Egy mallorcai torreádorAz első hispán világelső Carlos Moya mindössze két évet bírt ki önkéntes nyugdíjban, aminek leginkább az ellenfelek látják kárát, akiknek azóta nem terem sok babér.
Mallorca sokak számára nem jelent mást, mint egy üdülő sziget, ahol turisták tízezrei élvezik a semmihez sem hasonlítható klímát és a tenger azúr csillogását. Azt azonban már kevesen tudják, hogy 1976-ban Palma de Mallorca városában egy olyan csillag született, akinek hatása a mai napig érezhető. Carlos Moya a junior tehetség generációja legjobbjává vált, és bizonyos tekintetben forradalmasította a spanyol tenisz, melyre addig könnyű szívvel ragasztották a „salakspecialista” kitűzőt. A született balkezes Moya, aki mégis jobb kézben fogja az ütőt egyáltalán nem ijedt meg attól, ha el kellett hagynia a vörös téglapor megszokott biztonságát – az egyre nagyobb teret nyerő kemény borításon is roppant hatékonyan játszott, nagy adogatása és hatalmas tenyerese mindenki, még a legjobbak ellen is eredményesnek bizonyult.
A juniorok között is feltűnik tehetsége, de az azóta már bevett szisztéma szerint hamar profinak áll, mint kiderült, nem túl hamar. 19 évesen már ATP tornát nyer és onnantól kezdve nincs megállás, folyamatosan jönnek a kisebb, majd nagyobb sikerek. Húsz évesen már a legjobb húsz tagja, sőt, ő az, aki megszakítja Thomas Muster lélegzetelállító győzelmi szériáját salakon. Egy évvel később már a legjobb tíz között találjuk, mint Spanyolország első számú játékosa és kemény pályán kerül be élete első Grand Slam döntőjébe Ausztráliában, ahol csak a nagy Pete Sampras képes legyőzni őt.
1998-ra Carlos, aki hosszú fekete hajával, klasszikus latin karakterével és a társasági életet finoman szólva előnyben részesítő életmódjával nemcsak a tenisz rajongók, de a hölgyek kedvencévé is vált, mi több, beválasztották a világ ötven legvonzóbb férfia közé, nos Carlos felér a csúcsra. Megnyeri a Roland Garrost, egyik legjobb barátját, Alex Corretját elütve a dicsőségtől, mellesleg bezsebeli a patinás Monte Carlo-i Masters tornát is, olyan játékosokat búcsúztatva, mint Muster, Kafelnyikov, Krajicek vagy Pioline.
A rettent menetelésnek nem is lehet más a vége, mint a világelsőség, első spanyol teniszezőként, megelőzve a korábbi nagyokat, mint Orantes, Higueras, Costa vagy Berasategui. 2004-ben megszerzi az egyetlen hiányzó trófeát, ami hispán teniszezőnek még fontos lehet, Az USA csapatát legyőzve a spanyol válogatott Davis Kupa győztes lesz.
A kegyelten terhelés időközben nyomokat kezd hagyni szervezetén, jobb válla egyre többet rakoncátlankodik, sokszor hónapokra kiesik a körforgásból, ám még mindig összejön egy-két kiugró eredmény. Sőt, 2006-ban, ő az, aki megszakítja egykori patronáltja, az immár csodagyerek Rafa Nadal 22-es győzelmi sorozatát honfitársai felett. Amint kicsit hosszabb időre egészséges, azonnal a legjobbak között találjuk, 31 évesen ismét visszaküzdi magát a legjobb húsz közé, és csak 2009-ben érkezik el az idő, amikor a sok fájdalom miatt úgy dönt, kés alá fekszik. A műtét ugyan jól sikerül, ám Moyának 34 évesen már olyanokkal kellene felvennie a versenyt, mint Gasquet vagy Tipsarevic, ami hétről-hétre már lehetetlen. Úgy dönt, végleg abbahagyja. Ez egészen másfél évre sikerül is neki, amikor is nem bír ellenállni a kísértésnek és visszatér, immár a szeniorok között. A siker ezúttal sem marad el, Moya azóta szinte újra verhetetlen.
