Attila, emlékszel?! Minden edzést úgy zártál le, hogy “jól van srácok, leverjük őket!” Lehetett magyar vagy külföldi az ellenfél. Szuggesztív személyiségeddel azt plántáltad a csapatodba, hogy ők a legjobbak. Verhetetlenek. És csak ritkán tévedtél!
Joósz Atila két nap híján 79 évet élt (fotó: jochapress)
Pedig nem így indult. Összehívtad az okoskodó újságírókat, és egy pohár bor mellett azt kérted tőlünk, hogy ne menet közben, hanem majd a végén vonjunk mérleget. Méghozzá egy olyan meccs előtt invitáltál bennünket, aminek óriási tétje volt. A veled EHF Kupát nyerő, volt csapatodat, a Rába ETO-t kellett legyőzni Győrben, hogy bajnoki döntőt játszhass a veszprémi srácokkal, és ne csak a harmadik helyért küzdjetek.
És megcsináltad! Ahogy a bajnoki címet is megnyerted, hozzátéve a Magyar Kupát, na és persze a Kupagyőztesek Európa Kupáját is. Veszprém férfi kézilabda sportját ezzel a “hármas ugrással” te indítottad el a nemzetközi hírnév felé. És ez azóta is tart.
Ritkán tapasztalható szerénységgel, alázattal viselted ezeket az óriási sikereket, mert ilyen ember voltál.
Kellemes, humort értő, nyugodt, kiegyensúlyozott, kedélyes beszélgető partner voltál. De ha kellett, megküzdöttél az igazadért, és akkor sistergett körülötted a levegő.
Bárcsak mondanád még, hogy “Tomikám, te az ellenfélnek szurkolsz meccs közvetítés közben!” De jókat vitatkoztunk, és sokat nevettünk ezen. Mert a véleményedet mindig szemtől-szembe mondtad el. Még a főnökeidnek is. Erős, megingathatatlan karakterként éltél.
Kézilabdázóid imádtak, rajongtak érted, hiszen érezték, tudták, hogy játékospárti vagy. Becsülöd őket! Bizony, érkezésedkor bedobtad közéjük a gyeplőt. Hagytad őket felszabadultan játszani. Cserébe megnyertek neked, nekünk mindent. Négy éved alatt nyolc aranyérmet. Ami addig sohasem volt!
Kedves Attila! Szinte belém égett a kép, amikor Pécsre indulva, a buszra felszállás előtt megláttunk egy kis görbületet az arcodon. Begyulladt a fogam – hárítottad el az aggódókat. Te képes voltál így, egy napot a csapatoddal, a sikerért, a győzelemért a sztrókkal is megküzdeni, szembeszállni, amivel az életedet veszélyeztetted. Nem lehetett rábeszélni, hogy ne gyere el ilyen állapotban! Egészen hihetetlen volt tapasztalni ezt az elkötelezettséget, elhivatottságot!
Ugye, ezt sem felejtetted el és magaddal viszed? Ezrek ünnepeltek, hangosan skandálták a nevedet az Óváros-téren a KEK-győzelem és a meghívott vendégnek az első, Bajnokok Ligája döntő után. Erre te egy kedves mosollyal és egy intéssel válaszoltál a szurkolóknak, akiknek annyi örömet, boldogságot szereztél. Tudtad kezelni a sikert és a kudarcot is.
Nagy harcos voltál! Győriként beírtad a neved Veszprém sporttörténetébe. Az egyik legsikeresebb mestere vagy a csapatunknak!
Köszönjük! Soha nem felejtjük, mindig emlékezünk rád! És iszunk egy fröccsöt, miközben a győztes hadvezérként aratott nagy győzelmeidet idézzük fel. Drága mester, szövetségi kapitányként és klubedzőként is maradandót alkottál!
Kedves Joósz Attila, az angyalok vigyázzanak Rád!
Donát Tamás
