Mayer Barbara idén lesz tizennyolc éves, de már rutinos versenyzőnek számít a speciális olimpikonok között. Több Téli (rövidpályás gyorskorcsolyában) és Nyári Világjátékokon (görkorcsolyában) is részt vett már. Most a 2017-es Speciális Olimpia Téli Világjátékaira készül gőzerővel.
Babó, ahogy édesanya hívja, Vecsésen él családjával, csodaszép környezetben. Érmeivel és a különböző elismerésekkel tele van a szobája. Barbira mindenki büszke lehet.
– Nagyon szeretek versenyezni, az ötszáz méteres táv a kedvencem, és persze a győzelem hajt előre. A nagy versenyekkel járó hosszú utakat viszont nehezen viselem – mondta Mayer Barbara.
Az édesanya, Éva elmesélte, hogy Babónak van egy vele egyidős unkatestvére, akivel együtt töltötték a gyerekkorukat, együtt nőttek fel, így már korán észrevette, hogy lánya visszahúzódóbb és nem annyira barátkozó, mint unkatestvére. Nemezen tanult meg beszélni is. Ezért több szakemberhez is elvitte és elkezdték a fejlesztést. Barbiról kiderült, hogy autista.
A SOFI Iskolában nagyon sokat köszönhettünk Barbi egykori osztályfőnökének, Csík Árpádné Marának, aki rengeteget küzdött azért, hogy lányunkból kihozza a maximumot. Ő tanította meg írni és olvasni, fejlesztette nap, mint nap.
Egyébként nemrégiben hatalmas elismerésben részesült az Életjel Alapítvány elnöke, Csík Árpádné, Mara. A XVIII. kerületi Önkormányzat a fogyatékossággal élő diákok tehetséggondozásáért a „Művelődésért díjat” adományozta a kiváló gyógypedagógusnak.
Mara így mesélt egykori tanítványáról, Mayer Barbaráról:
– Igazából soha nem volt barátkozós Barbi, nem szaladt oda a gyerekekhez, nem is szeretett velük játszani. Legjobban egyedül szeretett lenni, valami apróságot a kezébe vett, és azzal órákig elbabrált. Ha valaki közeledni akart hozzá, azt durván elzavarta, na nem a beszédével, mert beszélni egészen hét éves koráig nem tudott. Hogy mégis megtanult beszélni, az maga a csoda volt – kezdte a kiváló gyógypedagógus.
– Elérkezett az idő, hogy iskolába kerüljön. A SOFI-ban indult első osztály, így ő is az elsősök számát gyarapította. Nem volt könnyű az első év az iskolában. Barbi mindenkinek nekiment, aki véletlenül hozzáért, vagy csak csúnyán nézett rá. Legjobban azért haragudott, ha valaki a holmiját elvette, vagy megfogta. De az osztálytársai hamar megtanulták Barbi elvárásait és egy év alatt béke lett a közösségben. És megtörtént a csoda is. Elkezdte tanulni a betűket, szépen, sorjában, ahogy kell. Nemcsak betűket, hanem szótagokat is megismertek a gyermekek és hamar rájöttek, hogy a szótagokból okos szavak kerekednek. Nagy ámulattal nézte mindezt a sok érdekességet Barbi és képzeljétek el gyerekek, ő is elkezdte a szótagokat ismételni. Szótagok, szavak, egyszer csak azt vettük észre, hogy Barbi beszél. Amikor anyukája meghallotta, csak sírt, sírt a boldogságtól. – emlékezett a tanárnő.
– Az elején még nem volt sok kedve a versenyzéshez, de a Műjégpályán minden télen rendszeresen részt vett Miklósné Malek Erzsébet vezette edzéseken. Kiderült, hogy Barbi rendkívül ügyes kislány. Nagyon hamar megtanult korcsolyázni és a sikeren felbuzdulva Erzsi néni (Miklósné Malek Erzsébet edző és gyógypedagógus) a görkorcsolyával is megismertette. Barbi nem hagyta magát, ebben a sportágban is jeleskedett. Addig-addig járt edzésre, míg elindulhatott a versenyekre is. A verseny nagy próbatétel volt Barbi számára. Nem tudta elviselni, ha mások győznek, ő pedig nem. Sírt, rítt, alig lehetett megvigasztalni. Ezért aztán hajtotta magát, hogy ő legyen a leges-legelső. Még a második helyet sem tudta elfogadni – idézte fel a kezdeteket a büszke tanárnő.
Miklósné Malek Erzsébet is csak szuperlatívuszokban beszélt Barbiról.
– A speciális olimpikonok között kiemelkedik nemcsak a hazai, de a nemzetközi mezőnyt is figyelembe véve is. Rendkívül szép technikával korcsolyázik. Egy szuper versenyző – mondta az edzőnő.
Korábban a vereséget nehezen viselte Barbi, de már ezt is megtanulta kezelni és ettől még jobbá vált. – tette hozzá Miklósné Malek Erzsébet.
Éva, az anyuka elmondta, hogy egyszer már sikerült elkísérniük Barbit egy világversenyre. Athénban, az SO Nyári Világjátékokon rengeteg élménnyel gazdagodott az egész család és ha minden jól megy, akkor a jövő évi SO Téli Világjátékokra is elmennek majd, hogy a verseny helyszínén tudjanak szurkolni Babónak.
Mayer Barbara egyébként a mindennapokban egyedül közlekedik Vecsés és Budapest között, ősztől egy szakiskolában tanul tovább, a versenyzést pedig szeretné addig folytatni, ameddig csak lehet. Ebben támogatja édesanyja, testvére és nevelőapukája is.
Fotó: Valczer Hajni
Zana Anita
