Nem véletlenül esett a választásom az átlövők képzésére – mondja a kézilabdázásban itthon és külföldön is méltán ismert és elismert szaktekintély, Kovács László. – Ugyanis ezen a poszton a legnagyobb a hibalehetőség az oktatás során. A világ élmezőnyében kétféle személyiséget fedezhetünk fel. A két típus szorosan összefügg az eltérő alkattal. Az egyik a klasszikus 2 méter közeli magassággal, a másik inkább a 190 cm körüli magassággal rendelkezik. Ez már lehet az egyik kiindulási pont, amihez a gyerekkorban végezhető mérések, a várható felnőtt magasságra adnak biztos adatokat.
Kovács Pétert Kovács László szakmai képzése és a szorgalom juttatta el a világ élvonalába
Rátérve a lényegre, nem mindegy, hogy a kijelölt poszton mit oktatunk. Van egy begyepesedett hibás képzési szisztéma. A sánc fölött akarjuk az eredményes kapura lövésre tanítani a fiatalokat. Az akcelerált gyerekeknél ez sikeres is lehet, viszont a felnőtt korban – ritka kivétellel – lehetetlen. Ezek a kivételek a jelentős magasságbeli különbség, illetve a sáncolási készség hiánya.
Szembetűnő volt ez a jelenség a női válogatottunknál a legutóbbi Eb-n, ahol Szikora Melinda igen komoly hatásfokkal hárította az átlövéseket. A klubcsapatában viszont tehetetlen volt, mivel a hibás szisztéma miatt alig akadt a csapatban, aki sáncolni akart. Tévedés ne essék, kell az ütközés a rendkívüli képességgel – ugró és lövő erő – rendelkező játékosokkal szemben, de nem a kilencesen belül. Ott ugyanis már hiába vágja hasba a felugró lövőt, az 7-8 méterről bárhová a kapuba tud lőni. Bár nem erről szeretnék írni, de meg kell jegyeznem, hogy a jól cselező védő ellen sem elég a hatoson ütközni, kell mélységi terület a támadó megfékezésére.
Visszatérve az átlövők képzésére, az eredményes csapatoknál a sáncolás jelentős szerepet játszik. Egy jó sánc fölött még a legjobb adottságokkal rendelkező átlövők is csak a kapu felső részét tudják célba venni. Fokozottan igaz ez az alacsonyabb termetű játékosoknál. Ők rákényszerülnek arra, hogy megkeressék a védők közötti réseket. Ez a játék során nem jelenthet hosszú lefolyású próbálkozásokat, ezek begyakorlott villámgyors mozdulatok. A körülményes akciókat a védők elővételezik és hárítják a kísérleteket. Hosszú időbe telik, amig ezek a lövési próbálkozások rutinná válnak.
Elérkeztünk a téma lényegéhez. Az edzések pontosan megtervezett előkészítéséhez, és a mérkőzés-igényű gyakorláshoz. Állítanunk kell modelleket, amelyek az adott játékoshoz legjobban illenek. Apró gyerekeket ne lövessük a sánc felett, őket a védők közötti rések kihasználására készítsük fel. Földről történő kapáslövések, oldalirányú ugrások, elvetődések szerepeljenek a programban. A magas, jó ugró és nagy lövőerővel bíró játékosoknak is fontos az olyan gyakorlás, ami a sáncoló védők kezei közötti lövéseket tartalmazza. Ennek a technikai elemnek igen gyakran magába kell foglalnia egy elhajlásos módosítást, illetve a dobó kéz felőli sodródásban kanyarított lövést. Ezek igen bonyolult elemek és egyénenként változnak, az egyes a mozgásban résztvevő ízületek flexibilitásától függően. Ismételten hangsúlyozom, ezekre tanítási modelleket szűkséges tervezni!
Kovács László (fotó: jochapress)
Egy nagyon fontos szempontot még szem előtt kell tartani! A technikai elemek – most már taktikai szempont szerint – sikeres mérkőzésen való használata nagyban függ a pszichikai alkattól. Azt látjuk, hogy az extrovertált – kifelé forduló – egyéniségek eredményesebbek, mivel gyorsabban cselekednek, mint a befelé fordulók jegyeit magában hordozó játékosok. Ennek valószínű az a magyarázata, hogy a lövések végrehajtásánál – a mozgás gyorsasága miatt – automatizált cselekvésről beszélünk. A megfontolt, jól átgondolt végrehajtás lehetőséget kínál a védőnek a beavatkozásra.
Gyakran visszatérő edzői magyarázkodás, hogy az edzésen olyan jól tudta a játékos, meccsen pedig képtelen gólt lőni. Persze, nem biztos, hogy a jó „beállítódású” játékos mindig eredményes. Az edzésen való modellezett gyakorlás még nem a mérkőzés szituációjában zajlik. Természetesen minél közelebb áll a mérkőzésszerű körülményekhez, annál hasznosabb, de a pszichés hangulatot nem lehet 100% -os pontossággal megteremteni. Ehhez igazi mérkőzés szükséges, ott kell lehetőséget kapni az edzésen tanultak automatizálására. A mérkőzés szintjének meg kell felelni, a játékos optimális teljesítő képességének. Alul tervezett feladatok – könnyű gólszerzési lehetőségek – nem segítik a fejlődést, de a megoldhatatlan elvárások se hozzák meg a várva várt előre lépést. Erről persze könnyű bölcselkedni, de megvalósítani komoly felkészültséget igénylő, folyamatos napi kihívás. Ez az egyik legkeményebb edzői teendő…
Egy megszívlelendő tanács. Ne akkor állítsd be az ifjú tehetséget, amikor már teljesen közömbös az ő szereplése a mérkőzés végeredményét illetően!
(Kovács László Európai Mesteredző)
Post Views: 5
