Egy hamis tévériport késleltette Puskás Ferenc hazatérését

Csaknem negyedszázaddal azt követően, hogy elment, 1981. május 28-án, a Liverpool–Real Madrid BEK-döntő (1–0) másnapján Párizsból hazalátogatott Puskás Ferenc. Már jöhetett volna évekkel korábban is, de egy őt lejárató tévériport miatt elhalasztotta az utazást. Itthon legalább akkora szeretet övezte, mint amikor eltávozott.

1981-ben, a Népstadionban, ahol három gólt rúgott (fotó: Népsport, Németh Ferenc)

„Csábíthatták, kérhették bárhogyan is Puskást a hazatérésre, nem jött haza huszonöt éven át, sokak szerint leginkább vagy csakis azért, mert a jogi felelősségre vonástól tartott.”    Szöllősi György Puskás-életrajzának (2005) 101. oldalán áll ez a mondat, megtoldva azzal, hogy ezt támasztja alá Czibor Zoltán nyilatkozata is, amely szerint a hetvenes években azt súgták neki, egyelőre ne menjen haza. Az életrajz és Zsolt Róbert Puskás Öcsi című könyve (1989) is kiemeli, Puskás felesége, Erzsébet és lánya, Anikó a hatvanas évektől többször is hazalátogatott, mi több, a futballista édesanyjának temetésére is csak a neje jött el, Puskás szaúd-arábiai elfoglaltsága miatt nem vállalhatta az utazást.

Zsolt Róbert köny­vében, amelyből a Képes Sport 1988-ban és 1989-ben hat folytatást közölt, Puskás azt mondta: „Ne hidd, hogy nem foglalkoztatott a hazalátogatás gondolata. Már a hatvanas évek elején fölvettem a kapcsolatot az ottani illetékes szervekkel és hivatalos értesítést kaptam arról, hogy bármikor utazhatok Magyarországra, megkapom a beutazási engedélyt, mert nem követtem el semmiféle törvénybe ütköző cselekedetet. Akkor azonban még nem szándékoztam menni.” Amikor a szerző felvetette, hogy vannak-e benne félelmek, Öcsi határozottan tagadta, időhiányra hivatkozott. Ám amikor jött volna, közbejött valami. Vagy valaki(k)…

A Magyar Nemzet kiváló publicistája, Zsolt Róbert faggatózására Öcsi kibökte, 1977-ben megkereste egy általa nem ismert riporter a magyar televíziótól, hogy szeretne vele interjút készíteni. A külpolitikával foglalkozó újságíróval – Sugár Andrással – Puskás órákig beszélgetett, örült neki, hogy kíváncsiak rá Magyarországon. Vitray Tamás Csak ülök és mesélek című műsorának 1978. február 9-i adásában ment le a felvétel, amely után a balösszekötő húga sírva hívta fel itthonról, hogy a bejátszásból az derült ki, hogy Puskás elfelejtett magyarul, s még a londoni 6:3 eredményére sem emlékszik.

Öcsi, amennyire lehetett, tájékozódott, mire kiderült, hogy az erősen megvágott anyagban nem Sugár, hanem – értsük szó szerint – Vitray keze van.

Puskás elkeseredetten mondta Zsoltnak: „Biztosan egészen kiváló szakemberek dolgoznak a budapesti tévében, mert sikerült ezeket a mondatokat a szalagon úgy összevágni, a szavakat úgy rakni egymás mellé, hogy abból a néző megtudhassa: Puskás még a 6:3-at is elfelejtette. Amikor a riporter rákérdezett a 6:3-ra, válaszként a »nem« szócska maradt meg. Vajon mit gondolhatott a magyar néző, amikor ezt a röpke riportot látta? Hogyan menjek ezek után haza? (…) Mit tehetek egy ilyen film után? Menjek oda külön-külön minden magyar tévénézőhöz, és bizonygassam nekik egyenként, hogy nem igaz, amit ő maga látott?! Nem találtam értelmét, hogy hazalátogassak.”

Sugár könyvében később beismerte, hibázott, hogy nem ellenőrizte a vágott anyagot, ugyanakkor állította, Puskás azt mondta, amit. A téma tengerikígyó-hosszúságú vitát generált a magyar sajtóban, Vitray így védekezett: „Sugár is jól tudta, akkoriban Puskás a magyar tévében még nemkívánatos személynek minősült. Ha haza akar utazni, nyugodtan hazautazhat. A tévében azonban nem akarták reklámozni.” Mindenesetre a lényeg, hogy a riport Puskást rossz színben tüntette fel, egy elhízott, öreg disszidens futballista, aki még magyarul sem beszél jól, s a 6:3-ra sem emlékszik…