Három századon múlt, hogy Kós Hubert nem folytatta szenzációs rekord-döntő sorozatát: ennyivel maradt el 100 pillangón az országos csúcstól, de persze továbbjutott. A 4×200-as férfi gyorsváltónál mindez fordítva történt: a rekord meglett, a továbbjutás sajnos nem.
Kós Hubert úgy ment neki a 100 pillangónak, hogy vagy nagyon jó lesz, vagy rémesen rossz, miután ezt gyakorolta a legkevesebbet az ősz folyamán, miközben tudható, ezen a távon is “ébredő erőnek” számít, a belgrádi Eb-n például milliméterekkel előzte csak meg Milák Kristóf (aki később ezen a távon nyert olimpiai aranyat).
Nos, Hubinál a “vagy nagyon jó” verzió jött: 49.36-nál állította meg az órát, ami három századdal marad el Cseh László 2015-ben felállított rekordjától. Utóbbi a netanyai armageddonban született, amikor az Eb-döntő kellős közepén teljesen elszállt az eredményjelző – mint kiderült, csak az, az időmérő dolgozott, és végül a sokadvirágzását élő legendánk ezen a távon is aranyérmes lett. Szóval, egy anno Eb-győzelmet érő időtől maradt el nagyon kevéssel Kós Hubert egy előfutamban – ami csak annyiban érdekes, hogy így megszakadt a nagy sorozata, hiszen az előző öt úszása során mindannyiszor csúcsot javított (100 háton, majd 50-en). “Háton azért még tarthatom a szériát – egyébként alig nyomtam, azért nem akartam reggel kiúszni magam” – értékelt tömören, és közölte, előzetes terveivel ellentétben vállalja a folytatást, bár a hangsúly az 50 hát döntőjén lesz; azután 20 perccel kell leúsznia az elődöntőt.
A negyedik nap délelőttjén ő volt az egyetlen továbbjutó, miután 100 pillangón például Ugrai Panna a legteljesebb mértékben érthető módon nem volt élesre töltve a fantasztikus váltóezüst másnapján. Panna dicséretére legyen mondva, hogy eszébe sem jutott visszalépni, ott volt a rajtnál, végül 19. lett, és nem is hiányzott sok a középdöntőhöz (hovatovább szóra sem érdemes, hogy Gretchen Walsh az 50-hez hasonlóan itt, 100-on is világrekordot döntött – 53.24 – már a délelőtt folyamán). Békési Eszternek eleve nemigen volt esélye a fináléra 200 mellen (24. lett), míg a váltók közül picit reménykedtünk a fiúk 4×200-as csapatában, miután azonban a római Eb-n győztes kvartettből hiányzott a két motor, Milák Kristóf és Németh Nándor (Nándi sajnos teljesen kiszállt, miután komolyabban leterítette egy felsőlégúti fertőzés), Kós Hubert pedig épp ezen a napon a leginkább elfoglalt, sok esély a fináléban sem lett volna. A srácok így is hagytak egy kitörölhetetlen nyomot maguk után: a standard csapattagok, Márton Richárd és Holló Balázs mellé érkező húszesztendős Kovács Attila, valamint a rövidpályás ob-n feltűnt Pápai Olivér (aki még csak szombaton lesz 15 éves!) harcoltak becsülettel, és megdöntötték a 2016-ból itt maradt országos csúcsot. Azt anno a kissé egzotikusnak mondható felállásban érte el a Bernek Péter, Telegdy Ádám, Márton Richárd, Kenderesi Tamás összetételű négyes – az új rekord 7:01.56, több, mint két másodperccel jobb a hat évvel ezelőttinél.
A napot nyitó 4×50-es gyorsváltóban is több fiatal kapott helyet, tapasztalatgyűjtés céljából, végül az Andor Benedek, Magda Boldizsár, Pózvai Kiara, Senánszky Petra összeállításban sprintelő négyes a 14. helyen zárt.
Végül leúszták a női 1500 gyors első két időfutamát, Mihályvári-Farkas Viktória egyéni legjobbját megjavítva lett nyolcadik – itt még Késely Ajnának szoríthatunk majd az esti, leggyorsabb futam egyik indulójaként.
A Egy csúcs és egy majdnem csúcs bejegyzés először Hírpláza-én jelent meg.
