Kevesen tudják, hogy nem mindegyik olimpiai bajnokunk kapott aranyérmet a bajnoki cím megszerzésekor. Az újkori olimpiai játékok 119 éves története során többször változtak a szabályok, akár az érmek anyagát, akár a győztesek díjazását tekintjük.
Az 1948-as londoni olimpia óta készítik az aranyérmet az Olimpiai Charta előírásai szerint: az érem alapanyaga 92,5%-os ezüst, amelyet 6 gramm arannyal vonnak be, de néhány olimpián az aranybevonat tömege eltért a 6 grammtól (1984: 6,5g, 1988: 5g, 1992: 13,5g).
A korábbi olimpiákon különböző érmekkel jutalmazták a győzteseket. 1896-ban az első helyezettek ezüstből készült érmet kaptak. 1900-ban a „zűrzavarok olimpiáján” nem osztottak érmet, 1908-ban és 1912-ben viszont valódi aranyéremmel díjazták a győzteseket. 1920 és 1932 között aranyozott ezüstérmet kaptak a győztesek, 1936-ban az érmek alapanyaga vas volt, ezt vonták be arannyal.
A másik szabály a csapatversenyek tagjainak díjazását befolyásolta. Három olimpián, 1956-ban, 1960-ban és 1964-ben bizonyos számokban nem kapott mindegyik csapattag érmet. Mindezek alapján tekintsük át azoknak az olimpiai bajnokainknak a névsorát, akik nem kaptak aranyérmet.
Az első olimpián 1896-ban Athénban Hajós Alfréd két olimpiai bajnokságot nyert, 100 és 1200 méteres úszásban. Teljesítményét két, ezüstből készült éremmel jutalmazták. Hajós Alfréd később indult a művészeti versenyeken, ahol 1924-ben Párizsban az építészet kategóriában a Lauber Dezsővel közösen benyújtott stadiontervüket a zsűri a legjobbnak értékelte, de csak második díjra, ezüstéremre javasolta. Ennek alapján Hajós Alfréd az olimpiákon elért eredményeiért három, ezüstből készült érmet kapott.
1900-ban Párizsban Bauer Rudolf nyerte a diszkoszvetést. Győzelméért nem kapott érmet, a rendezők csak olcsó emléktárgyakkal jutalmazták a legjobbakat.
1956-ban Melbourne-ben a női kéziszer csapatban győztes magyar tornásznők csak egyetlen aranyérmet kaptak. Több mint 50 évvel később, 2011-ben a Magyar Torna Szövetség csináltatott hat másolatot és ezekkel jutalmazta nem hivatalosan az egykori olimpiai bajnokainkat. A NOB a nyolcvanas évektől ugyanis már nem engedélyezi az olimpiai érmek másolását, így ezek az érmek csak nem hivatalos másolatok.
1960-ban Rómában a győztes öttusa csapat tagjai is csak egyetlen aranyérmet kaptak a csapatverseny eredményhirdetésekor. A csapat tagjai az aranyérmet Balczó Andrásnak adták, aki az egyéniben negyedik lett. Így mindhármuknak lett egy érmük: Németh Ferencnek egyéni aranyérem, Nagy Imrének egyéni ezüstérem és Balczó Andrásnak a csapat aranyérem. Az olimpia után a Magyar Olimpiai Bizottság a NOB engedélyével két másolatot készíttetett, így mindegyiküknek lett csapat aranyérmük. A közelmúltban Balczó felajánlotta jótékony célú árverésre a csapat győzelméért kapott aranyérmét.
1964-ben Tokióban a rendezők a labdarúgásban győztes magyar csapat tagjai közül csak a döntőben szereplő 11 játékosnak adtak aranyérmet, az előző mérkőzéseken pályára lépő Palotai Károlynak, Gelei Józsefnek és Varga Zoltánnak nem. Palotai az előző négy mérkőzésen szerepelt, de az elődöntőben megsérült és nem játszhatott a döntőben, így hiába volt csapatkapitány, nem állhatott a dobogóra. Gelei Marokkó és Románia ellen, Varga Marokkó ellen lépett pályára. Később a győri szurkolók gyűjtést szerveztek és az összegyűlt pénzből a Magyar Olimpiai Bizottság a NOB engedélyével hivatalos másolatot készíttetett Palotainak. Négy évvel később a megváltozott szabályok alapján a győztes magyar labdarúgó válogatott mind a 17 tagja dobogóra állhatott és mindannyian megkapták az aranyérmet.
1972-ben, Münchenben a párbajtőr csapatversenyben a magyar-svájci döntő után csak a döntőben szereplő négy vívónk kapott aranyérmet, Osztrics István nem. Osztrics négy mérkőzésen vívott a csapatban, 9 győzelem mellett 4 vereséget ért el és győzelmeivel ő is hozzájárult a végső sikerhez. Az eredményhirdetés során Kulcsár Győző a saját aranyérmét Osztrics nyakába akasztotta.
A felsoroltak ugyan az olimpiákon nem kaptak aranyérmet, de ugyanolyan olimpiai bajnoknak tekintjük őket, mint aranyérmes társaikat.
Végül megemlítjük, hogy Gyurta Dániel a 2012-es londoni olimpián elért győzelme után olimpiai aranyérme másolatát kívánta átadni barátjának, a norvég Alexander Dale Olen családjának, aki néhány hónappal az olimpia előtt hunyt el. A NOB nem engedélyezte a másolat elkészítését, ezért Gyurta egy emlékérmet adott át a családnak, amit külön erre az alkalomra készítettek.
(Fotók: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, MTI, Róth Tamás)