Megfordult Németországban, de játszott Franciaországban is Egedi Gábor, aki mostmár hat éve légióskodik Spanyolországban. A pólózás mellett elkezdett edzősködni is, ahol szép sikerek érik, emellett pedig a barcelonai nemzetközi vízilabda akadémián dolgozik.
– Sok külföldi klubban játszottál, megfordultál Németországban, Franciaországban, de Spanyolországban játszol már évek óta. Milyen a légiós élet?
Egedi Gábor: Igen, elég korán kikerültem külföldre. Megfordultam többek között Franciaországban és Németországban is. De bármennyire is sikeres volt a németországi kitérő – Német Kupa-győzelem, bajnoki második helyezés – a spanyol ajánlatra nem lehetett nemet mondani. Ennek most már hat éve, és nem bántam meg.
– Most egyetlen magyarként szerepelsz a bajnokságban. A Catalunya csapatában játszol, milyen ez a csapat, és mire viheti?
E. G.: A tavalyi szezon végén a klubnál betöltött pozícióim miatt a visszavonulás mellett döntöttem. Nagyon nehezen hoztam meg ezt a döntést, mert úgy éreztem, van még bennem egy-két jó szezon, de már nagyon nehezen tudtam összeegyeztetni a két dolgot.
Csakhogy időközben, szeptemberben megvonták a klubtól a támogatást, így bajnokság kezdete előtt három héttel, nagyon nehéz helyzetbe került az első csapat. Több játékos is eligazolt máshova, akik maradtak, azok munka vagy iskola mellett edzenek. Mindezek tudatában, az első osztályban való maradás a cél. Edzőm kérésének eleget téve elnapoltam a visszavonulást, és a fontosabb mérkőzéseken megpróbálom segíteni a csapatot. Azt gondolom, hogy aki vízilabdázott, az tudja, hogy heti egy-kettő edzéssel nem egyszerű első osztályban játszani, főleg, hogy nem vagyok egy két méteres tipikus center. De megteszek minden tőlem telhetőt, hogy segítsem a csapatot, és úgy érzem, hogy ez eddig sikerült.
– Edzősködsz is, hogy jött ez a felkérés?
E.G.: Kezdetben mikor a klub szerette volna, hogy az utánpótlással dolgozzak, serdülő és gyerek fiú csapatokat vittem. Szépen lassan lépkedtem előre a ranglétrán. Mikor felkértek a női szakosztály vezetésére, csupán egy felnőtt női csapattal rendelkezett a klub, mely a legalacsonyabb osztályban játszott, és nem rendelkeztünk semmilyen női utánpótlás csapattal. Azóta majd 60 lány jár az iskolába, akikkel szépen lassan elkezdtük gyűjtögetni az érmeket. A felnőtt csapattal is folyamatosan lépdelünk előre, mert a cél az első osztályba jutás. Emellett a barcelonai nemzetközi vízilabda akadémiának dolgozom, ahol a világ minden tájáról érkező növendékekkel foglalkozunk.
– Nem is olyan régen volt, hogy többen is játszottak a spanyol bajnokságban, Balatoni Máté, Szirányi Balázs és Babay Árpád, utóbbi kettő már hazatért. Te, hogy tervezed a jövőd?
E.G.: Jelenleg nem gondolkozom a hazaigazoláson, mivel a feleségem spanyol – aki mellesleg az OSC és a Honvéd volt spanyol válogatott vízilabdázója – a kislányom már itt született Barcelonában, és itt kezdi meg az iskolát is. Főleg, hogy jobban beszél már katalánul, mint magyarul. Tehát a jövőnket itt képzeljük el. Úgy érzem, megtaláltam a számításaimat, és boldogok vagyunk.
(vizipolo.hu)
