Életének 78. évében hétfőn súlyos betegség után elhunyt Polyák Imre olimpiai bajnok birkózó, a Nemzet Sportolója.
Erről a Magyar Olimpiai Bizottság tájékoztatta az MTI.
Polyák három egymást követő olimpián, 1952-ben Helsinkiben, 1956-ban Melbourne-ben, majd 1960-ban Rómában is ezüstérmet szerzett, négy évvel később Tokióban azonban felért a csúcsra.
Varga János, az 1968-as mexikóvárosi olimpia légsúlyú bajnoka, továbbá egyaránt kétszeres világ- és Európa-bajnok birkózó megrendülten értesült a tragédiáról:
"Nemrég hallottam a hírt, nagyon szomorú vagyok. Egy hónapja volt nagyon beteg, de én ismerve vasakaratát, az utolsó percig reménykedtem benne, hogy bírja még. Az a helyzet, hogy olyan volt nekem, mint a testvérem. Korábban a mesterem, az edzőtársam és barátom volt, a családhoz tartozott. Összejártunk névnapokkor és születésnapokkor. Ott volt a lányom, Gabriella olimpiáján. Neki is ő volt a példaképe".
Hegedűs Csaba, a Magyar Birkózó Szövetség olimpiai bajnok elnöke szerencsésnek tartja magát, hogy hétfő délelőtt utolsó óráiban barátja mellett lehetett:
"Pótolhatatlan ember ment el. A barátom, aki a családom tagja, a fiam keresztapja volt. Most jöttünk haza a feleségemmel a kórházból, ordítani tudnék a fájdalomtól. Imre kitartásával, küzdeni tudásával négy olimpián verekedte be magát a döntőbe és negyedikre megszerezte a hőn áhított aranyérmet, eközben három világbajnoki címet is szerzett. Az elmúlt évszázad magyar birkózója volt. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy az egyik legnagyobb magyar sportoló volt, akit a nemzetközi szövetség első körben választott a sportági Hírességek Csarnokába. El kell mondjam, csodálatos feleséget hagyott itt, Magdi több mint 40 évig volt együtt Imrével, az utolsó pillanatokig vele volt. Példamutatóan csinálta végig mellette ezeket az utolsó nehéz heteket".
Polyák Helsinkiben mindössze húszévesen mutatkozott be az olimpiai szőnyegen és második lett. Melbourne-ben, majd Rómában is "csak" ezüstöt akasztottak a pehelysúlyú 62 kilós kötöttfogású versenyző nyakába. A közbenső világbajnokságokon szorgalmasan gyűjtögette az érmeket, három arany, két ezüst és tizennégy magyar bajnoki cím birtokában várta a tokiói ötkarikás játékokat, ahol végül valóra vált az álma: a dobogó legfelső fokára szólították, az utolsó mérkőzésén döntetlent harcolt ki a szovjet Rurua ellen, ami elegendő volt az aranyhoz. A kötöttfogásúak történetében Polyák Imre, az orosz Alekszandr Karelinnal együttesen a legeredményesebb olimpiai részt vevő, négy éremmel.
Anyaegyesületénél, az újpesti lila-fehéreknél edzősödött, a válogatott mellett is dolgozott.
Életútja elismeréseként beválasztották a nemzetközi birkózó hírességek csarnokába. A Nemzet Sportolója lett, az évszázad birkózója, a fiatal nemzedék példaképe. A Bajnokok Klubja eseményeinek állandó résztvevője volt.
Halála előtt alig három hónappal még részt vett a római olimpia fél évszázados jubileumi ünnepségén az olasz fővárosban.
Polyák Imrét a Magyar Olimpiai Bizottság, és a Magyar Birkózó Szövetség saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek. Halálával megüresedett egy hely az eddig 12 sportolóból álló Nemzet Sportolója társaságban.
Polyák három egymást követő olimpián, 1952-ben Helsinkiben, 1956-ban Melbourne-ben, majd 1960-ban Rómában is ezüstérmet szerzett, négy évvel később Tokióban azonban felért a csúcsra.
Polyák Imre:
Születési idő, hely: 1932. április 16., Kecskemét
Elhunyt: 2010. november 15.
Sportág: birkózás
Klubjai: Bp. Dózsa, Újpesti Dózsa
Legjobb eredményei: olimpiai bajnok (1964, Tokió, kötöttfogás, pehelysúly), háromszoros olimpiai ezüstérmes (1952 – Helsinki, 1956 – Melbourne és 1960 – Róma, mindháromszor kf., pehelysúly), háromszoros világbajnok (1955 – Karlsruhe, 1958 – Budapest, 1962 – Toledo, kf., pehelysúly), kétszeres vb-ezüstérmes (1961 – Jokohama, kf., könnyűsúly, 1963 – Helsingborg, kf., pehelysúly), 14-szeres magyar bajnok (12 egyéni – öt pehelysúlyban, hét könnyűsúlyban – és 2 csapat)
1951 és 1964 között 51 alkalommal volt a válogatott tagja. 1958-ban és 1962-ben az év sportolója, 1964-ben az év birkózója lett, 2000-ben az évszázad birkózójának választották.
Visszavonulása (1965) után az újpesti csapatnál volt edző, majd birkózó-szakosztályvezető és szaktanácsadó. Dolgozott a kötöttfogású válogatottal is.
2004-ben, a díj alapításakor megkapta a Nemzet Sportolója címet.
