Nyolcvanöt éves korában pénteken elhunyt Gömöry Pál olimpikon vitorlázó. Az Európa-bajnoki ötödik helyezett vitorlázó repülő hollandi hajóosztályban a mexikói olimpián Izsák Szabolccsal versenyzett egy hajóban a Magyar Csapat tagjaként.
Gömöry Pál 1936. április 23-án született Budapesten. A gimnáziumi évei alatt úszott és tornázott. Nyarait Tihanyban, a család nyaralójában töltötte. Mindig is szeretett volna vitorlázni, de erre csak 18 éves korában, 1954-ben adódott lehetősége. Litkey Miklós hívta a Honvédba, kalóz hajóosztályba, Dolesch Iván volt az edzője. Egy év múlva már kormányos, Litkey Balázzsal versenyzett. Két egymást követő évben ezüstérmesek voltak az ifi bajnokságon. Felnőttként az öccsével, Péterrel vitorlázott, 1958-ban bajnokok lettek. 1959-től egy Holdorf repülő hollandival versenyeztek, majd Lugosy Györgyel ült egy hajóba, és nyertek két bajnokságot 1961-ben és 1962-ben. 1965-től Izsák Szabolccsal folytatta. Az 1968-as olimpiáig Gömöry és a Litkey testvérek – Balázs és Bence – küzdelme fémjelezte a magyar repülő hollandi élmezőnyt. 1966-ban az Eb-n a Litkey testvérpár 11., 1967-es Eb-n a Gömöry– Izsák kettős az ötödik, 1968-ban a balatonfüredeni Eb-n Gömöryék a nyolcadikak lettek. Ők utazhattak az olimpiára. A nyolcvanas évek elején a soling keltette fel az érdeklődését. Erős osztály volt alakulóban, régi nagy nevekkel. Itt kerültek össze a volt finnesek és a hollandisok. Olyan vitorlázók, akik korábban nem versenyeztek egymás ellen. Fináczy, Tuss, Galgóczy, Gömöry, Wossala jelentették az élmezőnyt. 1983-ban – egy gyengébb, magyar hajóval – bajnokok voltak solingban, és abban az évben nyertek a Hungáriával is. Korábban egy évben két magyar bajnokságot nem nyert senki. Később sokat vitorlázott különböző nagyhajókon, 1957-től mindegyik Kékszalagon elindult. Dragonozott is néhány évet, majd – munkája mellett – a Magyar Vitorlás Szövetségben dolgozott: vezette az edzőbizottságot, elnökségi tag volt. Ebben az időben a szaksajtóban is publikált. 1983-ban a Hungáriával második helyen végzett, 1989-ben a Tramontánával győzött a tókerülő versenyen. Eredményei közt tizenegyszeres magyar bajnok.
Az ELTE TTK egyetemi adjunktus vegyésze volt a szervetlen kémia tanszéken, emellett többszörös feltaláló. Egyik legfontosabb kutatási területe a mezőgazdaságban, talajkezelésben fontos huminsav előállítása, felhasználása volt, ma is személyesen rá, az ő munkájára való hivatkozással gyártják ezt a terméket. De a vegyészeti tudományának a vitorlázók is hasznát látták: ha kellett, különleges festékkel segített, különféle műgyantákkal kísérletezett már akkor, amikor ezek az anyagok még nem voltak a hétköznapokban hozzáférhetők. Szakmai munkája elismeréséül Pro Universitate-díjjal jutalmazták.
A kilencvenes évek első felében sportága képviseletében tagja volt a Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlésének, részese volt 1989-ben a demokratikus választások időszakának is.
(MOB; fotó: MVSZ)
