Mindenkinek vannak kedvenc, visszatérő témái, amelyek akkor is foglalkoztatják, amikor először Liu Shaoangnak kell gratulálni a rövid pályás gyorskorcsolyázás 500 méteres döntőjében szerzett olimpiai bajnoki címéhez.
Lékai Máté. Fotó: vehir.hu
Ha ez megtörtént, máris kevesebb a rám zúduló népharag, amiért ismét Faluvégi Rudolffal foglalkozom. Mentségem, hogy komoly részigazságaim vannak ezzel a Pilisvörösvárról indult, ma már 29. évében járó fiatalemberrel szemben, pályafutása alakulásával kapcsolatosan. Azt is le kell szögezni, hogy ami a nevéhez kötődik, arról elsősorban nem ő tehet, hiszen ő csak sodródott az eseményekkel, amelyet mások indítottak el és ahol – nem nehéz kitalálni – a pénz játszotta a főszerepet.
Emberünk ugyanis a PLER és a Balatonfüred érintésével eljutott a Csurgói Kézilabda Klubba, ahonnan – válogatott szinthez mérten finoman szólva is szerény teljesítménnyel, de mégis – bekerült a nemzeti együttes keretébe. Gyorsan tisztázzuk: nem egészen véletlenül. Akkor (2015-2016) a magyar férfi kézilabdázás élén éppen Talant Dujsebajev állt, akinek játékos-, majd edzői pályafutása igen magas osztályzatokat érdemel. Ám történt egy nagy hiba is, ugyanis a mester csak be-belátogatott néhány napokra Magyarországra, majd elvonult, így mélységben nem is ismerhette a hazai játékosanyagot. Feltehetően nem is nagyon érdekelte…
Csak és kizárólag így történhetett meg, hogy Sótonyi László másodedző neve alatt, az ő hallgatólagos hozzájárulásával Bartók Csaba általános technikai munkatárs be tudta „duruzsolni” Dujsebajev keretébe az akkor még csak 22 éves Faluvégit, akinek irányítania kellett volna a magyar válogatottat. Tizennégy válogatottbeli szereplést sikerült is összehozni Rudinak, miközben az ő pozícióján szóbajöhető, másik jelölt, Lékai Máté élete alighanem legnagyobb formában játszott, mégis „kifelejtették” az Európa-bajnoki magyar válogatottból. Az Eb-szereplés azután siralmasra sikerült, amiben az igazi irányító helyén szerepeltetett Faluvéginek is komoly része volt.
Sótonyi később több helyen is szabadkozott, hogy neki semmi köze ehhez a „beajánláshoz”, de ha ez így is lenne, nehéz ennek a lehetőségét magáról elhessegetnie. Nélküle ugyanis több mint furcsa lett volna, ha őt megkerülve, Bartók elérte volna Rudi előléptetését. A végcél ugyanis egyértelmű kellett legyen: amennyiben Faluvégi „összeszed” néhány válogatottságot, jobb áron lehet őt kiközvetíteni, ami a játékos-menedzser Bartóknak sem lehetett közömbös.
Az eredmény közismert. Egyértelműen kiderült ugyanis, hogy Faluvégi nem tudja megoldani a válogatott csapat irányítói feladatkörének követelményeit. Ez a hivatalos vezetést nem izgatta, az üzletet megkötötték, Faluvégi a francia élvonalhoz tartozó HBC Nantes játékosa lett. A téma nem is lenne mindmáig elővehető téma, ha nem történnének mindig újabb és újabb események, amelyek az akkori döntéseket, majd játékos eladást nem állítanák negatív színbe.
Faluvégi ugyanis sehol nem tudott maradandót alkotni. Sikerei legfeljebb annyiban adódnak, hogy – nyilvánvaló menedzseri tologatás eredményeként – mindig sikerült egy-egy új klubra „ráakasztania” magát. Így került a Nantes-tól az ugyancsak francia elsőosztályú, de a Nantes-nál gyengébb Cesson-Rennes együtteséhez, onnan a német Bundesliga nem meghatározó csapatához, a TVB Stuttgarthoz, ahonnan a napokban legújabb állomáshelyére, a svájci HSC Suhr Aarau keretébe távozott.
Faluvégi valószínűleg jobban járt anyagilag, mintha marad a Csurgónál, s feltehetően az is „vastagabb” lett, aki őt, mint válogatott kézilabdázót eladta. Hogy a magyar kézilabdázás akkor kiemelkedően legjobb formájában játszott és a válogatottból „kifelejtett” Lékai Máté mit szólt hozzá? Vagy a szurkolók százezrei, akiket szintén becsaptak? A lényeg az kellett legyen, hogy aki abban az üzletben érdekelt volt, az jól járjon.
A többi szempont felejtésre méltó. Marad a pénz, amit oly sokszor elvtelenül szereznek meg a “tűzközeli” embereink. Jó ez az irány? Aligha. Van komoly változtatási szándék?
Hát efelől vannak a legkomolyabb kétségeim…
(jochapress / Jocha Károly)
Post Views: 104
