Nem szeretném idézni azt a szitokaradatot, amellyel debreceni drukkerek (de talan mas, labdarúgó szurkolók is?) illettek akkor, amikor jó két évvel ezelőtt azt merészeltem írasba adni, hogy Rudolf Gergely nem fogja kitölteni négyéves szerződését az olasz Genoa együttesénél.
Anélkül, hogy a csalhatatlansag mezében szeretnék tündökölni, mégis kihúzom magamat, hiszen Rudolf a Genoanal jobbara csak kínlódott, majd kölcsönadtak a jóval szerényebb szintet képviselő Barinak, de ott sem tudott maradandót alkotni. Következett a Panathinaikosz, de ott sem mentek igazan jól a dolgok. S erre mi történik? A Diósgyőr tulajdonosa – a korabban a sakkszövetség első embereként leginkabb csak ,,fantom elnökként” emlegetett Leisztinger Tamas – megvasarolta, s mindjart az NB I legjobban fizetett jatékosava emelte Rudolfot.
Bar arról következetes konoksaggal hallgatnak, mennyiért is hinti majd a gólokat Rudolf Gergely, addig az NS lazan megírja, hogy Tőzsér Daniel olaszhonban 900 ezer euró/év fizetésért rúgja a labdat.
