Nevét a legendás futballista, Sárosi György után kapta, nyolc évesen pedig már a medencében lubickolt. Kipróbálta a focit, a műugrást, az úszást, utóbbiban négyszeres magyar bajnoknak is mondhatja magát, de végül a vízilabdában ért a csúcsra. Minden idők legfiatalabb pólós olimpiai bajnoka, aki júniusban tölti 85. életévét, egész jól viseli a karantént. dr.Kárpáti Györggyel beszélgettünk múltról, jelenről.
„Minden rendben velem, igaz 85 évesen, több problémával nem könnyű ez a helyzet. Próbálom a szabályokat betartani, így inkább telefonon intézem az ügyeimet, ahogy a Nemzet Sportolója szavazást is. Szerencsére, nem vagyok egyedül, a feleségemmel közösen tartjuk a frontot.”
Gyurika. Ez a név önmagában egy átlagos becenév, de ha az uszodára gondolunk, talán nincs olyan ember, aki ne dr. Kárpáti Györgyre gondolna. Minden idők legfiatalabb pólós olimpiai bajnokára, aki Egérke 1988-as győzelméig, a legfiatalabb magyar ötkarikás bajnok is volt egyben. 16 évesen már ott feszített a „nagyok” között a helsinkii játékokra készülő keretben. Rajki Béla kapitánynak jó szeme volt, bár akkor még elsősorban azért számított rá, mert 1 perc alatt úszta a 100 métert. Ám később bebizonyította, hogy jóval több, mint gyorsúszó, robbanékonysága, helyzetfelismerése és az összjátékhoz való kiváló érzéke rövid időn belül a világklasszisok közé emelte. Sokoldalú játéka miatt több poszton is bevethető, „gólerős ágyúnak” számított. Három a magyar igazság, hát annyi aranyat gyűjtött az ötkarikás játékokon: Helsinki, Melbourne, Tokió. De Európát is letarolta ennyiszer a csapattal, sőt Gyarmati Dezső kapitány mellett, edzőként részese volt az 1976-os olimpiai aranyunknak is. A kiváló humoráról híres Kárpáti György jogi doktorátust szerzett az ELTE jogi karán, de kapott mellszobrot az FTC Népligeti sportcentrumának sétányán is. Az Egyesült Államokban beválasztották az úszás halhatatlanjai közé, itthon pedig a Halhatatlanok Klubjának elnöke. Budapest és Melbourne díszpolgára, a Nemzet Sportolója.
Sportolóként, edzőként bejárta az egész világot. Győzelmekkel, érmekkel, világhírnévvel és barátságokkal gazdagodva. Olyan kiváló játékosokkal játszott együtt, mint Gyarmati Dezső, Jeney László, Kanizsa Tivadar vagy Mayer Mihály, ám Puskás Ferenccel kötött mély barátsága a mai napig örömmel tölti el. Érdekes, hogy az egyik róla készült dokumentumfilm címe A vízilabda Puskása volt, de a bemutatóját a világ leghíresebb magyarja már nem láthatta 2010-ben.
„Öcsi volt a legbensőségesebb barátom. ’52-ben Helsinkiben kezdődött minden azon a csodálatos olimpián, ami nekem máig emlékezetes, hiszen 17 évesen ott állhattam a dobogó tetején, de az sem mellékes, hogy a mai napig a legsikeresebb játékok a magyar sporttörténelemben. Később úgy hozta az élet, hogy Öcsivel együtt edzősködtünk Melbourne-ben. Én vízilabda, ő foci. Mindkét csapat bajnok lett akkor. A South Melbourne Hellas FC-nél, melyhez az ottani görög kolónia köthető, csak úgy hívták, Öcsi, a görög király. Csodálatos életünk volt azokban az években, együtt laktunk, együtt voltunk jóban, rosszban, megismertem közelről, tudtam, milyen ember. Azt kell mondanom, túl jó volt, nem a mai világba való. A gatyáját is odaadta a szegényeknek” – emlékezett Kárpáti a barátjára, aki a napokban lett volna 93 éves.
Az évszázad magyar vízilabda-válogatottjának tagjától is megkérdeztük, akadt-e az élete során hasonló láthatatlan vagy látható ellenség, amely megállásra kényszerítette.
„Előfordultak nélkülözések, nehézségek, de nem emlékszem, hogy bármi is megállított volna. A II. világháború idején a Népszínház utcában laktam. Amikor jöttek az oroszok, mindenki leköltözött a pincébe, és életveszélyes helyzet volt, de túléltük. A háború sem torpantott meg. A sportban és az életben is, ha elhatároztam valamit, azt véghezvittem. Nekem csak úgy nem lehetett megálljt parancsolni, annyira céltudatos voltam.”
Székely Éva, egykori olimpiai bajnok úszónk halála után, a napokban a Nemzet Sportolói új tagra tettek javaslatot. A járványhelyzetre tekintettel nem ültek össze, hanem Szabó Tünde, sportért felelős államtitkárral telefonon osztották meg a jelöltjeik nevét. Monspart Sarolta, az első magyar világbajnok tájfutó lett végül a befutó.
„Sarolta csodálatos egyéniség, és a sportága egyedüli apostolának számított sokáig, ráadásul küzdelmes élete is volt, nem beszélve a betegséggel vívott harcáról. Voltak egyéb javaslatok is, de ő kapta a legtöbb szavazatot, s szerintem megérdemelte a jelölést. Nekem a Nemzet Sportolójának lenni az egyik legnagyobb, legtöbbet jelentő kitüntetés. 2013 óta tartozom ide, korábban egy másik rendszer alatt érdemtelenül nem választottak meg, de végül a sors igazolt.”
Kívánunk sok erőt és egészséget az ország Gyurikájának!
Fotó: MOB, cultura.hu, wikipedia, m4sport.hu
