A Farkasréti temetőben pénteken délután örök nyugalomra helyezték a november 3-án súlyos betegségben, életének 72. évében elhunyt háromszoros olimpiai bajnok vívót, dr. Fenyvesi Csabát. A szertartáson több százan vettek részt, az ifjú vívók sorfalat álltak a bajnok előtt tisztelegve. A MOB nevében a kétszeres olimpiai bajnok tornász dr. Magyar Zoltán alelnök, a Nemzet Sportolója búcsúzott.
Fenyvesi Csabától a Magyar Vívó Szövetség nevében Csampa Zsolt elnök, egykori klubja, a BVSC nevében Szatmáry Kristóf, a Tuskói Vadásztársaság részéről pedig Gábor László vett végső búcsút. Az egyházi szertartást Bencze Imre esperes vezette.
Az eseményen részt vettek a családtagok, barátok mellett olimpikonok, a Nemzet Sportolói, tanítványai, tisztelői. Fenyvesi Csabát utolsó útjára elkísérte többek közt Schmitt Pál, a MOB tiszteletbeli elnöke, a NOB tagja, egykori csapattárs, a Nemzet Sportolója, Kulcsár Gergely, a Nemzet Sportolója, dr. Bognár András olimpiai bajnok, a MOB Mező Ferenc Sportbizottságának elnöke, valamint egykori tanítványa, az olimpiai bajnok dr. Nébald György, az Olimpiai Bajnokok Klubjának elnöke. A MOB-ot – Borkai Zsolt és Szabó Bence külföldi távollétében – az olimpiai bajnok öttusázó Fábián László sportigazgató is képviselte.
Dr. Magyar Zoltán beszédében emlékeztetett rá, hogy Fenyvesi Csaba éveken keresztül volt a vívósport meghatározó tagja, aki számtalan világversenyen hozott Magyarországnak hírnevet, a magyar vívósportnak dicsőséget: háromszor nyert olimpiai bajnokságot, világbajnokságokon pedig összesen nyolc érmet szerzett.
“Három olimpiai ciklust végigversenyezni a világelitben óriási dolog! És Csaba ott volt a páston az ötvenes évek végétől egészen ’80-ig, a bő két évtized alatt megannyiszor szólították dobogóra.”
“Csaba a civil életben is a legjobbak közé tartozott. Sebészorvosként, rákkutatóként az emberekért, a jövőért dolgozott, sportvezetőként a fiatalok útját is egyengette. Tagja volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak, a Magyar Vívószövetség elnökségének és a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének, elnökként vezette a budapesti vasutasok vívószakosztályát. A sors iróniája, hogy amit kutatott, arra sajnos a maga esetében nem talált ellenszert. Csaba 72 évesen itt hagyott bennünket, az égi pástról szurkol Rióért, Tokióért, meg Budapestért; a magyar csapatért, a magyar sportért.”
Magyar Zoltán szenmélyes kötődéséről is beszélt.
“Egy nagy sportolótól, határozott, céltudatos, nagybetűs embertől búcsúzunk, aki minden területen sikeres tudott lenni. Csaba a barátom volt. Mintegy negyvenéves kapcsolat a miénk. 1976-ban mindketten tagjai voltunk a magyar olimpiai csapatnak, én Montréálban nyertem az első bajnoki címemet, neki az már a harmadik olimpiája volt. Sokszor megadatott nekem, hogy együtt vadászhattam vele, több alkalom, közös élmény, baráti találkozó köt bennünket össze, melyet a négy évtized során együtt élhettünk meg. Eredményei előtt, három olimpiai bajnoki címe és emberi nagysága előtt ezúttal is meghajolok.”
(MOB/VF, fotó: MOB/Szalmás Péter, MTI/Petrovics László)
