Gianluigi Donnarumma a RedBullnak adott exkluzív interjújában mesélt a gyerekkoráról, a Milannál töltött időszakáról, a 2015-ös debütálásáról és kifejtette, hogy mik a céljai a pályafutásának további részében.
Az olasz válogatott kapus nyolc év után búcsút int a Milannak, mivel június 30-án lejár a szerződése a klubbal. Donnarumma ingyen távozik és a Paris Saint-Germain színeiben folytatja, ahol már sikeresen teljesítette az orvosi vizsgálatokat és már csak a szerződés aláírása illetve a hivatalos bejelentés hiányzik.
A GYEREKKORÁRÓL
“Pompeiiben éltem és a szobám falán poszterek voltak Buffonról és Didáról, akik mindig is a példaképeim voltak. A szobám tele volt focis tárgyakkal. 5 éves voltam, amikor a nagybátyám elkezdett levinni a pályára és azonnal tudatosult bennem, hogy kapus szeretnék lenni. Soha nem féltem a labdától, vakmerő voltam. Nem volt könnyű salakpályán vetődni. Mindig is a futball jelentett számomra mindent. Amikor elmaradtak az edzések, mindig sírtam. Nagyon sokat köszönhetek a nagybátyámnak és az édesapámnak, hogy most itt tartok.”
A GYEREKKORI ÁLMÁRÓL
“Világbajnokságot és Európa-bajnokságot nyerni Olaszország színeiben. Ez minden gyerek álma. Ernesto Ferrero edző mindig hitt bennem és biztos volt abban, hogy sikerül eljutnom a Serie A-ba. 13 éves voltam, amikor elhagytam a szülővárosomat. Izgalmas kihívás volt, de nagyon nehéz is egyben. Izgultam, mert egyedül mentem egy új városba. Nehéz volt az első néhány nap, amikor felébredtem hiányzott az otthonom és reggel sírtam.”
A MILANRÓL
“Hihetetlen környezet fogadott, amikor csatlakoztam a Milanhoz. Az utánpótlás szektor fantasztikus és nem voltak nagyon szigorú szabályok. A nehéz pillanatokban mindig segítettük egymást. Az elején a korosztályos csapatokban játszottam, majd jött a Beretti és a Primavera együttes. A harmadik évben az első csapattal edzettem és októberben debütáltam a Serie A-ban. Harmadik számú kapus voltam. A debütálásom előtti hetet soha nem fogom elfelejteni. Furcsa dolgot éreztem az utolsó edzésen és azt mondták, hogy Mihajlovic beszélni akar velem. Tudtam, hogy amikor az edző az öltözőbe hív, akkor valami történik. Megkérdezte tőlem, hogy félek-e a Serie A-ban játszani, de tudta, hogy nemet mondok, mert egyáltalán nem volt bennem félelem. Azt akarta, hogy én álljak a kapuba és nagyon hálás voltam a bizalomért. Az utolsó edzés érzelmes volt, aztán rögtön felhívtam a szüleimet, hogy elmondjam nekik. Azt mondtam, hogy szálljanak fel a vonatra és jöjjenek Milánóba. Nem kellett kétszer mondani nekik.”
AZ ELSŐ MÉRKŐZÉSÉRŐL
“Berardi betalált és az volt az első kapott gólom. Egy gólt mindig nehéz megemészteni és sokat agyaltam rajta. Másnap kissé elkeseredett voltam, de Mihajlovic megmutatta az egyik gólját, amit Toldónak lőtt. Azt mondta, hogy még a legjobbak is hibázhatnak, sok-sok tapasztalat után is. Megerősítette a belém vetett bizalmát és ezek nagyon fontos szavak voltak.”
A TITKÁRÓL
“Mindig abban hittem, hogy a kemény munka kifizetődik. Könnyebb alázattal, szenvedéllyel és áldozatot hozva dolgozni. Hat éve játszom a Serie A-ban és nagyobb tiszteletet kapok, a csapattársaim hallgatnak rám. Egy kapusnak irányítania kell az egész védelmet, valamint bizalmat és biztonságot kell sugallani a védők felé.”
A MÉRKŐZÉSEK VISSZANÉZÉSÉRŐL
“Időnként megteszem, főleg ha nem tudok aludni. Szeretem megnézni újra azokat a mérkőzéseket, amik jól sikerültek, a többit kevésbé. Mindig előre tekintek, a pozitív és a negatív dolgok után is.”
A 22 éves kapus elmondta, hogy szeretne minél több trófeát nyerni, amiből arra lehet következtetni, hogy ez lehetett az egyik szempont, amiért elhagyta a Milant. Donnarumma hozzátette, hogy 40 éves koráig védeni akar.
A JÖVŐBELI CÉLJAIRÓL
“Remélem, hogy a lehető legtovább játszhatok, egészen 40 éves koromig. Ez a szenvedélyem. Mindig az volt a célom, hogy a legjobbak között a legjobb legyek. Szeretnék minél több trófeát nyerni, különösen az olasz válogatottal. Hihetetlen álom lenne az Aranylabda megnyerése. Mindent beleadok, hogy sikerüljön, aztán meglátjuk. Minden nap tudsz valami újat tanulni.”
