Életének 67. évében váratlanul elhunyt Kovács László, korábbi 12-szeres válogatott kapus.
Kovács László Tatabányán született, 1951. április 24-én. Szülővárosában kezdett el futballozni, majd a Videotonban vált NB I-es labdarúgóvá. Pályafutása első éveire így emlékezett vissza:
„Tősgyökeres tatabányai vagyok. A Tatabányai Bányász úttörőcsapatában kezdtem. A legtöbb, amit Tatabányán elértem, hogy időnként védtem a tartalékban. Mindezek ellenére titkos vágyam az volt, hogy NB I-es kapus legyek. 1971-ben bevonultam katonának, s akkor a tatai Rákóczi SE csapatához kerültem. Szerencsére, csapatunk nem egyszer volt edzőtársa a tatai edzőtáborban tanyázó NB I-es együtteseknek. Jól ment a védés, felfigyeltek rám. A Videoton és a Ferencváros hívott. Mindkét csapatnak rangja volt az NB I-ben. Gondolkoztam a lehetőségeimen. A Ferencvárosban Géczi válogatott kapus volt akkor. Mellette csak tartalék lehettem volna. A Videoton pedig – ahogy a lapokban olvastam – kapusgondokkal küzdött. A Vidit választottam. Emlékezetes dátum életemben 1972. június 23., akkor igazoltak át a fehérváriakhoz. Az NB I-es bemutatkozásomra még az év december 3-án, a Rába ETO ellen sor került” – emlékezett később a pályakezdésre a Labdarúgás hasábjain.
Hamar állandósította a helyét a Videotonban, sőt 1973 tavaszán már meghívtak az utánpótlás-válogatottba. Mi több, abban az évben a nagyválogatott kispadjára is leülhetett a jugoszlávok ellen. 1974-ben a bolgárok elleni 2-0-s győztes mérkőzésen debütált a nemzeti csapatban.
A Videotonban 208 bajnoki meccsen védett 1980-ig, legnagyobb sikere az 1976-os bajnoki ezüstérem volt. 1981-ben Győrbe került, ahol szinte újjászületett. Két bajnoki arany és két bajnoki ezüst, illetve egy elveszített Magyar Népköztársasági Kupa-döntő lett a hozadéka számára a Rába-parti Verebes-korszaknak. 1984-ben távozott Győrből, később a Békéscsabai Előre Spartacus SC (1985), a Siófoki Bányász (1985–1987), majd rövid ideig újra a Rába ETO (1988), végül az osztrák SV Forchtenstein (1988–1995) kapusa volt.
A visszavonulása után, 1999-től edzőként és kapusedzőként kötődött a pápai Lombard FC-hez, három rövid periódusban vezetőedzőként is segítette a csapatot. Miután az egyesület csődbe ment, a hajdani válogatott kapus 2016 nyarán a Budaörs szakmai stábjához csatlakozott, és itt dolgozott egészen haláláig.
A Magyar Labdarúgó Szövetség megrendülten értesült Kovács László haláláról, tisztelettel adózik a nagyszerű sportember emléke előtt, és osztozik családja gyászában.
