A mesteredző 68 évesen, tragikus hirtelenséggel hagyott itt bennünket. Tanítványa volt az utóbbi három évtized szinte összes sikeres magyar kenusa, a fiatalon elhunyt kétszeres olimpiai bajnok Kolonics György, Horváth Csaba, Kozmann György, Kiss Tamás, Csabai Edvin és több más világbajnok versenyző is.
Pályafutása során mindössze két klubbal fonódott össze a neve, a Budapesti Spartacuséval és a Csepelével. Budafoki gyerekként egy barátja unszolására kezdett kenuzni a Sparinál 1965-ben. Sportolói pályafutásában nagy törést okozott, hogy 19 éves korában elvitték katonának. Utána hiába térdelt vissza a kenuba, a két év kihagyást saját bevallása szerint már nem tudta bepótolni.
Edzői pályája 1979-ben indult, szintén a Spartacusnál, ahol 50-60 gyerekkel kezdett el foglalkozni. 1989-ig dolgozott a klubnál, akkor Péhl Józsefnek köszönhetően került Csepelre, ahová követte őt két tanítványa, a később világbajnoki címet szerző Szuszkó László és az alig 16 éves Kolonics György is, akinek több mint két évtizeden keresztül vezette az edzéseit.
“A vele való kapcsolatomba senki se képzeljen bele érzelemdús apa-fia viszonyt. Koló nem volt az a típus, és én sem vagyok az, aki kimutatja az érzéseit. Sőt, meglehetősen nyers és pokróc tudok lenni a versenyzőimmel, bár ez az idő múlásával változott valamicskét. Ha valakit elfogadok, érzi az elfogadást, de képtelen vagyok ezt naponta szavakkal megerősíteni. Koló sem igényelte ezt a fajta törődést. Huszonkét év alatt tökéletesen megismertük egymást, szavak nélkül is tudtunk kommunikálni, és ami a legfontosabb, emberileg és szakmailag is hitelesek voltunk egymás számára” – nyilatkozta hat évvel ezelőtt a kiváló edző legeredményesebb tanítványáról, a 2008-ban, az olimpiai felkészülés hajrájában, edzés közben elhunyt Kolonics Györgyről.
“A halálát sosem tudom kitörölni. Nagy törés volt az életemben, mindent megváltoztatott. És nem is nagyon tudok róla beszélni… Ugyanakkor minden nap itt van velem. Itt, a csepeli vízitelepen. Túljutni rajta, feledni nem lehet” – tette hozzá Ludasi Róbert az “Ahogy tőlünk telt” című sportágtörténeti könyvben.
Edző pályafutásának egyik legfelemelőbb sikere is a legsikeresebb tanítvány halálához kapcsolódik. A tragédia után kevesebb mint egy hónappal nyert Pekingben bronzérmet Kolonics párja, Kozmann György, az alig 21 éves Kiss Tamással az oldalán.
“Kozmann Gyuri nem akarta vállalni a pekingi olimpiai indulást, végül mégis úgy döntöttünk, hogy megcsináljuk. Koló is így tett volna, és a felkészülés, a munka kapaszkodót jelentett azokban a nehéz napokban mindannyiunknak. Kozmann Gyurival megbeszéltük a lehetőségeket, és Kiss Tamásra esett a választásunk, mert Koló is kedvelte Tamást. Már a döntőbe jutást nagy eredményként éltük meg, ám amit a fináléban produkáltak a fiúk, az a finis és az a bronzérem… Elérzékenyültem. Nagyon. És a partra érve azt mondták a srácok: biztosra veszik, hogy nem ketten, hanem hárman térdeltek abban a kenuban…”
Ludasi Róbertet 2021. január 3-án hajnalban, álmában érte a halál. A mesteredzőt szerettei szűk körben kívánják elbúcsúztatni. A család arra kéri a közvéleményt, hogy gyászukat tartsák tiszteletben, és ne keressék őket. A kiváló trénert a csepeli klub és a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) saját halottjának tekinti.
Forrás, fotó: kajakkenusport.hu
