1907. május 17-én született Elek Ilona, a magyar és a nemzetközi vívósport kiemelkedő személyisége.
Berlinben nyert olimpiai bajnoki címét tizenkét évvel később Londonban megvédte, Helsinkiben is csak izgalmas küzdelemben szorult a dobogó második fokára. 1937 és 1956 között hat világbajnokságot, öt Eb-elsőséget és kilenc magyar bajnoki címet szerzett, emelett számtalan más érem birtokosa volt. Összesen 63 alkalommal volt válogatott. A világ és Európa-bajnokságokon nyert tizennyolc érme közül tizenkettő arany. A Nemzetközi Vívó Szövetség első női örökös tiszteletbeli tagja lett. 1988. július 24-én hunyt el Budapesten.
Határozott fellépésű volt, több nyelven beszélt, nagyon szeretett szerepelni – a verseny is feldobta, ott mindig jobban teljesített, mint edzésen – és megtanulta, megszokta, hogy az ügyeket néha el kell intzéni. Jól ismert Sédey Gyula ügye: a háború előtti vívóvezetők közül többet elmarasztaltak 1946-ban, demokráciaellenes intézkedésekért, a volt fővárosi rendőrkapitányt, Sédeyt pedig halálra ítélték. Elek Ilona beadványt írt, maga mellé állított egy sor vívót, hogy együtt bizonyítsák Sédey ártatlanságát, végül a halálos ítéletet nem hajtották végre.
A MOB Hagyományörző Bizottsága 17-én (csütörtökön) 15 órakor koszorúzási ünnepséget rendez a Farkasréti temetőbeli síremlékénél. Egyik utóda Sákovicsné, Dömölky Lídia olimpiai bajnoknő emlékezik Elek Ilonára.
Várjuk Önt is, emlékezzünk együtt!
