Ha a cseh-portugálra a kollégám borítékolta a null-nullát, ugyan milyen reményekkel vághattam neki egy olasz-angol meccsnek. A csalóka statisztikák elsöprő olasz győzelmet sugalltak, ám a valóság 120 perc gólínség, és az Eb első hosszabbítása és tizenegyes-párbaja, melyet a két Ashley hibája után Olaszország nyert.
Két klasszikus európai top válogatott meccselt vasárnap este az utolsó elődöntős helyért. Paolo Di Canio szerint az angolok a ’80-as évek olasz csapatát idézik, bár nem kellett kőkemény catenacciot produkálniuk az első félidőben, hogy kivédekezzék az Azzuri támadásait. Minekutána az olaszok feladták a teljes jobbszélt, elég kiszámítható és a betömörüléssel semlegesíthető volt a játékuk az angolok számára. Ezzel szemben a fehér mezesek meglepő dinamizmussal és támadó szellemmel rukkoltak elő, néha keringőre is hívták az olasz védőket, akik szemmel láthatóan nem lelték örömüket a táncban. Az első negyedórában Buffon is bizonyított: a gólvonal előtt reflexből lekapta a levegőből a labdát, akár egy legyet.
Olaszország elsősorban távoli lövésekkel fűszerezte meddő labdatartási fölényét, ám egy korai De Rossi kapufán és egy-két ígéretes Balotelli helyzeten kívül a – csupán mennyiségben jelentős – kísérletek nem okoztak komoly vérnyomás-emelkedést. A – múltjuk alapján keserű szavakkal – két meglepetéscsapat közül talán Anglia keltette a veszélyesebb együttes benyomását hála a gyors támadásoknak és a kipihent, valamint a sikeres szereplést látva jó kedvvel futballozó Rooneynak.
Kevés változást hozott a második 45 perc, konkrétan annyit, hogy Abate kicsit sűrűbben igyekezett csatlakozni az olasz előrejátékhoz, de maradtak a távoli lövések, és a csillogni vágyó Balotelli akrobatikái. Hiába jött a légierő (Carroll), nem sikerült feldobni, az angolok támadásait, sőt, jelentősen visszaesett a második játékrészben a szigetországiak lendülete. Szinte teljesen átadták a területet az olaszoknak, akik bár nagy erőkkel ostromolták az ellent, jobbára vaktölténnyel lövöldöztek.
Bármelyik magyar vasútállomáson bemondták volna legalább, hogy a várva várt vonat (gól) 120 percet késik, és akkor a(z utazó)közönség rögtön kereste volna az alternatívát. Itt viszont minden szurkoló azon a bizonyos vonaton ült, és az egyik fél vérző szívvel vehette volna tudomásul, ha az a bizonyos gól nemhogy jelentősen késik, de nem is oda érkezik, ahova várják.
No a 115. percben sokan gólt kiáltottak, de a helyi idő szerint éjfél után érkező Nocerino-expressz nem szállította az olasz szurkolókat az egész éjszakás örömmámor állapotába. Ellenben jöhetett a büntetőpárbaj, melyet mindkét oldalon elképesztő pontossággal kezdtek. Ezután azonban Montolivo rontott és előnybe került Anglia. Hiába. Ugyanis Young és Cole egymás után rontott, míg Pirlo sikerrel panenkázott és innentől az olaszok nem hibáztak. Nagy tornán hét párbajból csak egyszer volt képes továbbjutni Anglia és most is ők szomorkodhatnak, míg az olaszok a németekkel mérkőzhetnek a döntőbe jutásért.
Anglia-Olaszország 0-0 (0-0)(0-0)(0-0) 11-esekkel: 2-4
Kijev, vezette: Proenca
g:-
11-esek:Gerrard,Rooney, ill. Balotelli, Pirlo, Nocerino, Diamanti
ENG:Hart – A.Cole,Terry,Lescott,G.Johnson – A.Young,Parker (Henderson 94.),Gerrard,Milner (Walcott
61.) – Rooney,Welbeck (Carroll 61.)
ITA:Buffon – Balzaretti,Bonucci,Barzagli,Abate (Maggio 91.) – De Rossi (Nocerino
80.),Montolivo,Pirlo,Marchisio – Balotelli,Cassano (Diamanti 78.)
