársa, jelenlegi másodedző Darrell Armstrong. Valószínűleg Nowitzki is követi az útját, a Dallasszal összenőtt, végtelenül lojális németnek elég nagy a tekintélye, már eddig is ő volt a nyugodt erő a csapatban.
„Szeretem segíteni a többieket. Ez volt a vezérlőelvem a Mavericks kapitányaként.
Nem az vagyok, aki zenét kapcsol az öltözőben, vagy hosszú beszédeket tart. Játszhatják mások a bohócot. De én mindig mindenki számára megközelíthető vagyok.
Még most sem játszom a nagyembert, és próbálok átformálni játékosokat. Ki tudja, hogy igazam van-e?”– nyilatkozta korábban a Spiegelnek.
Nowitzkinek az is megadatott, hogy egy olyan játékossal játszhatott együtt utolsó évében, aki legalább olyan meghatározó lehet, az NBA-ben, mint amilyen ő volt. A 19 éves, szlován Luka Doncicot a szárnyai alá is vette, folyamatosan tanította, hogyan kezelje a helyzetét, hogyan szokja meg az NBA légkörét. A dallasiak nyilván abban bíznak, hogy Dončić is lehúz vagy két évtizedet náluk, de alighanem azoknak van igazuk, akik azt mondják, akkora üzlet már az NBA, hogy Nowitzki volt az utolsó, aki 21 évig játszott ugyanannál a klubnál. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy játékosként beérje a mezszámát, a 41-et. Júniusban tölti be ezt az életkort.
(index.hu / Fehér János)
