Vasárnap hajnalban, kevéssel 75. születésnapja után elhunyt Gábor Tamás olimpiai bajnok párbajtőrvívó, aki egy időben a vívó szövetségi kapitányi tisztet is betöltötte.
Gábor Tamás hét hete, budai lakásában elesett, koponyaalapi töréssel szállitották kórházba. Halálát e baleset során elszenvedett sérülései és annak következményei okozták. A MOB saját halottjának tekinti, temetéséről később történik intézkedés.
Gábor Tamás első világbajnoki érmét 1957-ben, Párizsban nyerte, tagja volt a második helyezett párbajtőr csapatnak. Két évvel késôbb világbajnokságot nyertek Budapesten, de a római olimpián nem jutottak a dobogóra. Tokióban arattak teljes sikert, a magyar párbajtôrvívás elsô olimpiai bajnokságát nyerték. A már említett két világbajnoki szerepléssel együtt egy arany-, három ezüst- és két bronzérem a mérlege. S ebbôl csak két helyezést szerzett az egyéniben. Sikereit szorgalmának, versenyzôi adottságainak, taktikai érzékének és kiváló idegeinek köszönhette. Elôbb segítôje volt Bay Bélának, majd három éven át (1977-1980) kapitányként vezette a válogatottat. A szövetség elnökségében is tevékenykedett. Édesapja hosszú éveken át szerkesztette a szövetség kiadványát , a Vivó Hiradót. Versenyzôi pályafutása idején szerzett diplomát a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán. A szállodaiparban dolgozott, a Royal szálló titkára volt, a Stadion Hotel helyettes igazgatójaként vonult nyugalomba. Az utóbbi időben már csak az öttusa versenyeken és olykor külföldön atyai jóbarátja, a már elhunyt Rerrich Béla meghivására svédországi vivóversenyeken biráskodott.
Éveken át tagja volt az Olimpiai Bajnokok Klubja vezetésének., és később is részt vett a bajnokok összejövetelein. Felesége hosszú időn át beteskedett, néhány évvel ezelőtti halála nagyon megviselte.
