Az elmúlt héten a Magyar Olimpiai Akadémia Hajdúnánáson tartotta a 65. Vándorgyűlését. Ebben a városban született Hódos Imre (1928 – 1989), az 1952-es helsinki olimpia birkózó olimpiai bajnoka. Hajdúnánás a Református Gimnázium falán elhelyezett emléktáblával tiszteleg híres szülöttének. Dr. Hencsei Pál olimpiatörténész összeállításában Hódos életének és sportpályafutásának kevésbé ismert eseményeit foglaltuk össze.
Hódos Imre életének nagy részét Debrecenben töltötte, de olimpiai bajnokságát a Bp. Bástya versenyzőjeként nyerte. 1951 elején ugyanis katonai behívót kapott és az akkor Bp. Bástyának nevezett MTK tagja lett, innen került először az olimpiai válogatott keretbe, majd az utazók közé. Az olimpia után még egy évig a fővárosban maradt, majd 1954 elején visszatért felnevelő egyesületébe, a Debreceni Lokomotívba.
Helsinkiben érdekesen zajlott az eredményhirdetés. Hódos első négy ellenfelét pontozással győzte le, majd következett az utolsó összecsapása a szovjet Terjan ellen. A magyar vezetők kiszámították, hogy az aranyéremhez elegendő a pontozásos vereség is, csak a kétvállas vereséget kell elkerülni. Hódos betartotta az utasításokat és pontozásos vereséget szenvedett.
Hódos Imre balról a második, jobbról az első helyezettet megillető helyen áll
A finn közönség nem értette, miért ünnepelnek a magyarok az elvesztett mérkőzés után. A szervezők sem álltak feladatuk magaslatán, mert a libanoni Chihabot állították a győzelmi dobogó középső fokára. Csak Kárpáti Károly erélyes tiltakozása eredményeként került sor Hódos részére az aranyérem átadására. (Kárpáti Károly az 1936-os berlini olimpia bajnoka volt Helsinkiben a magyar birkózók vezetője.)
Négy évvel később Hódos jó formában, esélyesként utazott Melbourne-be, a következő olimpiára. Az olimpián egy pontozásos győzelem után az amerikai Townley ellen két kétvállas akcióját sem ítélték meg a pontozók, így ez a mérkőzés is pontozásos győzelemmel végződött. A pontozóbírók egyike Zombori Ödön, az 1936-os berlini olimpia bajnoka volt, aki 1956-ban az argentin birkózók szövetségi kapitányaként vett részt az olimpián. Hódos a harmadik mérkőzésén éppen az argentin Diazt győzte le kétvállal, majd az utolsó találkozóján pontozásos vereséget szenvedett a szovjet Virupajevtől. Ezután hibapontjai alapján nem került a hármas döntőbe és végül negyedik lett. Ha megítélik Townley ellen a kétvállas győzelmét, eggyel kevesebb hibapontja lett volna, bejutott volna a döntőbe és ott jó eséllyel mérkőzhetett volna az aranyéremért, mivel korábban a felkészülési versenyeken már mindkét ellenfelét legyőzte.
Zombori Ödönt utóbb nagyon furdalta a lelkiismeret. Évekkel később, amikor 1985-ben haza készült, vett egy serleget és rávésette: „Hódos Imrének, az 1956. évi olimpia erkölcsi győztesének.” Sajnos, a súlyosan beteg Zombori a repülőn agyvérzést kapott, a serleget csak a vele utazó birkózó barátja tudta átadni Hódosnak, aki a késői bocsánatkérés során a következő szavakkal vette át azt: „Sportpályafutásom során kapott emléktárgyaim legelőkelőbb helyére kerül ez a serleg!”
Visszavonulása után Hódos nemzetközi versenybíró lett, az 1970-es világbajnokságon mutatkozott be, majd számos világversenyen bíráskodott. 1972-től öt olimpián fújta a sípot, közte 1984-ben Los Angelesben is, ahol a magyar sportolók nem vettek részt. A Nemzetközi Birkózó Szövetség nagyra értékelte Hódos tevékenységét. 1972-ben a FILA Érdemrend arany fokozatával tüntették ki, 1981-ben bírói világbajnoki címet kapott, 1987-ben megkapta az Aranysípot, a FILA legmagasabb kitüntetését.
Sporteredményeit, versenybírói munkáját külföldön is elismerték, Stockholmban és két amerikai városban, Palm Springsben és Banningban díszpolgárnak választották. Sajnos, neve mindmáig nem szerepel Debrecen díszpolgárainak listáján.
(Fotó: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, Bódayné Blaha Judit)
