A bátyja ajánlotta a dán edző figyelmébe a 21 éves Stranigg Jánost. Az Orosháza kézilabdázója nehezen döntött az ország- és klubváltásról, de tudja: az segít, hogy jobb játékossá váljon. Az álom a veszprémi szereplése lenne.
reb • Noha a 21 éves kézilabdázó alapvetően nem számít utánpótláskorúnak, mégis figyelemre méltónak tartjuk Stranigg János esetét. A veszprémi nevelésű balátlövő 2014-ben igazolt Orosházára, s az azóta eltelt időben rendszeresen az NB I-ben kapott lehetőséget Vladan Jordanics vezetőedzőtől. A napokban pedig arról adtak hírt a portálok, hogy a nyártól két évig a dán élvonalbeli Mors-Thy Handbold alakulatát erősíti. Pedig manapság nem sok magyar kézilabdázó választja az idegenlégiós létet.
Stranigg János Dániában dobhatja a gólokat
„Nem jártam próbajátékon – igazítja ki a híradásokat Stranigg. – A bátyám fél évig Dániában tanult, s az egyetemén oktatott Jan Paulsen edző. Beszélt neki rólam, ő pedig azt kérte, hogy küldjek magamról videókat, amelyeket a bátyámon keresztül el is juttattam neki.”
Mivel a mesternek megtetszett János játéka, Stranigg menedzsere, Szörnyi Attila vette kézbe az ügyet, s a két klub meg is egyezett. Bóknak tekinthető, hogy az orosházi vezetők nem örültek a váltásnak, hiszen a játékossal a következő szezonban is számoltak.
„Jordanics mester is azt mondta, az egyik szeme sír, a másik nevet. Büszke rám, hiszen végtére is az a legfontosabb, hogy jobb csapatban folytatom, de sajnálja, hogy nem dolgozik velem tovább. Sokat köszönhetek neki, hiszen olyan edző, aki minden apróságra figyel, rengeteget tanultam tőle az egyéni képzéseken. A társak is gratuláltak.”
Bár a környezet támogatta, nem könnyen döntött az eligazolás mellett, hiszen mégiscsak új országba, hazájától, szeretteitől, a barátaitól távolra kerül. Ugyanakkor tudja, ahhoz, hogy érettebb, jobb játékos legyen, szükség van a váltásra.
„Az új edzőm a dán Skjern elleni meccsen nyújtott játékomat is látta, szerencsére, akkor ki is jött a lépés, még ha vereséget szenvedtünk is. Egyébként éppen az északiak elleni mérkőzés után tudatosult bennem, hogy ilyen környezetben kellene kézilabdáznom ahhoz, hogy minél jobb legyek. Nem számítok lassúnak, de a dánok játékának egészen más, gyorsabb a ritmusa. A bátyám biztatott, mondván, odakint mindenki nagyon kedves, nyitott, hamar befogadnak.”
Kíváncsiak voltunk a véleményére, miért van az, hogy viszonylag kevés magyar fiatal próbál szerencsét külföldön. Úgy látja, erre inkább mindenki maga tudhatja a választ, nagyon különbözőek lehetnek az egyéni elképzelések. Szerinte talán sokan vágynak légiósnak, de mégsem azt tartják a legfontosabb célnak, vagy lehetséges útnak.
Stranigg mindenesetre úgy érzi, jól döntött. Veszprémi nevelésű, ezért zárásul nekiszegeztük a kérdést: az ő álmai között a királynék városa szerepel?
„Óriási megtiszteltetés lenne kiforrott játékosként, a pályafutás csúcsán visszatérni Veszprémbe. Ahhoz viszont rengeteg munka szükséges, hiszen a világ egyik legjobb csapatáról beszélünk. Az egyik legnagyobb álmomat valósítanám meg, ha ott játszhatnék.”
Ki tudja, talán éppen Dánián keresztül vezet oda az út.
