Ötvenöt évvel ez előtt nyerte meg a magyar női kézilabda válogatott a kispályás világbajnokságot, amely bravúrt azóta sem sikerült sem a férfi, sem a női válogatottnak megismételnie.
Az 1965-ös világbajnok csapat tablója
Ez a világbajnoki győzelem egy rendkívül jó szellemben élő és versenyző társaság bravúrja volt, a valóban felejthetetlen kapitány, Török Bódog vezérletével. Ez az építkezés 1955-ben kezdődött, amikor a korábban a Kistextben kosárlabdázó, majd a Goldbergerben már kézilabdázóként szerepelt Török Bódog megkapta a lehetőséget arra, hogy a női válogatott kapitánya legyen. Jellemző az akkori viszonyokra, hogy a nemzeti együttes kispadján esedékes bemutatkozása annyiban elmaradt, hogy a már általa felkészített csapat kiutazhatott ugyan az NDK-ba, de ő itthon, a rádió mellett élhette meg választottjai sikeres bemutatkozását.
Török Bódog a mágnestáblájával (fotó: jochapress)
A vb-győzelemig eltelt tízéves időszakban elvégzett munka visszaigazolta Török elképzeléseit és követelményeit. Mivel csapatjátékról volt sz, volt játékosai kivétel nélkül megerősítették, Bogyi bácsi csak olyan játékost válogatott be a mindenkori keretbe, aki emberileg kifogástalan előélettel rendelkezett. Vallotta ugyanis, hogy ezek a tulajdonságok egy csapat munkájában és eredményességében legalább annyira fontosak, mint a fizikai vagy technikai alapadottságok.
Egykori játékosai a velük az elmúlt évtizedek során folytatott beszélgetéseink alkalmával kivétel nélkül megerősítették, hogy Bogyi bácsi minden mérkőzésre nagyon felkészült, mindig kitalált az ellenfél számára valami újat, valami meglepőt. S amit ugyancsak hangsúlyoztak: soha, egyetlen félreérthető szó vagy mondat nem hagyta el a száját, kínosan korrekt volt a férfi-nő kapcsolatrendszerben.
Azok, aki 2015-ben eljutottak Dortmundba, az 50. évforduló alkalmából
Sajnos a világbajnok csapatból (Elek Gyuláné (Rothermel Anna), Ritter Dezsőné (Lengyel Erzsébet), Gurics Györgyné (Pásztor Erzsébet), Csenki Györgyné (Varga Zsuzsanna), Schmidt Jenőné (Holub Mária), Jóna Magdolna, Markovits Kálmánné (Balogh Márta), Fleck Ottóné (Babos Ágnes), Ignácz Ilona, Hajek Károlyné (Végh Ágnes), Takács Péterné (Giba Márta), Romhányi Józsefné (Tóth Mária), Jányáné Bognár Erzsébet, Hanus Ágnes) már csak hatan élnek. Elekné, Schmidtné, Jóna, Markovitsné, Fleckné, Hajekné, Romhányiné és Jányáné már befejezték földi pályafutásukat.
Amikor örömmel és elismeréssel emlékezünk az 1965-ben világbajnokságot nyert csapatra, külön is gondoljunk megkülönböztetett szeretettel azokra, akik már nem érhették meg ezt az 55 éves jubileumot.
(jochapress / Jocha Károly)
